Peter Thiel elképzelései a halálról, az államról és a jövőről

ance 2020 áprilisában, a The Lamp című katolikus folyóiratban tekintett vissza az útra, amit a katolikus egyházba való belépéséig bejárt (How I Joined the Resistance). Peter Thiellel a Stanford Egyetemen találkozott, ahol az akkor már ismert kockázatitőke-befektető előadást tartott, és a hiperkompetitív állások csapdájába esett elit szakemberekről és a társadalom technológiai stagnálásáról – pontosabban a kettő összefüggéséről – beszélt. „Megfogalmazta azt az érzést, amely addig formálatlanul volt bennem: hogy a teljesítmény megszállottja vagyok, önmagáért – nem valami értelmes dolog céljaként, hanem azért, hogy megnyerjek egy társadalmi versenyt. … A jövőbe néztem, és rájöttem, hogy egy kétségbeesett versenyt futottam, ahol az első díj egy olyan állás volt, amit utálni fogok” – írta Vance. Emellett az is nagy hatást tett rá, hogy Thiel élő cáfolatát adta annak a népszerű sztereotípiának, miszerint a keresztények buták, az ateisták pedig okosak.

Üzlet és ideológia

Thiel 1967-ben született a németországi Frankfurtban, és egyéves volt, amikor a család az Egyesült Államokba, Clevelandbe költözött. Később az akkori Délnyugat-Afrikába „vándoroltak tovább”, ahol a vegyészmérnök apa egy uránbánya fejtését felügyelte. Peter még kisgyerek volt, amikor visszatértek Amerikába, és a kaliforniai Foster City középosztálybeli külvárosában telepedtek le. A nyolcvanas évek tipikus „kockafejűjeként” töltötte iskoláséveit: tehetséges tanuló, kiváló sakkozó és sci-fi-rajongó volt, akit társai gyakran zaklattak.

Thiel 1985-ben érkezett a Stanfordra, ahol megragadta René Girard antropológiaprofesszor mimézis koncepciója. Ennek lényege, hogy az elemi ösztöneinken túlmutató vágyaink a környezetünkben található embertársaink, azaz modellek közvetítésével fogalmazódnak meg bennünk, vágyainkat tehát mintegy „kölcsön vesszük”. Ez az utánzás irigységet és rivalizálást táplál. A tömeges konfliktusokat a bűnbakkeresés akadályozza meg azáltal, hogy egyesíti az üldözőket egy csoporttal vagy egyénnel szemben. Thiel később ezt a keretrendszert használta saját elméleteinek kidolgozására. (Egyszer például azt is mondta, hogy Girard iránti érdeklődése segített meglátni a közösségi médiában rejlő lehetőségeket. Más kérdés, hogy nem épp a közösségi média növeli-e a mimetikus erőszakra való hajlamainkat.)