Ahogy megérkezünk Pórszombatra, a medesi kereszthez vezet fel bennünket Kovács Gyula. Hamarosan rájövök, hogy ez az a hely, ahonnan kiindulva a tündérkert mozgalma igazán megérthető.
Mint meséli, nyugatról a Göcsej és az Őrség, és keletről a Székelyföld feladata volt, hogy a betörő szabadcsapatokat távol tartsa. Ahhoz, hogy a veszedelmet megfékezzék, az itt élő emberek az Árpád-kortól egészen addig, amíg az oroszok be nem jöttek, szabad státuszt élveztek. Nem egyházi, főúri uradalmak voltak itt, hanem gazdaemberek teljes önrendelkezéssel – ez határozta meg a helyi mentalitást.
A kereszt helyén valaha Medes falu Keresztelő Szent János tiszteletére épített temploma állt. Az emlékmű ma „Göcsej Mohácsát” jelzi a régen Szentegyházi tetőnek nevezett területen: 1600-ban, amikor a török elfoglalta Kanizsa várát, hatvanhét települést is elpusztított itt (Kovács Gyula újabb kutatásai alapján ez a szám több mint kilencven lehetett). A lakosság lemenekült a völgyekbe, a mocsarakba; nagyon kevesen élték túl a török dúlást, mint ahogy később a labanc rajtaütéseit is.