hetilap

Japán kereszténységgel, illetve a nyugati civilizációval történt kapcsolatfelvétele regénybe illő. 1543-ban egy vihar által Japán partjaihoz sodort kereskedelmi hajó európai utasait a végtelenül szegény és elnyomott helyi halászközösség tagjai Kjúsú szigetén (a 4 nagy sziget közül a legdélebbi) barátsággal fogadták. Néhány évvel később, 1549-ben, egy célzottan ide tartó hajó utasai is ugyanezt tapasztalták – közöttük voltak jezsuiták, és bűnözői háttérből megtért japánok is. Ahogy John Dougill brit professzor Japán titkos keresztényeinek nyomában című könyvében leírja, ez a pozitív hozzáállás eleinte megvolt a kereszténységgel szemben, ám később időről időre kemény üldözésnek voltak kitéve. Ha nem is részletezzük a szerző által felsorolt rendkívül sokféle kínzó, gyilkoló, az embert anyagként kezelő brutális kivégzési módot, az tény, hogy a történelem során Japánban kirívóan sok hitvalló keresztény halt mártírhalált. „Amikor halottakról van szó, nem illendő számokkal játszani, viszont tény, hogy Simabaránál közel annyi embert öltek meg, mint ahányan a Nagaszakit ért atomtámadás során meghaltak. (Nagaszakiban 39 ezer, Hirosimában 66 ezer volt a halálos áldozatok száma)” – írja John Dougill.

A simabarai éhséglázadás volt a legnagyobb, és a fegyveres felkelés mintegy öt hónapig tartott a viszonylag békés, 255 évig tartó Edo-korszakban (1603–1857). Rövid története szerint 1637-ben az apja örökébe lépő helyi daimjó (feudális hadúr), Macukura Kacuie az egyébként is éhező embereket nagy volumenű építkezései miatt újabb adókkal sújtotta. Ugyanakkor a kereszténységet is tűzzel-vassal üldözni kezdte. A felkelők több kastélyt is elfoglaltak, utolsóként a Hara kastélyban rendezték be végső ellenállásuk helyszínét. A felkelőket egy mindössze 16 éves keresztény szamuráj, név szerint Amakuszai Shiró vezette. Jellemző a védők kitartására és a harc hevességére, hogy a végső ütközetben 125 ezer reguláris katona nézett farkasszemet 27 ezer felkelővel. És még így is csak az odahívott holland(!) flotta ágyúinak segítségével tudták áttörni a védők által kiépített hadászati rendszert és lerohanni az ellenállókat.

Az életben maradt védőket és szimpatizánsaikat mind fővesztésre ítélték, melyet végre is hajtottak. Mint­egy 39 ezer embert öltek meg. A felkelés támogatásával megvádolt teljes portugál kolóniát pedig kiutasították Japánból.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek