A nemzet, nacionalizmus, hazafiság gondolatköre sokszor egyénileg szabadon tágítható metaforákból áll, mert pont ez is a lényege: az egyéni lét közösségi vetületeinek felismerése a tágabb létezési térben. Ezért nem haszontalan kicsit belepillantani a hazafiság (patriotizmus) és nacionalizmus történetébe, hogy mindazt a hasznot ki tudjuk nyerni ebből a gondolatkörből, amit előzőleg nemzeti nagyjaink is megtettek.
„A haza nem azon darab föld, melyen születünk. (…) A haza több. Azon hely, melyen magunkat szabadoknak érezhetjük, melyben csak hasonlókat találunk, melynek története dicsőségünk, virágozása boldogságunk, jövője reményünk; hol házunk áll, hol homlokunk izzadságával munkált vetéseink zöldellnek, hol idegeneknek nem tartatunk, s nincs éldelet, melyet legalább reménylenünk nem lehetne; ez a haza, ez az, miért csak a gyáva nem áldozza életét, s kinek ezt nem adók, attól áldozatokat kívánni kegyetlenség.” Ez, a hazáról szóló megindító szöveg báró Eötvös József tollából A Zsidók emancipációja című művéből való idézet, a reformkori patriotizmus szép megnyilvánulása. Hasonló gondolatokat olvashatunk más, a korból származó szerzőtől is. Ezekkel a gondolatokkal könnyen tudunk azonosulni. A lelkesítő, hazafias érzések azon kornak a megnyilvánulásai, amelyre talán legszívesebben emlékezünk vissza történelmünkből. A reformkor az az időszak, amely korban a magyarság legnemesebb érzései fejeződtek ki, és álltak össze egységes nemzeti programmá, amikor is a hazafiasság olyan természetes érzület volt, amely lelkesített és magasabb célok érdekében fogott össze.
A reformkorra esik a magyar nacionalizmus születése. A nemzeti ébredés korszaka természetesen hozta magával a patriotizmus érzéseit, és csak azért nem lehet azt mondani, hogy kéz a kézben jártak, mert a kettő akkor valahol egy volt. A különböző szerzők, írók, költők vagy politikusok felfogása között legfeljebb hangsúlykülönbségeket érezhetünk, de a reménykedés, a saját erejére ébredő, a sajátosságaira eszmélő, önálló útját kereső, saját nyelvét megtaláló (szó szerint!) nemzet e korszakában a különbségek a társadalmi háttér, habitus, vérmérséklet egymást kiegészítő színek játékának tűntek.
2019.02.15.(XXIII/7)
