Hogy miért kerül ennyibe, miért ijesztgetik szegény kisállatokat, miért kell nagyzolni, bezzeg mennyi lélegeztetőgépet/klímaberendezést/iskolai krétát lehetne ebből az összegből venni. Politikai, társadalmi viták persze mindig vannak – mégis olyan örömteli volna, hogyha a nemzet, ha csak a megalakulása, megszületése napján is, de legalább erre a kis időre megbékélne és egyetértene abban, hogy magyarnak lenni jó, és hálásak lehetünk, hogy az elmúlt bő ezer évben Isten megtartotta a magyar népet a történelem viharain át. Megáldotta a magyart, jókedvvel, bőséggel.
Sokáig én is csak az ablakból, teraszról, vagy a tévés közvetítésből néztem a nemzet tűzijátékát – most viszont a rettegett viharjelzések ellenére is útnak indultam a családdal, hogy a Duna partján lehessek én is büszke erre a hihetetlen múltú országra, drága hazámra. A grandiózus látvány, a lenyűgöző tűzijáték, és az egymásba karoló himnuszt éneklő fiatalok nagy hatást gyakoroltak ránk. Remélem sok ilyenben lesz még részünk. Isten adja, hogy Magyarországnak ne csak a múltja legyen gazdag és dicső, amiről most megemlékeztünk, hanem a jövője is.
Isten éltessen, Magyarország!