Ahogy írtuk, április elején Budapestre figyel a világ, állva marad-e a nemzeti szuverenisták egyik utolsó európai bástyája vagy szabaddá válik az út a francia elnök német asszisztenciával elgondolt föderális uniója előtt?
1990 óta ez lesz a kilencedik szabad választás, ahol dönthetünk arról, milyen irányt vegyen az ország a következő négy évben.
Bármilyen fanyalgásokat lehet is olvasni, hallani: ez a döntés végső soron a mi kezünkben van. Mert ne feledjük: 1985-ben még csak egyetlen listára szavazhattunk, arra, amit az állampárt kirakatszervezete elénk tett. Nem volt kampány, nem voltak politikai elemzők, vitaműsorok. Április 3-án azonban választhatunk több lista, számos jelölt között. A politikai témájú cikkek, publicisztikák, rádió-, tévé- és online adások mindennap milliós össznézettséget érnek el. Nem beszélve a közösségimédia-térről, ahol kilenc és fél millió miniszterelnök mondhatja meg a tutit. És ez így van jól. Ha már ennyire figyel ránk a világ, akkor mutassuk meg, hogy becsüljük a szabadságot és menjünk el választani.
2022.01.14. (XXVI/2)
