Ahogy írtuk, április elején Budapestre figyel a világ, állva marad-e a nemzeti szuverenisták egyik utolsó európai bástyája vagy szabaddá válik az út a francia elnök német asszisztenciával elgondolt föderális uniója előtt?
1990 óta ez lesz a kilencedik szabad választás, ahol dönthetünk arról, milyen irányt vegyen az ország a következő négy évben.

Bármilyen fanyalgásokat lehet is olvasni, hallani: ez a döntés végső soron a mi kezünkben van. Mert ne feledjük: 1985-ben még csak egyetlen listára szavazhattunk, arra, amit az állampárt kirakatszervezete elénk tett. Nem volt kampány, nem voltak politikai elemzők, vitaműsorok. Április 3-án azonban választhatunk több lista, számos jelölt között. A politikai témájú cikkek, publicisztikák, rádió-, tévé- és online adások mindennap milliós össznézettséget érnek el. Nem beszélve a közösségimédia-térről, ahol kilenc és fél millió miniszterelnök mondhatja meg a tutit. És ez így van jól. Ha már ennyire figyel ránk a világ, akkor mutassuk meg, hogy becsüljük a szabadságot és menjünk el választani.
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »