Örvendetes módon nagyon sok esetben kényszerültek távozni a közélet, a kultúra és a sport világából azok a ragadozók, akik emberi életet tettek tönkre, ugyanakkor vannak olyanok is, akik túlélték, hiszen nem vetett ki magából mindenkit a társadalom. Az elmúlt napokban számos háttérbeszélgetést folytattunk olyan magyar áldozatokkal, akik korábban vállalták, hogy a nyilvánosság elé állnak. Arra voltunk kíváncsiak, hogy mennyire viselték meg őket a történtek és hogyan fogadta őszinteségüket a közbeszéd.
Meglepő módon a korábban arcukat és nevüket felvállalók többsége jelezte, nem szeretnének ismét névvel szerepelni. „Azt hittem, mindenki meg fogja érteni a szándékomat. Nem magamat akartam sajnáltatni, hanem felhívni a figyelmet arra, hogy a szexuális ragadozók köztünk élnek” – mondta el lapunknak az egyik, kulturális területen dolgozó áldozat, akit a kétezres években ért szexuális abúzus a szakmán belül. Hozzátette, soha nem gondolta volna, hogy némely közvetlen munkatársa is mély megvetéssel fogadja majd a történetét.
miközben kiálltam a történetemmel, azon túl, hogy feltéptem a régi sebeket, még több újat szereztem.