A magyar embereknek mindig is kevesebb barátjuk volt, mint a hasonló korú és társadalmi helyzetű nyugati embereknek. Ennek számos magyarázata van: eleve a sok munkával és stresszel járó életmód, amit az emberek már a rendszerváltás előtt is folytattak (gmk-zás, kalákában felépített házak stb.), nem hagyott sok időt az emberi kapcsolatok ápolására – nem beszélve arról, hogy a politikai hatalom sem engedte a civil aktivitást. A helyzet a rendszerváltozás óta sem lett jobb: a krónikus időhiány, a vagyoni különbségek növekedése, a politikai nézetkülönbségek nemcsak meglévő barátságokat kezdtek ki, hanem olykor házasságokat is, s egyben megnehezítették az új kapcsolatok kialakítását. Nem segített a helyzeten az internet megjelenése sem, különösen a közösségi média térhódítása 2005-től kezdve.

Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »