A magyar embereknek mindig is kevesebb barátjuk volt, mint a hasonló korú és társadalmi helyzetű nyugati embereknek. Ennek számos magyarázata van: eleve a sok munkával és stresszel járó életmód, amit az emberek már a rendszerváltás előtt is folytattak (gmk-zás, kalákában felépített házak stb.), nem hagyott sok időt az emberi kapcsolatok ápolására – nem beszélve arról, hogy a politikai hatalom sem engedte a civil aktivitást. A helyzet a rendszerváltozás óta sem lett jobb: a krónikus időhiány, a vagyoni különbségek növekedése, a politikai nézetkülönbségek nemcsak meglévő barátságokat kezdtek ki, hanem olykor házasságokat is, s egyben megnehezítették az új kapcsolatok kialakítását. Nem segített a helyzeten az internet megjelenése sem, különösen a közösségi média térhódítása 2005-től kezdve.
„Keveset enni, sokat mozogni, nem nézni tükörbe” – beszélgetés a ma százkét éves Keleti Ágnes olimpikonnal
Az ötszörös olimpiai bajnok elképesztő életútja »
Tényleg egy tengerparti városban lakott Jézus?
Grüll Tibor írása »
A felavatás ünnepe: Öt testvér, akik hittek Izrael jövőjében
Hack Márta írása »