Amikor szinte pontosan egy éve ugyanitt beszélgettünk, akkor valószínűnek tartotta, hogy nem indul 2019-ben. Miért gondolta meg magát? Ennyire jó ajánlatot kapott Orbán Viktortól vagy a Fidesznek van ennyire szüksége önre?
– A helyzet az egy évvel ezelőtti beszélgetésünk után még romlott is. A nyáron biztos voltam benne, hogy nem fogok indulni, mert szerettem volna a saját életemet élni. Nekem van egy összetartó családom, és 46 évvel ezelőtt nem azt ígértem a feleségemnek, hogy még ebben a korban sem tudjuk a saját életünket élni. 1989 óta politizálok, és elég erős elhatározás élt a lelkemben, hogy nem akarom folytatni. Ezt július 10-én meg is mondtam a miniszterelnök úrnak, aki ekkor javasolt még egy beszélgetést, én pedig megfogalmaztam egy feltételrendszert, amelyet később udvariasságból kikötéseknek neveztem el. És elmentem nyugodtan egy rövid nyaralásra, mert biztos voltam benne, hogy ennek a fele sem fog teljesülni. Én voltam a legjobban meglepve, hogy egy kivételével minden teljesült, de az az egy elhanyagolható volt. Nagyon nehéz volt végül nemet mondani. Sok mindent el is kezdtünk ezzel a kormánnyal, és hát azon is elgondolkodtam, hogy jó-e Budapestnek, ha most ebben a szituációban egy ellenzékire hagyom a várost a jelenlegi felhozatalból. Ez így együtt eredményezte azt, hogy őszintén mondom nehéz szívvel, de elvállaltam. Mivel alkatilag nem vagyok alkalmas rá, hogy veszíteni akarjak, ezért most már mindent meg kell tennem, hogy nyerjek.
De mivel győzte meg a miniszterelnök? Ekkora jelentősége van a megállapodásnak, amit kötöttek?