„Ez maga a pokol. Egész éjjel hömpölyög az utcákon a bulizó, ordibáló tömeg, mert minden nyitva van, üvölt a zene a teraszokon. Mindent lehet itt: utcán inni, drogozni, prostituálthoz jutni, miközben hajnalonként a lépcsőházak és a közterületek tele vannak emberi ürülékkel, hányással, a játszóterek használhatatlanok. Csak egyet nem lehet: aludni” – ecsetelte lapunknak a buliturizmus mindennapjait egy belső-erzsébetvárosi lakos.
Budapest hosszú évek óta a „legénybúcsús” városok európai topmezőnyében szerepel – elsősorban az olcsósága miatt – olyan városok mellett, mint Prága, Pozsony vagy Barcelona. A kispénzű buliturizmus fellendülése a 2008-as gazdasági válsághoz köthető, s máig a budapesti idegenforgalom gerincét adja. Ezt mutatja a jellegzetes szállástípusok – a 3 csillagos hotelek, illetve a közösségi szálláshelyek – forgalmának kiugró növekedése is. A Nyugat-Európából, elsősorban az Egyesült Királyságból érkező népes csoportok jellemzően pár napra érkeznek hozzánk, kifejezetten azzal a céllal, hogy kirúgjanak a hámból.
7 ezer lakos, 200 ezer vendég
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »