– Van valamilyen személyes kötődésed az örökbefogadás témájához?
– Nagyon örültem a felkérésnek, hiszen akármilyen meglepő, 1996–1999-ig az örökbefogadás területén dolgoztam. Bár az emberek leginkább a kereskedelmi televíziózásból ismernek, valójában mindig volt egy civil szakmám. Amikor történetesen 1996-ban elvégeztem a tanárképzőt, egyszerűen nem volt magyar szakos tanári státusz, meghirdettek viszont egy pedagógusi állást az akkori Pest megyei gyermekvédelmi intézetnél. Jelentkeztem, és legnagyobb meglepetésemre – mert erre tényleg nem készültem – az örökbefogadás területén találtam magam, ahol a főnököm ráadásul be is iskolázott. Így aztán elvégeztem az Államigazgatási Főiskolát, amely a gyermekvédelem alapja.
– Akkor igazán nem unatkoztál! Hogy érezted magad ezen a számodra teljesen új területen?