Kolozsvár előtt, Magyarlóna felé fordulunk le a nemzetközi főútról a borrévi rév felé. Az eldugott falvakban csendesen folydogál az élet a hétköznapok medrében. Csend van, csak az autópálya felől hallatszik némi zaj. Ahogy a Jára vize kanyarodik, hirtelen zsibvásári hangulatba csöppenünk, vándorló cigányok tábora hangosan vitázik a rendőrökkel. Az éppen tetőfokára hágó indulat miatt nem állunk meg, de a forgatag olyan izgalmas, hogy a település végén mégis visszafordulunk, és az egyik bár teraszára telepedve messziről figyeljük az eseményeket. A kávé mellé információt is kapunk a perpatvarról, a tulajdonos készséggel tájékoztat bennünket a vitáról, amelynek lényege, hogy Romániában a közterületen törvény tiltja a táborozást. Magánterületen ugyan lehet táborozni, de ahhoz a tulajdonos engedélye kell, különben a táborozó birtokháborítást követ el.
A Jára ártere folyamatosan változik, a folyó irányánál már csak a tulajdonviszonyok kuszábbak: a területet sem a település nem birtokolja, sem magántulajdonban nincs. A folyó menti terület valamiféle állami tulajdonba tartozik, de rejtély, hogy mely állami szerv a tulajdonos. Ráadásul a Jára folyamatosan rombolja és építi a meder környékét, ezért még bonyolultabb az ügy. A második kávé után a rendőrök távoznak a helyszínről, és a tábor is lenyugszik, bár ez még így is messze van a falu álmos hangulatától.
A táborból egy magas, jól öltözött férfi jön a terasz felé.
Tökfejek, boszorkányok, szellemek és csontvázak: honnan ered a Halloween valójában?
Több ezer éves hagyományokból épül fel a pogány szelleműző ünnep »
‘56 egy párizsi gyermek szemével
Külföldön is hatalmas izgalommal követték az akkori eseményeket »
Újév, rettenetes napok és a bűnbánat ereje
A rós hásánát követő időszak a önvizsgálat, bűnbánat, bűnvallás és a megtérés ideje »