A Mahir története lassan száztíz évre tekint vissza. Az egyre nagyobb lendülettel iparosodó Budapest önkormányzata az 1900-as évek elején döntött arról, hogy létrehoz egy céget, amely a közterületi hirdetések koncesszióját intézi. Az önkormányzati tulajdonlást azzal indokolták, hogy egy magáncég esetén a profitszerzés érdeke háttérbe szorítaná a városszépítő szempontokat. Magyarán ronda, a városképet elcsúfító hirdetési oszlopokat és szerkezeteket építenének a vállalkozók. Budapest Székesfőváros Hirdető Vállalata az indulásakor közel 200 hirdetőoszloppal rendelkezett, de ez a szám a következő évtizedekben a többszörösére emelkedett. A kommunista rezsim elején egyértelműen a politikai propagandacéloknak alávetve egy országos céget szerveztek ebből, az Állami Hirdető Vállalatot, amelyhez még mintegy 100 település reklámfelületeit is hozzácsapták. A céget 1956-ban átkeresztelték Magyar Hirdető (Mahir) névre, amely cég a rendszerváltásig központi kézben tartotta a magyar reklámpiacot. A piacgazdaságra való 1990-es áttérést azonban már megsínylette, a – egyebek mellett külföldi reklámcégek jelentette – konkurensek meggyengítették a pozícióit. 1992-ben az állami vagyonkezelő részvénytársasággá alakította, majd 1994-ben eladták egy olyan befektetői körnek, amelynek tagja volt Simicska Lajos, aki ekkor a Fidesz pénzügyi főnöke volt, illetve Kollár K. Attila, az MDF akkori gazdasági vezetője is. 1995-ben (tehát szocialista kormány alatt) innen kezdődött el a Fideszhez közeli médiabirodalom kiépítése.
Egy igazi szimbólum: a Mahir
A Mahir azért jelent sokat a Fidesz történetében, mert annak a „felismerésnek” a bizonyítéka, amelyre a Fidesz vezérkara a kilencvenes évek elején eljutott. Mivel a Fidesz vezetői és háttéremberei, támogatói között sem volt „milliárdos”, ezért arra a következtetésre jutottak 1993-ra, hogy az óriási kapcsolati tőkével rendelkező szocialisták legyőzéséhez gazdasági holdudvart kell kiépíteniük, és a médiapiacon is egyre jelentősebb pozíciókra kell szert tenniük. Az „eredeti tőkefelhalmozás” első lépcsője az MDF-kormány időszakában az 1993-as úgynevezett MDF–Fidesz székház üzlet volt, amelynek tető alá hozója a Fidesz részéről Simicska Lajos, az MDF részéről Kollár K. Attila volt. A Fidesz és az MDF egy nem nyilvános kormányhatározat értelmében hozzájutott egy exkluzív és patinás belvárosi közös ingatlanhoz, amelyet aztán jó áron eladtak, és így jelentős mennyiségű „forgótőkéhez” jutottak.