Miért „öltöztette” magyar trikolórba a Facebookon az arcképét akkor, amikor az Egyesült Államokban a Legfelsőbb Bíróság melegházassággal kapcsolatos döntése miatt a közösségi portál a szivárványszínű szimpátiakampányt ajánlotta?
– Ha cinikus szeretnék lenni, akkor azt mondhatnám, hogy miért ne tehetném meg bármikor ezt a lépést. Mivel távol áll tőlem a cinizmus, inkább fricskának szántam azzal kapcsolatban, ami végigsöpört a világon. Kormányszóvivőként nem szeretném azt minősíteni, hogy a törvények megváltoztatása nélkül legális lett a melegházasság az Egyesült Államokban, hisz ez azt jelentheti, hogy eddig törvénysértő volt az amerikai alkotmány és az ország törvényi rendje. Mivel ez komoly vitát vált ki ma is Amerikában, ez legyen az ő dolguk.
A magánvéleményem viszont egybeesik azzal, amit Magyarország Alaptörvénye is mond: a házasság egy férfi és egy nő szövetsége. Nem mellesleg így vélekedik Angela Merkel német kancellár is. Azt vallom, hogy vannak az életünkben olyan dolgok, amelyeket nem kell és nem szabad megváltoztatni ahhoz, hogy az egyenlőség eszméje és gyakorlata valóság legyen. Létezik az életben olyan jellegű „pozitív diszkrimináció” vagy „privilégium”, amely például a társadalom reprodukciós képességét, fenntarthatóságát és jövőjét biztosítja. Ilyen a házasság is. Ez a privilégium nem mások jogait csorbítja. Amikor az LMBTQ-jogokért küzdő aktivisták ezeken a területeken akarnak – egyébként természetjogi értelemben megvalósíthatatlan – „teljes egyenlőséget”, akkor szerintem valójában nem tesznek jót a saját közösségeiknek. Ráadásul a melegházasság társadalmi elfogadásának erőltetése vagy például a „Pride” szerintem többet árt, mint használ a törekvéseiknek.
2015. 08. 07. (XIX/32)
