hetilap

Hosszabb ideje zajlik Lázár János és Ön között egy elég szokatlan, olykor személyeskedő szóváltás. A vita lényege, hogy Ön szerint a BKV kormányzati támogatás nélkül nem tud működni, míg a miniszter szerint olyan reformot kellene a fővárosnak a közlekedési cégnél bevezetni, hogy önállóan is fenntartható legyen a budapesti tömegközlekedés.

– A Lázár János és köztem időnként kitörő személyeskedésről annyit szeretnék megjegyezni, hogy nyilván van különbség az elfoglalt helyünk és az általunk képviselt érzelmi értékrend között. Éppen emiatt eredendően nem személyes vitának állítanám be a szóváltásunkat. Engem az országban közvetlenül a legnagyobb szavazatszámmal választottak meg immár nem először a főváros főpolgármesterének, míg korábban tizenhat évig Budapest egyik legnagyobb lélekszámú kerületét, Óbudát igazgathattam. Az a feladatom a választóim irányában, sőt, kötelességem, hogy a város érdekeit minden határon túl megpróbáljam képviselni. Kényes feladatot kell megoldanom, mert egyrészt a kormányhoz, mindenekelőtt a miniszterelnökhöz ab ovo lojális vagyok, mert alapjaiban azt az értékrendet képviseli, mint én. Mi több, a Fidesszel 1990 óta politikai szövetségben dolgozom, ezért ez is jelent kötelezettséget számomra. Egy politikai közösséghez tartozunk. Igaz, nem vagyok tagja a pártnak, mert nem mindenben értünk egyet, de a legfontosabb értékekben igen.

Ellenben létezik Magyarországon egy sajátos és szerintem sajnos nagyon negatív jelenség, amit a köznyelv főváros–vidék ellentétként ír le. Ez a Lázár János és az én nézőpontom közötti különbséget is meghatározza, hogy ő deklaráltan a vidéket képviseli, míg én ősbudapesti vagyok. Nem szerencsés ez a legalább 60 éves Budapest–vidék ellentét. Ha az érzelmeket nézem, fene tudja, kinek van igaza. Ha a pénzügyi matematikát, akkor biztos Budapestnek. Emellett nyilván vannak stílusbeli és generációs különbségek is. A miniszter úr, aki nem mellesleg a párt alelnöke is, megszokhatta, hogy a Fideszen belüli emberek nagy része talán tart tőle. (Az ő tárcája jelentős forrásokat oszt szét, a kormánypárti képviselőknek és polgármestereknek már csak ezért is ildomos jóban lenni vele, legalábbis sokan így érezhetik.) Ezzel szemben főpolgármesterként én nem vagyok vele függelmi viszonyban, ilyen félsz az én esetemben érthető módon nem áll fenn. Nincs köztünk protokolláris különbség.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek