A Nyitott Társadalom Archívum (OSA) 2014-ben nagyszabású programot indított az egykori csillagos házak történetének feltárására. A Csillagos házak – Emberek, Házak, Sorsok kötetben gondos válogatás és csoportosítás után közel 90 visszaemlékezés jelent meg a projekt elindítása után beérkezett körülbelül 200-ból. A történetekből világosan kirajzolódik a zsidó családok közös sorsa a kor Budapestjén.
Élet a csillagos házakban
„A holokausztról, a gettókról mindenki hallott, a csillagos házakról azonban az emberek többsége alig tud valamit” – mondta lapunknak a kötet szerkesztője, dr. Nádor Éva egyetemi docens. Pedig Dorogi Farkas Ákos főpolgármester azért adta ki az 1944. június 21-én hatályba lépett, a sárga csillagot viselő emberek összegyűjtésére vonatkozó rendeletet, hogy ezzel előkészítse a fővárosi zsidóság gyors és tömeges deportálását. „Ezekben a házakban összesen 33294 lakás volt, 70197 szobával. Ebből azonban 11766 lakást, illetve 22219 szobát nem zsidó személyek laktak” – írja a kötet előszavában Ungváry Krisztián történész. Az érintettek száma azt is mutatja, hogy a rendelet az egész főváros életét felforgatta.
Az egy-egy szobába beköltöztetett zsidó családok tagjait szigorú házirend betartására kötelezték: a lakóépületüket, amelyet egy 51x31 centiméteres alapon megrajzolt sárga Dávid-csillaggal jelöltek, mindössze napi néhány órára hagyhatták el. Noha eredetileg előírták, hány szoba jár egy családnak, a gyakorlatban egyre gyakrabban előfordult, hogy 20-30 embert is egy lakásba zsúfoltak. A rendeletek betartását az élet-halál uraivá vált házmesterek biztosították. Ők vezették a nyilvántartásokat; feljelentéseik nyomán pedig szinte mindig elhurcolták az érintetteket.
2015. 04. 03. (XIX/14)
