Stabilan első helyen áll a Jobbik (17%) a magyar egyetemisták és főiskolai hallgatók pártpreferenciájában. 2011-2012-ben szorosan követte őt az LMP, majd az LMP szakadását követően, 2013-ban a Fidesz–KDNP (16%) került a második helyre, a harmadikra feltört az Együtt–PM (14%), a negyedik helyre pedig a korábbi MSZP helyett a maradványpárt LMP (8%) került. Ezt derítette ki az Aktív Fiatalok Magyarországon kutatás második hulláma, amelyet 2013-ban is hallgatókkal végeztek el, és amely megerősítette a 2012-es első kutatás megállapításait: a demokráciaszkepszist, a politikai és közéleti érdeklődés szétválását, a nemzedéki széttagoltságot, és a radikális nemzeti tömb jelenlétét (Egyetemistakutatás: Jobbik az élen. Hetek, 2013. július 5.). A kutatások summázataként a héten mutattak be egy átfogó tanulmánykötetet Racionálisan lázadó hallgatók II. címmel. A cím arra utal, hogy a mai fiatalok esetében nem beszélhetünk világmegváltó forradalmiságról: kritikusok, egy-egy ügyért kiállnak ugyan, de nem rendszerellenesek, és hamar visszahúzódnak a maguk politikamentes világába.
A pártpreferenciát azért érdemes kiemelni, mert elsődlegesen ez határozza meg a fiatalok demokráciához való viszonyát, jövőképét, közérzetét: a fennálló demokráciával nagyrészt annak függvényében elégedettek, hogy éppen melyik párt van hatalmon. Mi több, a kötet tanúsága szerint az egész társadalmat sújtó ideológiai megosztottság már a húszéveseknél újratermelődik. Mindennek legfőbb okát a politikai szocializáció, a demokráciára nevelés hiányában látják a szakemberek, aminek következtében nagyobb a fiatalok – különösen a felsőoktatásban elsőgenerációs férfiak – kitettsége a szélsőjobboldali, de szubkultúrát és közösséget is biztosító ideológiáknak.
A teljes korosztály egynyolcadát kitevő hallgatók gondolkodásmódja jelzésértékű, hiszen ők a jövő döntéshozói, az ifjúság krémje, habár maguk is erősen tagolt csoportot alkotnak. Esetükben nem lehet egységes generációs élményről beszélni, ahogyan a rendszerváltáshoz kötődve a fideszes hallgatói mozgalom generációképző erővé nőtte ki magát. Sőt, a jól szituált fideszes szülők másodgenerációjából egy élesen körülhatárolható hallgatói réteg, a szintén elkötelezetten fideszes „tusványosi” nemzedék (18%) rajzolódik ki, amely leginkább az egyházi felsőoktatási intézmények jellemzően vallásos, konzervatív beállítottságú diákságából tevődik össze, biztonságos jövőképpel rendelkezik, demokráciapárti, és annak mostani hazai változatával a leginkább elégedett. „Ezzel szöges ellentétben a Fidesznek társadalmi szinten széles bázisa van, sőt, legerősebb támogatói az alacsonyabb végzettségűek és a kevésbé jómódúak. Az első kutatásban nem volt ilyen pregnáns a „tusványosi” hallgatók jelenléte, esetükben akár azt is mondhatnánk, hogy az elmúlt évek nyerteseinek leszármazottai vannak az egyetemeken” – mondta el a bemutatón Kmetty Zoltán szociológus.
A „tusványosi”-akon kívül a kutatók kezdettől elkülönítettek két jellegzetes csoportot, melyeket a „kurucinfo”- és a „critical mass”-nemzedékeknek neveztek. A kurucinfósok, akiknek fő tájékozódási terepe az azonos nevű hírportál, nem vallásosak és nem demokráciapártiak. „Szabó Andreáék már 2008-ban felhívták a figyelmet arra, hogy van egy szélsőjobboldali szegmense az ifjúságnak, amelyet egy demokráciából kiábrándult, romaellenes, kevéssé aktív, egyedülálló, jórészt fiatalabb, szegényebb réteg alkot” – emlékeztetett Róna Dániel szociológus. A kutatók szerint az elsőgenerációs hallgatók fogékonyságát indokolhatja a köztes társadalmi helyzetük, valamint a kevésbé iskolázott hátterük miatti eltérő politikai szocializációjuk, az ideológiailag fölerősíthető tekintélyelvűség, elitellenesség, előítéletesség. Az adatok szerint egyébként a mai hallgatók 58 százalékának az édesapja legfeljebb érettségivel rendelkezik.
A harmadik csoport egy „másik bolygó”, a „critical mass”-nemzedék (18%): ők a nagyvárosi, jómódú értelmiségi hátterű, kritikus baloldali, Gyurcsány-ellenes, demokráciapárti, ugyanakkor a fennálló demokráciával elégedetlen hallgatók, amolyan progresszívek, akiknek zöme időközben az LMP-től átvándorolt az Együtt–PM-hez. A baloldali összefogásnak vélhetően nem örültek, az is lehet, hogy valamelyest visszaáramlottak az LMP-hez, mivel a hagyományos baloldali formációknak – MSZP, DK – csak marginális súlya (5 és 1%) van a hallgatók körében.
„Ideológiai értelemben végletesen kettészakadt ez az ifjúság – átjárás nincs, legfeljebb a térfeleken belül –, és van közöttük egy közel 40 százalékos tömb, az elérhetetlen, csendes, egyéni túlélőké, akik azt a Kádár-korszakbeli „terepszínű” gondolkodásmódot viszik tovább, amit a szüleiktől, nagyszüleiktől örököltek” – mondta lapunknak Szabó Andrea, a kutatás vezetője. A fiataloknál is kimutatható, hogy még mindig a kettős gondolkodás jellemzi a magyar társadalmat, tehát családi körön kívül az emberek másként beszélnek, mint ahogy gondolkodnak. Igaz, társadalmi konszenzus még arról sincs, hogy egyáltalán mit nevezünk demokráciának.
„A megkérdezett hallgatók jó 40 százaléka gondolja úgy, hogy a demokrácia minden körülmények között a legjobb, és mintegy 30-30 százalékuk volt diktatúrapárti, illetve olyan, akinek mindegy, milyen rendszer van. Ez nem jelenti azt, hogy 60 százalékuk diktatúrát vezetne be, sokkal inkább tükrözi a csalódottságot, illetve valamilyen új politikai formáció hiánylását. Ezt mutatja az is, hogy a fókuszcsoportos hallgatói beszélgetéseken a racionális érvelés, egymás meghallgatása volt a jellemző” – fejtette ki Róna Dániel.
Szabó Andrea szerint ha az elmúlt száz év történéseit, elemzéseit nézzük, az derül ki, hogy a magyar társadalom 1966 és 1978 között, a Kádár-korszak virágkorában érezte magát a legjobban. Így a fejekben az rögzülhetett, hogy a társadalmi fejlődés, a mobilitás nem feltétlenül a demokráciával van összefüggésben. Ez köszön vissza most is abban a tévképzetben, hogy a fideszes kétharmad fogja a fejlődést meghozni. „A munkanélküliség hosszú évek óta az első helyen áll a fiatalok probléma-rangsorában. Az Ifjúság 2008 kutatásban a szakmunkástanulók jövőképe volt olyan, mint most a 2013-as kutatás szerint az egyetemistáké. Csakhogy egy szakmunkás egészen más típusú választ ad az őt érő kihívásokra, mint egy egyetemista: míg ő inkább a devianciák felé fordul, addig az egyetemista kivándorol, új lehetőségeket keres” – szögezi le a szociológus. A 30 év alatti diákok 42 százaléka akár évekre kimenne tanulni vagy dolgozni, míg 16 százalékuk tervez végleges kinti letelepedést. Jellemzően a legszegényebbek vándorolnának ki, míg a jól szituáltak csak időlegesen tanulnának vagy dolgoznának külföldön. A köztes helyzetűek – például a tanulás mellett dolgozók – maradnának, a fő ok családi. De ezek csak tervek, a realizálás más kérdés, és egyre többen visszajönnek – hangzott el a bemutatón.
Az Aktív Fiatalok kutatás második hullámának egyik fő konklúziója, hogy a 2012-ben az országon végigsöprő hallgatói tiltakozások nem csaptak át kormányellenességbe, sőt a hallgatók körében a Fidesz–KDNP népszerűsége kissé erősödött is. A várakozásokkal ellentétben a virtuális lét nem demokratizál, azaz a többségében apolitikus hallgatókat nem aktivizálták az új, online részvételi formák: ezeket a fórumokat főleg azok a fiatalok használják, akik egyébként is hatékony érdekérvényesítők. Sajnos a progresszív, ígéretes szerveződésnek induló HaHa is elhalt, amiről pedig sokan úgy vélték, hogy a hallgatói mozgalom megújulásának egyik mérföldköve lesz.
Típushiba
2014. 05. 09. (XVIII/19)
