Tényleg a Havas a pályán adásában döntötte el, hogy belevág a választásba, vagy már gondolkozott róla korábban is, de ott kapott egy újabb impulzust?
– Előtte nem terveztem, nem is gondoltam rá, ott kibukott belőlem, mert elegem lett abból a tesze-tosza hozzáállásból, a főnök szavát váró bólogatókból és sumákolókból, a normális választ adni képtelen hon-atyákból, -anyákból. Nincs ezeknek jellemük? Nincs saját véleményük? Nem lehet nekik? Hol vagyunk? Az „1984”-ben? A „Szép új világ”-ban? Döbbenet! És az a tragédia, hogy ezeket olyan védőfal erősíti, amely a hatalmat gyakorolva akkor is kitömi őket pártreklámokkal, ha ennyire semmit érők. Maradhattam volna a publicisztikáimnál, de a hajléktalanoknál is így jártam: írtam róluk, összecsődítettem őket, aztán köztük ragadtam. Tettekre volt szükség; vannak időszakok, amikor az írás csak szószátyárkodás.
Mi történt a műsor után, mivel kereste meg az LMP? Más párt is kereste?
– Nem „megkeresett”; dumáltunk erről, meg másról is, és szó esett a gondjaikról, a távozókról, én pedig szembedicsértem Schiffert néhány interjújáért és megszólalásáért. Tényleg tetsző, hogy nem szédeleg, a maga útját járja, és az optimális középen tartja magát. Mi is van mindannyiunk szívében, azaz „középen”? A Haza! Nincs más szempont! Aki árt a hazának, azt bírálni kell, esetleg támadni. Aki tesz a hazáért, azt ne essen nehezünkre támogatni, akkor sem, ha nem vagyunk azonos platformon. Most aztán tessék, ezt bogozd ki, mikor melyikről van szó! Igen, sok kisebb párt(képződmény) keresett meg, mindegyik tisztességes és vállalható eszmékkel. Nagyjából egy időben történt mindez, de akkor már nagyjából egyenesben voltunk Schifferrel és Keresztes Lóránttal, az egyik pécsi képviselőjelölttel.
Miért döntött úgy, hogy nem fog kampányolni? És ha tényleg nem, miért szerepelt a napokban több tévéműsorban is?
– A „nem kampányolok” azt jelenti, hogy nem haknizom végig Vásárhelyt, Makót és a kisebb településeket, hogy az összegyűlteket meggyőzzem arról, hogy én tudom a tutit. A kampány én vagyok, hogy a Napkirályt plagizáljam. Egyetlen médiába sem „jelentkeztem” interjúalanynak, és bevallom, tartottam is attól, hogy mindenki ízekre akar szedni. Mégis vállaltam, bármit kérdeznek, válaszolok. És ha a tévézés, rádiózás kampány, akkor az is szolid: nem gyalázkodtam, nem bántottam egyetlen ellenfelemet vagy azok pártját, sportszerűen viselkedtem, nem éltem vissza azzal az előnnyel, amit a negyven év alatt megszerzett népszerűségem kínált volna. Az LMP mellett „kampányolok”, ha megszólalok – más is ezt tenné, nekem sem esik nehezemre.
Milyen eredményt tart elérhetőnek Lázár János ellen?
– Én nagy totós vagyok, 40 éve játszom. Papírformával még sosem nyertem nagy pénzt, tudjuk, olyankor fizet száz forintot a 11-es, és nem fizetik ki a 10-eseket. Ha otthon kikap a Barca és a Bayern, plusz egy kis csapat veri a MU-t, az jól fizet. Vajon lesz-e, aki kettest tesz a Lázár–Bandó-meccsre? Aki mer, kaszál. Ennyit ötletként, de nem jósolok.
Az LMP programjából mit fog hangsúlyozni a választók felé?
– Nem a programmal foglalkozom. Ki van plakátolva, még óriásplakátokon is látható minden főbb tétele. A honlapon is elolvasható, Schiffer András és Széll Bernadett megnyilatkozásaiból nyomon követhető az irányvonaluk. Bízom abban, hogy az emberek figyelnek és gondolkodnak, mielőtt döntenek. Azokat szeretnénk az urnákhoz hívni, akik úgymond mindent megutáltak, mindenbe belefáradtak, már senkiben sem bíznak, vagy még nem döntöttek.
Azt mondta, a benzinkutast, a boltost, a taxist érdemes megkérdezni az emberek hangulatáról: ezek alapján mi a helyzet? Mert a közvélemény-kutatások szerint biztos a kormánypártok győzelme.
– Amit mondtak, több mint reményt adó, de azért nem idézem őket, mert megmondtam: ellenfeleimről semmi rosszat nem mondok. Makó nem Vásárhely, ott nem Lázár baráti köre él, s a falvak lakói sem fiatal demokraták, de demokraták. A döntés a kezükben van.
A már említett tévéműsorban azt mondta: „elindulok ellenük, bemegyek közéjük”. Ez azt jelenti, hogy novemberben úgy gondolta, bejut a parlamentbe. Most hogy látja?
– Én csak azt mondtam, elindulok ellenük. Aztán tessék, így lett. Ha azt mondtam volna, „bejutok ellenük”, most csipkedhetném magamat. Tudja, mit? Ha bejutok, megcsípem magamat: „Ez tényleg igaz?”
Ha olyan eredmény születne, hogy az LMP-vel együtt az Összefogás kormányképes, mit lépne az LMP? Tudom, hogy ez korai kérdés, de a választókat joggal érdekli.
– Hogy ilyen helyzetben mit lépne az LMP, nem tudom. Erre mondja egy „profi” politikus, hogy soha ne mondd, hogy nem. Magánvéleményemet mondom, ahogy eddig is tettem: egy parlamentbe jutó párt közössége dönthet arról, hogy mi a helyes, mit vállaljanak. Ha az LMP bejut, a közösségük voksai következnek. Várjuk ki, bízzuk rájuk.
Mi lesz a programja április 6-áig?
– Néhány fórumra várnak Csongrád megyébe és Budapestre, négy-öt időpont adott, a későbbiek még nem. Sajna március második felében lesz egy szívműtétem is (abláció, nem veszélyes), minimum egy hétre kiesek, közben írom a Míg meg nem haltak című regényemet, és pici lányommal is időznöm kell. Igyekszem jól beosztani az időmet.
2014. 02. 07. (XVIII/6)
