A parlament „bolhacirkusz, érdektelen színház"

Kövér László Békéscsabán jelentette be, hogy hamarosan a parlament elé kerülhet az új házszabály. A tervezet előkészítése másfél éve kezdődött a házelnök kezdeményezésére, és a kormányoldal tervei szerint jövő februárban fogadhatják el a képviselők.
Az új szisztémában öt szakaszra tagolódik a törvényalkotás: a javaslat benyújtásától az általános vita megkezdéséig tartó szakaszra, a plenáris ülésen zajló általános vitára, majd a kizárólag bizottságokban folyó részletesvita-szakaszra. A negyedik részben egy új jogintézményé, a törvényalkotási bizottságé – élén az Országgyűlés törvényalkotási alelnökével – lesz a főszerep, amely egyetlen javaslatba formálná a módosító indítványokat, végül pedig sor kerülne a módosításokról szóló döntésre és a zárószavazásra.
A törvényjavaslatokat a jövőben legalább hat nappal a tárgyalás megkezdése előtt kell benyújtani a parlamentnek, és a későbbiekben csak a már megnyitott jogszabályok érintett rendelkezéseire kérhető változtatás. Utolsó pillanatos módosítót csak koherenciazavar vagy alkotmányellenesség esetén lehetne beadni. Az államfő, a kormány és a bizottságok törvényjavaslatai a jelenlegi gyakorlattal ellentétben bizottsági döntés nélkül az Országgyűlés tárgysorozatára kerülnének.
Kivételes eljárást a továbbiakban félévente legfeljebb négyszer lehetne elrendelni, ha az ülés megnyitása előtt egy órával a képviselők legalább ötöde támogató aláírásával kezdeményezi. Új intézmény viszont a sürgős tárgyalás, melyet 25 képviselő kezdeményezhet, félévente legfeljebb hatszor rendelhető el legalább hat nappal a zárószavazás előtt. Az interpellációk és azonnali kérdések rendszere nem változik. Az általános vita során ugyanakkor a képviselők rendes – vagyis legfeljebb 15 perces – felszólalásai között frakciónként csak egy alkalommal egy-egy képviselő reagálhat az elhangzottakra két percben.
Mivel Kövér László szerint a Parlament épületében és az ülésteremben bemutatott performanszok, formabontó politikai megnyilvánulások a „magyar parlamentarizmus elmúlt két és fél évtizedének mélypontjaként értékelhetők”, a tervezetbe bekerült, hogy a plenáris üléseken vagy a bizottságokban csak engedéllyel alkalmazható „tárgyi, képi vagy hanghordozó útján történő szemléltetés”. Aki vét a szabály ellen, azt
kizárják az adott ülésről. Ha pedig egy honatya igazolatlanul hiányzik a szavazások több mint negyedéről, tiszteletdíjának összege arányosan csökken (maximum a harmadával). A biztosítékot kétségkívül mégis az a rendelkezés csapta ki, amely szerint az ülés kezdéseként a levezető elnök érkezésekor az ülés résztvevői felállva köszöntik a választópolgárok közösségét. (Munkatársunktól)

Szakóca és Angry Birds

Hack Péter 1994-ben a ma is hatályos házszabály megszövegezéséért – közvetlenül a kormányváltás után felállított – felelős bizottság vezetőjeként tevékenykedett. Úgy véli, az akkori kegyelmi pillanat most is fennáll, hiszen úgy lehet megalkotni a jogszabályt, hogy még egyik párt sem tudja, milyen pozícióban lesz a következő ciklusban. A lényeges különbség a jogász szerint annyi, hogy ’94-ben ötpárti konszenzus eredménye lett a parlamenti munka szabályozása, míg most a kormányoldal egyáltalán nem vonta be az előkészítő szakaszba az ellenzéket. Abban ugyanakkor igazuk van, hogy pillanatnyilag sok idő telik el értelmetlen és költséges tevékenységgel a törvényhozásban, melynek során ráadásul a részletkérdésekben elvesző dagályos vitákban ki sem derülnek a valódi stratégiai és politikai különbségek. Hack Péter ezért is üdvözli a részletes vita beemelését a szakbizottságok szférájába. Úgy emlékszik, az első parlamenti ciklusban valamennyi, a szakmai bizottságokban megtárgyalt javaslat átfutott és szintetizálódott az Alkotmányügyi és Törvényelőkészítő Bizottságban, amely nélkül semmilyen módosítás nem kerülhetett a plenáris ülés elé. Ezt a nagyjából jól működő konstrukciót ’94 után a szocialista lobbicsoportok erős embe-rei verték szét, amelynek köszönhetően aztán kaotikus törvények születtek. Hozzá kell azonban tenni – mondja a jogász –, hogy a bizottságok jelen formájukban szintén alkalmatlanok az érdemi, szakmai vita lebonyolítására, mivel a többletfizetés miatt (hungarikum!) felpumpált létszámú, jobbára inkompetens képviselőkből álló testületek. Szerinte abszurd dolog a sokszor kora délutántól hajnalig tartó szavazásgyár racionalizálása kapcsán a képviselői jogok csorbulásáról beszélni, hiszen intelligens emberekhez teljesen méltatlan, hogy olyan dolgokkal kapcsolatban kényszerítjük őket gombnyomogatásra, amiről fogalmuk sincs. Ennél még az is sokkal jobb lenne – vallja Hack –, ha ez idő alatt hagynánk őket Angry Birds-özni. Kövér Lászlónak a háromhetes ülésrenddel kapcsolatos felvetését viszont már a másik végletnek tartja, és látható szerinte, hogy az új szabályozás megszövegezésénél előre kalkulál a Fidesz ezzel az eshetőséggel. Mint mondja, az első Orbán-kormány idején bevezetett kéthetes ülésrend már bebizonyította, hogy csorbítja a demokráciát, veszélybe sodorja a kormányzat ellenőrizhetőségét és a közügyek megvitathatóságát, ha nagy horderejű, emberek százezreinek a sorsát meghatározó kérdések csak háromhetente (vagy egyáltalán nem) kerülnek a parlament plénuma elé.
Ami a szemléltető eszközök és a demonstráció parlamentből való kitiltását illeti, a jogász szerint ennek elfogadása a kőkorszakba repíti vissza a magyar parlamentarizmust. Az életidegen elgondolás nemcsak a nyugati demokratikus politikai kommunikáció fejlődésének irányát hagyja figyelmen kívül, hanem azt is, hogy a választópolgárok nagy része képi információkon szocializálódott. És ha már a képi világnál tartunk, a kormányzati politika vállaltan a két háború közötti időszak szimbólumait emeli át a mai belpolitika témáiba. Ennek része az is, hogy a Kossuth tér restaurációja során a Tisza-féle szoborcsoportot állítják helyre, és az is, hogy a levezető elnök emelvényre lépésekor a képviselők felállva fejezik ki nagyrabecsülésüket a választóközösségük iránt. Hack úgy látja, hogy a parlament tekintélyét ezekkel az intézkedésekkel nem lehet helyreállítani. A kölcsönös tiszteletet nem lehet szabályokkal kikényszeríteni: az vagy része a politikai kultúrának, vagy nem. Példaként említi, hogy soha ennyire és ilyen gyakran nem nyilvánult meg az elnöki pulpitusról az ellenzék vagy a politikai ellenfél iránti tisztelet hiánya, mint az elmúlt 3,5 évben. (Sz. Z.)

Oda lett a vita