A Fideszben, de a kormánytagok közül is többen reformátusok. Orbán Viktor vallási identitására – az amúgy katolikus – felesége és Balog Zoltán református lelkész (ma EMMI-
miniszter) bírt a legnagyobb befolyással. Utóbbi hatására és egy, a pártján belül működő református vallási tagozatnak köszönhetően fedezte fel még első kormányra kerülése idején református gyökereit.
Varga Mihály gazdasági miniszter a karcagi református gyülekezet presbitere is volt. Varga korábban többször sztorizgatott arról, hogy hívő társainak egy része már annyira fundamentalista volt, hogy amikor II. János Pál pápa Debrecenben járt, és a nagytemplomot is felkereste, az épület újraszentelését, illetőleg a debreceniektől való elszakadást javasolták. Lázár János is büszke református, az egyházügyi törvény vitájában erre többször is hivatkozott („keménynyakú kálvinista vagyok”). S mivel a Fideszben figyelnek egymásra a hittársak, Balog Zoltán többször is megmentette őt a korai bukástól. A teljesség igénye nélkül említsük meg még a Fidesz „református tagozatából” Kövér László házelnököt, Németh Zsolt külügyi államtitkárt, L. Simon László korábbi kultúráért felelős államtitkárt, Kósa Lajos polgármestert vagy Gulyás Gergely frakcióvezető-helyettest.
Balog Zoltán (a róla készült portrét lásd korábbi cikkünkben – Hetek 2012. február Esztergapadtól a bársonyszékig) tavaly év végén A krisztusi igazságosság érvényesülése az ország vezetésében – milyen evangelizációs lehetőség van a közigazgatási munkában? címmel tartott előadást a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének (KÉSZ) nyíregyházi tagozatánál. Szerinte a politikában olyan emberekre van szükség, akik a közjóért folytatott tevékenységükkel Isten dicsőségét szolgálják, hiszen „minden, ami az emberek javát szolgálja, az Isten dicsőségére is van”. A miniszter szerint nem sok maradna az ezeréves Magyarország történetéből, ha ki akarnánk venni belőle mindazt, amit hívő keresztény emberek tettek hazájukért. A kormányról szólva elmondta, hogy egy – az Alaptörvényben is rögzített (istennév plusz egyházi örökség) – meghatározott emberkép alapján valósítják meg intézkedéseiket. Úgy látja, a közös keresztény hit motívumai azokban a változásokban is tetten érhetők, melyeket például a szociálpolitikában tapasztalhatunk, vagy az emberi élet kezdetének családjogra is kiható megközelítésében.
Orbán Viktor bevallása szerint konfirmációja óta próbál Isten dicsőségére élni. 2005-ben Balás Béla kaposvári püspök és Balog Zoltán készített vele adventi interjút, melynek során úgy fogalmazott: „Nekem az országot kell építenem, kis o-val, az országot – ami a magyar nemzet e világi országa – és nagy O-val is, az országot, Isten országát, és ez a magasabb rendű célja és értelme annak, amit teszek.” A beszélgetés végén a püspök egy somogyi faragású pásztorbotot ajándékozott Orbánnak, mondván: „jó pásztorként” őrizze és terelje a nyájat. Ez a titulus több kampányesemény felkonfjában hangzott el aztán vele kapcsolatban, és hogy 2010-es megválasztása óta sem gondolja másként, az egy tavaly őszi turulszobor-avatáson (Ópusztaszer) elmondott beszédéből is kiviláglik: „A politikus és a gazdaember is pásztor, el kell számolni a rábízottakkal; a jó pásztor az, aki megkeresi az elveszett juhot... Ma nyugodtan vethetünk számot, és mondhatjuk egymásnak, örüljetek, mert megtaláltuk elveszett juhainkat... Aki kormányoz, tudja, hogy mindennek rendelt ideje van. A jelekből tudja, mikor van ideje szólásnak, és mikor van ideje a hallgatásnak… Azt kívánom minden magyarnak, legyen füle a hallásra, és olvassanak a jelekből.”
Itt jegyezzük meg, hogy alapvető különbség van a katolikus és a református hatalomfelfogás között, noha mindkettő a Bibliából eredezteti sajátját. Míg a katolikus politikai tradíció a két kard elmélete (a püspökök tekintélye és a királyi hatalom párhuzamosan kormányozza a világot; vallási kérdésekben a császár alá van vetve a spirituális hatalomnak) alapján értelmezi a hatalommegosztást állam és egyház között, addig a protestáns felfogás inkább a jó pásztor modellt (Isten minden teremtményére vonatkozó törvényeinek megtartására a pásztori-világi hatalom ügyel) preferálja.
A reformáció emléknapján, idén október végén a miniszterelnök épületfelújításról szóló megállapodást írt alá a Magyarországi Evangélikus Egyházzal. A ceremónián elmondta: „Az egyházaknak adott állami
támogatás valójában a magyar embereknek juttatott támogatás, a pénzből ugyanis az egyházi iskolákban tudás lesz, a szociális intézményekben pedig gondoskodó szeretet.” A kormányfő szerint a magyar nemzet akkor volt „erős és büszke”, amikor az állam elismerte az egyház hivatását „a vallási élet szervezése mellett a kultúra terjesztésében, az ifjúság nevelésében, a betegek gyógyításában és a szegények megsegítésében”. Ezért alkotmányos kötelezettsége szerinte a mindenkori magyar államnak azon dolgozni, hogy a „közjó és a közösségi célok érdekében erősítse az állam és az egyház közötti együttműködést”.
Református vagy katolikus?
2013. 11. 08. (XVII/45)
