hetilap

Hetek hetilap vásárlás
64 ezer forint, királyság
A valóság kampányízű értelmezési kísérletei

2013. 01. 26.
Megkezdődött a választási kampány: a kormányoldal a 2010-ben levitézlett bal­-oldal visszatérésével és az azzal járó számtalan meg­szorító intézkedéssel operál, míg az ellenzék a csúnya gaz­dasági mutatókkal gyalulja a kormányt. A Hetek az utóbbi napok két slágerét, a minimál­bér-emelést és a tizenharmadik havi nyugdíjat, továbbá a jóléti intézkedések alapjául szolgáló gazdasági növekedés elmara­dását vizsgálta.

A Fidesz szerint „a szociális érzéketlenségről az embereknek az MSZP jut eszébe”, hiszen „Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon szociális katasztrófa szélére sodorták az országot, kormányzásuk alatt megszűnt a szociális biztonság”. Mindezt a nagyobbik kormánypárt sajtóirodája tudatja hétfői közleményében, és részletezi is az előző kormányok bűneit: az MSZP-kormány 2,5-szeresére emelte a rezsi árát, egymillió magyar ember otthonára segített banki jelzálogot tenni, befagyasztotta a béreket, megcsapolta a nyugdíjasokat, százmilliár­do­kat vont el a hazai vállalkozásoktól. A bűnlajstrom még folytatódik, a jó hír viszont az, hogy – mint azt a Fidesz megállapítja – a Fidesz-kormány mindent megtesz az emberek szociális biztonságának helyreállításáért: csökkent a rezsi, nőtt a minimálbér, a bajba jutott lakáshitelesek segítséget kaptak a túléléshez, jelentősen nőttek a családi kedvezmények, és megőrizték a nyugdíjak reálértékét.  
A számok alapján megállapítható, hogy a Fidesz-kormány alatt reálértéken számítva kifejezetten csökkent a minimálbér. 2011-ben az adójóváírás ellenére sem volt növekedés, 2012-ben jelentős bruttó minimálbér-emelést hajtottak végre, ugyanakkor megszüntették az adójóváírást. A nettó 60 600 forintról így 60 915 forintra nőtt tavaly a napi nyolc órában foglalkoztatott, minimálbérért dolgozók egyhavi fizetése, idén pedig 64 000 forint lesz. „Ez önmagában is botrányosan alacsony, de ha hozzátesszük, hogy a tavalyi infláció öt százalék körül volt, egyértelmű, hogy a napi gyakorlatban tovább értéktelenedett a minimálbér” – értékelte lapunknak a kormánypárti propagandát munkavállalói szemszögből Pataky Péter, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének elnöke.  
A botrányosan alacsony szám mellett álljon itt egy botrányosan magas is: jelenleg közel 700 ezer dolgozó kap minimálbért vagy az annál kicsit magasabb szakmunkás minimálbért. Ez utóbbi nettó összege mintegy 75 000 forint, ami jóval kevesebb a KSH által megállapított, egy főre jutó mintegy 95 000 forintos létminimumnál.
Hogy ezek után miért kampányol a Fidesz a minimálbéremeléssel, az rejtély. Tény ugyanakkor, hogy a minimálbér bruttó összegét a 2010-es 73 500 forintról idénre 98 000 forintra emelték. A bruttó és a nettó összeg közötti különbözet azonban – ami a 2010-es 12 000 forintról idén 34 000-re nőtt – nem a munkavállalókat, hanem négyféle adó formájában a költségvetést gyarapítja. A minimálbér-emelés nyertese tehát valójában a kormányzat.  
„A béremelés egyébként csak egy bizonyos határ felett jár pozitív hatással: három-négy százalékos reálérték-növekedésig – amiről Magyarországon sajnos szó sincs – az érintettek stagnálásként élik meg a változást. Ahhoz, hogy úgy érezzék, tényleg jobb lett az életük, legalább öt-hat százalékos reálérték-emelkedés kellene” – magyarázta a béremelés pszichológiáját Pataky Péter.
„Megfelel a valóságnak, hogy a kormány megőrizte a nyugdíjak reálértékét, és ez a tény gálánsnak nevezhető, hiszen egyetlen más társadalmi réteg sem büszkélkedhet ilyen eredménnyel” – mondta a Heteknek Németh György nyugdíjszakértő.  Jelenleg mintegy 2,2 millió ember kap nyugellátást. Köztük a legnagyobb rész, körülbelül 2 millió fő az öregségi nyugdíjasoké, mellettük nyugellátásból élnek az özvegyi nyugdíjasok, a szülői nyugellátásban és a régi rokkantsági rendszerben rehabilitációs ellátásban részesülők. Az öregségi átlagnyugdíj nagyjából 100 000 forint havonta.  
A múlt héten az Index arról írt, hogy kormányzati körökben tervezik a 13. havi nyugdíj újbóli bevezetését. A korábban létezett 13. havi nyugdíjat a Bajnai-kormány törölte el 2009. júliustól, mert az államcsőd szélén álló ország nem tudta finanszírozni. Az Orbán-kormány nem erősítette meg az újbóli bevezetésről szóló feltételezést, kormánypárti lapokból ugyanakkor úgy tűnik, egyszeri támogatásról lehet szó, aminek összege persze megegyezhet a nyugdíj egyhavi mértékével.
A Policy Agenda úgy kalkulál, hogy amennyiben minden érintett megkapja az átlagnyugdíj egyhavi összegét, ez a hangulatjavító intézkedés körülbelül 220 milliárd forintba kerülne. „Úgy látjuk, sem a „kampánynyugdíjnak”, sem egy ilyen mértékű egyszeri támogatásnak nincs fedezete a költségvetésben – mondta a Heteknek Kiss Ambrus, a Policy Agenda vezető elemzője, a Bajnaikormány egykori szakállamtitkára. Kiss szerint egy ilyen jóléti kiadáshoz legalább 1,5 százalékos GDP-növekedésre volna szükség, a Policy Agenda azonban úgy számol, idén sem bővül a magyar gazdaság.  „De még egy egy-két százalékos növekedés esetén is erősen kérdéses, hogy szabad-e a gazdasági teljesítmény növelését megalapozó felhalmozás és beruházás helyett ilyen kampányízű lépése­ket tenni” – tette hozzá Kiss Ambrus.
A 13. havi nyugdíj visszaállításával kapcsolatban Németh György azt mondta: elvileg támogatná az elképzelést, de csak abban az esetben, ha robusztus gazdasági növekedést élnénk át. Erre azonban az utóbbi öt évben nem volt, a következő öt évben pedig várhatóan nem lesz példa, így tehát a nyugdíjprémium ötlete „a legrosszabb politikai hagyományokat idézi fel.” Németh szerint amennyiben a kormány választást akar nyerni, radikálisan csökkenthetné például az Európában kirívóan magas, 27 százalékos általános forgalmi adót (áfa) az élelmiszerek tekintetében.

Széttárt karokkal csodálkozunk

Interjú Dávid Ferenccel, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének (VOSZ) főtitkárával
A kormány álláspontja szerint eddig arra koncentráltak, hogy visszaszorítsák a hiányt és az államadósságot, szinten tartsák a nyugdíjakat, és segítséget nyújtsanak különböző, bajba jutott társadalmi csoportoknak, mostantól pedig jön a növekedés. Mi itt a baj?
– A VOSZ támogathatónak ítéli azt a kormányzati tervet, hogy tartani akarja a 3 százalékos költségvetési hiánycélt, és hogy az államadósság szintjét fokozatosan csökkenteni szeretné. Ezzel kapcsolatban ugyanakkor az a problémánk, hogy minden egyéb megfontolást ennek a két célnak rendeltek alá. Olyan elvonási szisztéma uralkodik Magyarországon – és most hadd ne a munkavállalókról, hanem az általunk képviselt munkaadókról beszéljek –, ami megfojtja a gazdaságot. A nemzetgazdasági miniszter által kidolgozott csomagok bevételcentrikusak, miközben a kiadást folyamatosan csökkentik, és nem látjuk, hogy mindez mitől változna 2014-ben.
Például a különböző cégekkel sorban megkötött stratégiai együttműködéstől.
– A szomorú tény az, hogy Magyarország a beruházások tekintetében elképesztően negatív csúcsot produkál. A hetvenes években mi még úgy tanultuk – és ezt azóta sem cáfolta meg senki –, hogy ha egy ország sikeres akar lenni, akkor a meg­termelt GDP 75 százalékát lehet fogyasztásra költeni, míg 25 százalékát célszerű felhalmozásra, illetve beruházásra fordítani. Ezzel szemben nálunk ez az arány 83:17, vagyis sokkal kevesebbet költünk beruházásra és felhalmozásra, mint ami a versenyképességünk megőrzéséhez szükséges lenne.  
Milyen következmények származnak ebből?
– Ez a 17 százaléknyi rész még a termelőcégek állóeszközeinek normál pótlására sem elég: ez jelenti a rövid távú hátrányt. A hosszú távú hátrány pedig akkor válik nyilvánvalóvá, ha néhány év múl­va az európai gazdaság ismét meglódul, és a képletes startvonalhoz állva azt fogjuk tapasztalni, hogy miközben a versenytársaink technológiát fejlesztettek, mi legatyásodott állapotban kezdünk bele a versenybe.   
Vajon miért az adósságcsökkentés filozófiáját preferálja a kormány? Azért, mert szeretné, ha Magyarország végre kikerülne a túlzottdeficit-eljárás alól, hogy így csökkenjen az unió kontrollja a kormány felett?
– Miután a VOSZ egy politikamentes szervezet, erre hadd ne válaszoljak. De visszatérve az előb­biekhez: ezzel a filozófiával az a fő probléma, hogy a magyar gazdaság nem nő olyan mértékben – már ha egyáltalán nő is valamennyit –, hogy a növekményből ki lehessen gazdálkodni az államadósság csökkentésére szánt összeget.
Térjünk vissza a negatív csúcshoz: miért nincsenek beruházások?
– Ennek alapvetően két oka van. Egyrészt a jogbizonytalanság miatt nincs beruházási kedv, másrészt a kereskedelmi bankoknak nemcsak kedvük, de lehetőségük sincs beruházási hitelek nyújtására a piaci szereplők számára. Ennek pedig újabb negatív következménye, hogy az össztársadalmi célként elfogadott újmunkahely­-terem­tésből szinte semmi nem látszik.  
A VOSZ ügyvezető elnöke Demján Sándor. A vezetőségben találjuk Csányi Sándort, Wáberer Györgyöt: csupa sikeres nagyvállalkozó, olyan személyek, akik kapcsolatban állnak a kormánnyal, sőt gyakran találkoznak a miniszterelnökkel is. Nem tudnak kedvező hatást gyakorolni?  
– A VOSZ rendszeresen tudatja a kormánnyal, hogy növekedést serkentő intézkedésekre volna szükség. Mi a mindenkori kormány szövetségesei akarunk lenni: vannak felvetéseink, melyeket meg­hallanak, és vannak olyanok, melyeket nem. Most épp ismét széttárt karokkal állunk, amikor a lakossági rezsicsökkentésről szóló híreket halljuk, hiszen ezt költségvetési oldalról valahogy majd kompenzálni kell. És ugyanilyen meglepetten hallgatjuk a tizenharmadik havi nyugdíjról szóló híreket, hiszen ez újabb százmilliárdos pluszkiadást jelent. Ha ilyen intézkedésekre van pénz, akkor azt az üzleti szférába kellene pumpálni, mert fellendülést csak ez a szféra tud generálni. De azt is lehetetlen állapotnak tartjuk, hogy a kormány feszült viszonyban áll a kereskedelmi bankokkal
és a nemzeti bankkal. Hogy ennek mi az oka, arra nem nekem kell válaszolnom, de az biztos, hogy ezen a helyzeten sürgősen változtatni kell.   
A kormány saját sikereként kommunikálja a foglalkoztatottak növekvő számát, még ha a tíz évre ígért egymillió új munkahely időarányos része nem is teljesült.
– Az a helyzet, hogy az új munkahelyek száma gyorsabban nő a közfoglalkoztatásban, mint az üzleti szférában, és ez hosszútávon tarthatatlan: a közfoglalkoztatás valójában viszi a közpénzt, nem pedig hozza, hiszen döntő részben nem tartalmaz hozzáadott értéket. De hiába mondjuk el mindezt a gazdasági csúcsvezetőknek, a magyar gazdaság háromévi kormányzás után egy helyben topog.
Önök láthatják így, a nemzetgazdasági miniszter azonban sikerről, tündérmeséről és követendő magyar példáról beszél.
– Három fő adatra, három aktivitási mutatóra kell figyelni: a lakossági fogyasztásra, a beruházásokra és a GDP-re. Sajnos mindhárom negatív tendenciát mutat. A legaggasztóbb pedig az, hogy nem is látszik, mitől fog megmozdulni a magyar gazdaság. (SzF)

Hetek Univerzum
Nemzeti Média - és Hírközlési Hatóság, 1525 Budapest, Pf. 75. | +36 1 457 7100 (telefon) | +36 1 356 5520 (fax) | info@nmhh.hu | www.nmhh.hu
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: hetek@hetek.hu. - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!