Gellért Ádám kifejezte, mennyire fontos a tények pontos ismerete egy helyes jogi eljárás megindításához. Ezért számos hiteles okirattal igyekezett alátámasztani két hónapos kutatásának eredményét. Csatáry László rendőrsegéd fogalmazó lett a kassai gettó parancsnoka, mivel elődjét emberségessége miatt el kellett távolítani. Abban a térségben az úgynevezett „Hármas Bizottság" volt élet és halál ura; Csatáry a hierarchikus rendben az utolsóelőtti, közvetlenül a végrehajtók fölötti szinten állt. Mintegy két tucat irat áll rendelkezésre, melyen Csatáry aláírása díszeleg, és egy háború utáni népbírósági perben is sok mindenre fény derült, amelyben főnöke, Horváth György rendőrfőnök-helyettes, a Hármas Bizottság egyik feje volt a vádlott.
A Kassa környéki nem-magyar zsidóságot Csatáry korábban már a kamenyec-podolski pokolba szállíttatta, és 1944 tavaszán a Szepesi úti téglagyár bal szárnyának parancsnoki címét is megszerezte. A munkaképes zsidóság eleinte még a városközpontban kialakított gettóban maradt, majd fokozatosan minden nem kívánatos alanyt a délnyugati fekvésű téglagyárakba szállítottak át, ahol alvásra alkalmas fedeles helyet a foglyoknak maguknak kellett megépíteniük. Az alig 75 négyzetméteres területen közel 15 ezer jogaitól, szabadságától, vagyonától és méltóságától megfosztott zsidót sűrítettek össze. A deportálások előtti két hétben már 31 állampolgár lelte halálát.
Gellért kifejtette, hogy a téglagyárak vezetősége cserélődött; de a túlélők Csatáryt sosem felejtették el. Vagy két tucat tanú idézi föl, hogy rendkívül szigorú és szadisztikus irányító volt, aki kutyakorbáccsal verte a foglyokat (nemre és korra való tekintet nélkül), meztelenre vetkőztetve motoztatta, és olyan feladatok elvégzésére kényszerítette őket, melyen még az SS-katonák is megbotránkoztak! Írásos bizonyíték van rá, hogy engedélyt adott bizonyos személyek megkínzására is.
2012. 07. 27. (XVI/30)
