hetilap

Az iskolaőr ötletét nem tartja rossznak a józsefvárosi Németh László Általános Iskola gyerekvédelmi felelőse, főleg az illetéktelenül bejutni akaró személyek kiszűrése szempontjából, de a belső rendfenntartás miatt is, bár elmondása szerint például az agresszíven fellépő szülőket vagy gyerekeket az iskola eddig is tudta kezelni, valamint azt is tudni kéne, hogy pontosan milyen hatáskörrel és képzettséggel fog rendelkezni egy ilyen iskolaőr.  
„Egy iskolaőr jelenléte itt elképzelhetetlen lenne, nevetséges agyrém, mind a diákoknak, mind a tanároknak”– vélekedik a Tüskevár Iskola egyik tanára. Az iskola főként magatartási és tanulási problémás gyerekek, fiatalok oktatására specializálódott. „De ha mégis – tette hozzá a pedagógus, aki hosszú évekig tanított szakmunkásképzőben is, akkor valószínűleg a legtöbb iskolában nem lenne funkciója az illetőnek, túl azon, hogy ad egy börtönfeelinget a helynek. Egy iskola mindennapi életében nem történnek ilyen dolgok, tehát az iskolaőrnek egyszerűen nem lenne dolga. Olyan lenne, mint egy biztonsági őr a közértben. Ez egy fantazmagória, hogy vannak »a rossz gyerekek«, akiket el kell kapni, hatóságilag meg kell büntetni, és akkor majd ők jobbak lesznek. Ez nem így megy.”
A belügyi tárca szóvivője, Nagy Linda úgy nyilatkozott: a kormány célja, hogy gondoskodjon az iskolákban, különösen a szakiskolákban a diákok és tanárok biztonságáról. Az iskolaőrség felállításának célja az iskolák belső rendjének fenntartása, a tanítás zavartalanságának biztosítása, és nincs szó rendészeti eszközökről, kényszerítő eszközök alkalmazásáról. Az iskolaőr azzal egyenértékűen fog fellépni, amit tapasztal. A szóvivő példaként említette: ha lopáson érnek valakit az iskolában,
a tettest ugyanúgy visszatarthatják, mintha ez az utcán történne. Az iskolaőrök az iskola falain belül betartatják a házirendet, és megakadályozzák, hogy bűncselekmények történjenek. Az iskolaőrök speciális képzést kapnának, hogy „értsenek a gyerekek nyelvén is”. A kormány által jóváhagyott jogszabálytervezetet egyébként, amely május közepén kerül a parlament elé, mind a pedagógus szakszervezetek, mind szülőszervezetek elfogadhatatlannak tartják.
A BM az oktatási államtitkárság véleményét is kikérte a tervezetről, amiről Gloviczki Zoltán helyettes államtitkár az Origónak úgy nyilatkozott: „Nagyon sok a kisebb-nagyobb konfliktus az iskolákban, és sokan kérdezik, hogy mit teszünk ellenük, nekünk pedig pedagógiai, nevelési jellegű válaszaink vannak, és ezekkel nem mindig elégszik meg a társadalom.”
A magyar társadalom általában is erős büntetéspártiságáról számos kutatás tanúskodik, és különösen emlékezetes egy tavalyi hazai felmérés (diszlexiateszt.hu), miszerint a tanárok és a szülők mintegy 40-40 százaléka szerint megengedhető az iskolai testi fenyítés, ezen belül a favonalzó alkalmazása, az elfenekelés, a pofozás. Michl József KDNP-s képviselő javaslatára tavaly majdnem kikerült a köznevelési törvényből az a kitétel, miszerint „a gyermek és a tanuló nem vethető alá testi fenyítésnek, kínzásnak, kegyetlen, embertelen, megalázó büntetésnek vagy bánásmódnak”. Michl később visszavonta javaslatát.
A biztonsági őrnél nagyobb hatáskörrel rendelkező iskolaőrök alkalmazása ellen a Magyarországi Szülők Országos Egyesülete is tiltakozik, mondván: a beléptető kapuk, kamerák és őrök mellé már csak szögesdrót és harci kutya hiányzik, és teljes lesz a börtönidill. Továbbá merőben jogsértőnek tartják a „renitens” szülők kizárását az iskolából.
„Egy szakiskolás diák egyszer azt mondta, ők ott szoktak kilógni, ahol nincs kamera. A tapasztalatok világszerte azt igazolják, hogy a fegyelmezési problémák rendészeti megközelítésének a hatékonysága messze nem éri el azoknak a programoknak az eredményeit, amelyek a pedagógiai eszköztár kiszélesítését, az erőszakmentes, kooperatív konfliktuskezelést, az úgynevezett helyreállító megközelítést szorgalmazzák. Ilyenkor az iskolai közösség nem stigmatizálja a bűnöst, de felelősségre vonja, és lehetőséget ad a jóvátételre. Ezek ma a leghatékonyabb technikák” – mondja Gyurkó Szilvia gyermekjogi szakértő, megjegyezve azt is, hogy a zömében felkészületlen hazai pedagógusok magukra vannak hagyva ezekkel a problémákkal. A megfélemlítés viszont csak további szorongást és erőszakot szül. A jogász emlékeztet arra is, hogy a gyermekkori agresszió tekintetében – akár az Európa Tanács, akár az UNICEF adatait nézzük – hazánk az alsó középmezőnyben található, s nemzetközileg sem durvuló a tendencia. „Mindeközben máig nem tisztázott az iskolai agresszió fogalma. A köznevelési törvény alkotói is, akik ennek elképesztő voltát és visszaszorítását emlegetik, adósok maradtak a meghatározásával, így az önkényesen értelmezhető” – mutat rá a szakértő, utalva arra is, hogy az ENSZ gyerekjogi egyezménye a gyermek méltóságának tiszteletét írja elő, valamint 2005 óta hazánkban is törvény tiltja a gyerekverést.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek