hetilap

1977. június 8-án született Kecskeméten. Nős, felesége jogász, közgazdász, ő maga közgazdász, politológus. Egy gyermeket nevelnek. Gyermekkorát Egyiptomban, Irakban, Afganisztánban és Indiában töltötte, miután édesapja a Kádár-rendszerben külkereskedelmi utazó volt (vagyis olyan kádergyerek, aki élvezte a kommunista hátországból a kiváltságosoknak biztosított előnyöket). Itthon érettségizett 1996-ban a budapesti Tamási Áron Gimnáziumban, majd Írországba ment tanulni, ahol 2000-ben a dublini Trinity College-ban szerezte meg közgazdaság- és politikatudományi diplomáját. Egyetemi évei során egy évet a Friedrich Alexander Universitäten tanult ösztöndíjjal Nürnbergben. Angolul és németül beszél. Négy évig a dublini KPMG nemzetközi tanácsadó cég társasági­adó-osztályán dolgozott adótanácsadóként. Írországban a brit könyvvizsgálói kamara okleveles könyvvizsgálói képzésén (ACA) vett részt. 2004 decemberében költözött haza. 2005 februárjától a KPMG (a világ egyik legnagyobb tanácsadó cége) magyarországi leányvállalatánál folytatta adótanácsadói tevékenységét a budapesti cég banki és pénzügyi részlegén. 2007 augusztusától 2010. januárig az Ernst & Young nemzetközi tanácsadó cég (a világ másik legnagyobb ilyen cége) budapesti irodájának adóosztályán dolgozott társasági és nemzetközi adószakértőként.
A Jobbik Magyarországért Mozgalom munkáját 2006 őszétől segíti. A párthoz való csatlakozását követően hamarosan Vona Gábor pártelnök közvetlen, szűk körű tanácsadó testületének tagja lett, amely bevallása szerint elég jó hatásfokkal működik: sűrű egyeztetés zajlik sok témában és minden nyilvános szereplés előtt. A párt Bács-Kiskun megye 3. sz. választókerületének képviselőjelöltjeként indult a 2010-es országgyűlési választásokon, és területi listáról szerzett mandátumot.
„Senki sem tudja, honnan bukkant fel, de az biztos, hogy nem vett részt az alapításban és a kezdeti pártépítésben” – mondja egy, a párt struktúráját kezdetek óta átlátó korábbi jobbikos, aki azért nem volt hajlandó mélyebben feltárni Gyöngyösi beágyazottságát, mert rendőrségi kapcsolataitól úgy értesült, hogy a fiatalembert a titkosszolgálat küldte rá a radikálisokra. „Vonáék nem úgy muzsikáltak, ahogy kellett volna – mondja forrásunk –, és kellett egy okosabb srác, mint Gáborék, aki bevisz egy-két rázósabb témát a pártba.”
Egy másik kiugrott belső körös aktivista is ezt erősíti meg: „Egyszer csak feltűnt, és egyből Vona bizalmasa, közvetlen elnöki tanácsadója lett. Neki köszönhetjük az arab vonalat, mert az orosz érdekeltség nélküle is elég erősen jelen volt már korábban is. Külföldi érdeket inkább szolgál, mint hazait.”
És tényleg, a Jobbik 2010-es kampányában külügyi és külgazdasági miniszterjelöltként bemutatott Gyöngyösi jelentette be, hogy a párt radikálisan szakítana a rendszerváltás óta változatlan euroatlanti irányvonallal, és bár az ebből fakadó kötelezettségeinket teljesítenénk, egy erőteljes keleti nyitással lehet a kívánt egyensúlyt megvalósítani az ország külpolitikájában. A miniszterjelölt szerint ugyanis Oroszország és Kína legalább akkora hatalmak, mint az USA és Európa, ráadásul a magyar őstörténet is arra tanít minket, hogy né­pünknek ázsiai identitása is van. „Egy több tízmilliós turáni nemzetközösség tekint ránk rokonként. Elemi érdekünk a Törökországgal, Kazahsztánnal, Azerbajdzsánnal, Üzbegisztánnal és a többi közép-ázsiai országgal való szoros kapcsolat” – vallja Vona tanácsadója, nem mellesleg említve, hogy az energetikai piac terén nagy lehetőséget jelentenek a keleti testvérállamok. A keleti blokkal tehát gazdasági-politikai-kulturális stratégiai szövetséget tervez létrehozni a Jobbik nevében, és amint azt látni fogjuk, természetesen az arab világ felé való nyitást is „fontos és súlyponti kérdésként” kezeli.
A kuruc.info eleinte se lenyelni, se kiköpni nem tudta a – megfogalmazásukban – „kis opportunista vakbélt”, „a Jobbikba furakodott karrierista kamuszakértőt”, és ezt Gyöngyösi főleg a kommunista Kína irányába táplált reményeinek köszönhette. Egyik ellenlábasa szerint megtiltotta frakciótársainak, hogy hivatalos kapcsolatfelvételt kezdeményezzenek a Dalai Lámával, és a Kína által megszállt „ujgur testvéreinkről egy büdös szót sem szól”. Ezért is kérdezgetik egymást egyre gyakrabban belső fórumaikon: „A gárdisták vajon mikor váltják be ígéretüket, miszerint saját kezűleg rángatják ki a damaszkuszi úton járó jobbikosokat a Parlamentből?”
Mit mond erre Gyöngyösi a Jobbik-szócső Barikádnak nyilatkozva? „Oroszországra úgy kell tekinteni, mint a nyugatról keletre exportált gyilkos ideo­lógia, a bolsevizmus első áldozatára. (…) Ha az írófejedelem, Alekszandr Szolzsenyicin – aki maga is a szovjet rendszer áldozata volt – elismerte Vladimir Putyin politikáját és törekvéseit, talán nekünk sem lehet okunk megkérdőjelezni. Kína pedig a leglátványosabb módon, rekordidő alatt hozza el saját népének a prosperitás lehetőségét. Ön szerint érdekli bármelyik épelméjű kínait az, hogy nevében kommunista államban él? (…) Szokás még Oroszország és Kína kapcsán a grúz és a tibeti agressziót is emlegetni, én azonban azoknak a befolyásos nyugati lapoknak adok hitelt, amelyek mind az ukrán narancsos-, a grúz rózsás-, a kirgiz tulipános-forradalmak vagy éppen a tibeti felkelés mögött egy gondosan előkészített CIA-akciót sejtetnek.”
Ezek után ne csodáljuk, hogy a Mártonnal vitába szálló nyilas forradalmárok is úgy élték meg érveit, „mintha visszarepülnénk az időben a szocialista testvériség korszakába, amikor az elvtársak egymásnak küldtek üdvözlő üzeneteket, népeik nevében”. Gyöngyösi elvtárs egyébként 2010 szeptemberében az Országgyűlés külügyi bizottságának alelnökeként ismertette az észak-kínai Chang Chunban rendezett nemzetközi csúcstalálkozón pártja külpolitikai programját, a Keletre nyitás és a kínai kapcsolatok fontosságát, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke jelenlétében. Kiemelte: a magyar az egyetlen olyan nép Európában, amelynek gyökerei Ázsiában vannak.
Nemzetbiztonsági kérdésekben naprakész forrásaink szerint mégsem fenti kapcsolatrendszere és az európai szövetségi rendszer status quojának felrúgása miatt jelent a Jobbik napi szintű kockázatot hazánknak, hanem a perzsa érdekek kritikátlan képviselete miatt. Sokan engedték már sejtetni, hogy a párt kezdeti tőkehiányát többek között ebből a forrásból tudta orvosolni, de az USA által szervezett olajembargó kapcsán megszólaló iráni fővezér szavainál direktebb bizonyítékkal még nem állt elő senki. Ali Hamenei ajatollah bejelentette, hogy az Iráni Iszlám Köztársaság nem hajt fejet az ország nukleáris programja miatt kialakult nemzetközi nyomás előtt, és miközben azt ígérte híveinek, hogy a világ hamarosan megszabadul a „rákos cionista rezsimtől”, hozzátette: „nem félek kimondani, hogy támogatni és segíteni fogunk minden olyan országot vagy csoportot (!), amely a cionista rezsim ellen kíván harcolni”.
A Jobbik sokszorosan megszolgálhatta már a sarzsit. 2011. december 2-án az USA budapesti nagykövetsége előtt „békedemonstrációval” tiltakozott az Iránt akkor fenyegető háború ellen. A tüntetésen dr. Jahromi Afi perzsa származású fogorvos mellett Gyöngyösi is hallatta a hangját mint az Országgyűlés magyar–perzsa baráti tagozatának elnöke. De ő szervezte az iráni delegáció látogatását a jobbikos vezetésű Tiszavasváriba, ahol a budapesti perzsa nagykövet is jelen volt, és a gazdasági együttműködés tervezésén túl testvérvárosi kapcsolat is létrejött a síita diktatúra egyik városa és a magyar település között. Emellett számos Izrael-ellenes, iszlámbarát nyilatkozatot fogalmazott, tüntetést szervezett, parlamenti felszólalást abszolvált.
A Jobbik és az iszlám szimpátiája amúgy korábbra datálható Gyöngyösi felbukkanásánál (Vona 2003-ban beszédet mondott a jemeni összarab konferencián), de a perzsa vonal beemelése a napi kommunikációba állítólag neki köszönhető. Vona Gábor 2007-ben már a „testvériség” jegyében találkozott az Iráni Iszlám Köztársaság budapesti nagykövetével, és 2008. október 23-i ünnepi beszédében már kijelentette: a következő magyar választásokra Mahmúd Ahmadinezsád iráni elnöktől kér megfigyelőket, és az iráni Forradalmi Gárda a Magyar Gárdával együtt fog őrködni a választás tisztaságának megőrzése felett.
Gyöngyösi 2011. január 8-án a Danubius Hotel Astoriában részt vett a Hanif Iszlám Kulturális Alapítvány Korán-bemutató programján, ahol Hafiz Osman Sahinnak, az isztambuli Fatih dzsámi vezető imámjának előadásában Korán- idézetek hangzottak el, majd a török nemzetiségű iraki követ három nyelven, angolul, arabul és törökül is köszöntötte az egybegyűlteket. A VIP-szektorban a katari, a marokkói, a palesztin, a maláj és az iraki követek és diplomaták foglaltak helyet a Jobbik Magyarországért Mozgalom parlamenti képviselőivel, akikhez Gyöngyösi Márton is szólt.

Reakciók és hallgatások

A Fidesz–Magyar Polgári Szövetség lapzártánkig nem határolódott el Gyöngyösi Márton botrányos kijelentéseitől. A KDNP és a Külügyminisztérium viszont megtette. Előbbi így: „Magyarországnak tudatnia kell a világgal, hogy nálunk, Európa szívében minden nemzeti, etnikai, vallási felekezet tagja szabadon, megbecsülten és félelem nélkül élhet.” Utóbbi pedig a külföldi sajtó ismételt szapulása mellett azt tartotta fontosnak kiemelni, hogy: „A magyar külpolitika a rendszerváltozás óta mindig elkötelezett volt Izrael biztonsága mellett. (…) Az iráni helyzettel kapcsolatban osztja mindazokat az aggodalmakat, amelyeket EU- és NATO-partnereink több alkalommal is megfogalmaztak. (…) Hazánk a holokauszttagadás minden formáját visszautasítja.”
Becsületére legyen mondva, hogy Balla Mihály, a parlament külügyi bizottságának fideszes elnöke elfogadhatatlannak és a magyar külpolitika nemzetközi megítélése szempontjából károsnak nevezte lapunk megkeresésére a bizottság jobbikos alelnökének nyilatkozatát. Mint mondja, szégyen, hogy Gyöngyösi Márton már a meghirdetett Wallenberg-év elején meggyalázta a holokauszt áldozatainak emlékét. Balla tervei szerint a következő bizottsági ülés napirendjén szerepelni fog a képviselő ügye.
„Biztosak vagyunk abban, hogy a magyar demokratikus pártok képviselői képesek együttesen fellépni a szélsőjobb fenyegetése ellen, és ha szükséges, a házszabály módosításával fogják biztosítani Magyarország tekintélyének megőrzését” – írta Feldmájer Péter, a Mazsihisz elnöke és Zoltai Gusztáv, a Mazsihisz ügyvezető igazgatója abban a házelnöknek címzett levélben, melyben a „fajgyűlölő” Gyöngyösi szankcionálását kérik Kövér Lászlótól.
Gulyás József, a Nemzetbiztonsági Bizottság egykori liberális tagja szerint a modern európai demokráciák valamennyi parlamentjében megfosztanák Gyöngyösit országgyűlési pozícióitól, sőt le is mondatnák mandátumáról. Nálunk azonban sokak szerint nem kell túlreagálni a kódolatlan antiszemitizmust. A volt képviselő úgy érzi, hogy a reakciók súlya nincs arányban a kijelentések súlyosságával. A politikai döntéshozó elit válasza vagy annak elmaradása pedig ilyen esetekben üzenetértékű: a közvélemény egy meghatározó része a látványos elhatárolódások hiányát bátorításnak veszi, és a szélsőséges megfogalmazások így egyre inkább beépülnek a közgondolkodásba. Ha ezt a provokációt nem reagálja le a demokratikus többség, és Gyöngyösi a külügyi bizottság alelnöke maradhat, akkor ez a cinkos gyengeség szégyenbélyegként hosszú időre ráég majd a magyar parlamentre.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek