Másfél év kormányzást követően, és egy sor időben elcsúszott szépreményű politikai terv után a fáradás jelei mutatkoznak a Fidesz-kormány működésében. A várakozásokkal ellentétben nem sikerült felpörgetni a gazdaságot (vannak közgazdászok, akik recessziót várnak), és egy sor reform hónapokat csúszik, a februárban bejelentett Széll Kálmán-terv pedig borulni látszik. Az IMF-vizit és a hétvégi brüsszeli csúcs is sorfordító eseménynek számíthat a kormány életében.
Kormányzati forrásaink a problémák egyik okát a Réthelyi Miklós által vezetett Nemzeti Erőforrás Minisztérium működési zavaraiban látják, ezért az elmúlt napokban két lehetséges utód neve is felmerült, Lázár János frakcióvezetőé és Balog Zoltán felzárkóztatásért felelős államtitkáré. A Népszabadság információja szerint, ha Lázár János lenne a miniszter, akkor több államtitkári névtábla is lecserélődne, azaz Hoffman Rózsa oktatási és Szócska Miklós egészségügyi államtitkárnak is mennie kellene. A kormányalakításkor a KDNP azt kommunikálta, hogy nem véletlenül, hanem ideológiai okokból kerültek a humánügyek (értsd a NEFMI) kereszténydemokrata felügyelet alá. Orbán Viktor egyébként még a ciklus elején megegyezett a miniszterekkel arról, hogy 2011 decemberében leülnek, és politikai szempontból értékelik az addig eltelt időszakot.
Úgy tudjuk, hogy a minisztérium élére elsőként Sótonyi Péter orvos, akadémikus neve merült fel, akit a KDNP vezetése keresett meg a bársonyszék ajánlatával, de a professzor elhárította a felkérést. Így került képbe Réthelyi Miklós orvosprofesszor. Kereszténydemokrata forrásaink azzal az indokkal igyekezték cáfolni, hogy Lázár János kaphatott felkérést Réthelyi helyére, hogy a „feudális orvostársadalom” nem fogadna el egy nem orvos minisztert, Lázár János pedig köztudottan jogász.
De az előbbi érvelés gyengéje, hogy Orbán Viktor számos esetben döntött akár egy teljes szakma ellenkezésével szemben. Matolcsy György például nem számít közgazdászkörökben tekintélyes szakembernek, mégis több Fidesz-vezető kizártnak tartja, hogy Orbán megválna tőle (még a záporozó kritikák ellenére sem), mivel ő szimbolizálja a „nem ortodoxnak” hívott kormányzati gazdaságpolitikát. A kormányzati döntésmechanizmusra rálátó politikusok szerint a gazdasági döntéseket, ötleteket Orbán Viktor hozza, „álmodja” meg, amihez csak arcot és hangot ad Matolcsy György. A problémát többen abban látják, hogy Matolcsy nem számol, nem vesz részt a döntés-előkészítésben, pontosabban nem működtet egy jól számoló csapatot, s főként: semmiben sem ellenkezik főnökével – ezért a kormány gazdasági programjából sok esetben hiányzik a hideg közgazdasági számítás, s hullámzó minőségű a gazdasági jogalkotás.
A kormányfő döntéseire pedig komoly befolyást gyakorol a magyar oligarchákról, az exkommunista milliárdosokról és a privatizációról alkotott saját (sok esetben nem alaptalan) negatív véleménye. Az intézkedések egy része beleillik abba a folyamatba, hogy a gazdasági döntéshozatalra évtizedekig befolyást gyakorló magyar milliárdosok, valamint bankvezérek lobbizása alól kihúzza a kormányzati döntésmechanizmust, illetve költségvetési mozgásteret nyerjen a magyar és külföldi bankszférától. Nem mellesleg az MSZP hátországát jelentő üzleti köröket is meggyengítheti. Matolcsy tökéletesen alkalmas arra, hogy az arcát adja ehhez a „küzdelemhez”. Orbán Viktor egyébként kiválóan űzi a Hogyan gondozd az oligarcháidat című játékot, mivel sikerül úgy kevernie a kártyákat, hogy egyetlen „nagy hatalmú” milliárdos sem képes a jobboldalon ellensúlyt képezni, és „megszervezni magát” a kormányfővel szemben.
Bár a miniszterelnökhöz közel álló, úgynevezett „jogászpolitikusok” elismerik, hogy jó lenne egy remek közgazdász a kormányba, mégis inkább úgy tűnik, hogy egy új, Matolcsy „háta mögötti” szakértői csapat összeállításával próbál majd a kormány ezen a területen erősíteni. Matolcsy pedig ikon marad.
Visszatérve Lázár János lehetséges miniszterségére, az elmúlt hónapokban gyakorlatilag a frakcióvezető lett a kormány egyik miniszterelnök-helyettese (Semjén Zsolt és Navracsics Tibor befolyását jóval túlhaladva), mivel a jogalkotás előkészítésének helye többször is minisztériumok helyett a frakcióvezetés lett. Lázár János – több miniszterrel ellentétben – sok esetben beleállt Orbán Viktor olykor kockázatos akcióiba, a nem egyszer a jogi és megvalósíthatósági aggályokat hangsúlyozó minisztériumi apparátussal szemben felvállalta az indítványok kidolgoztatását. Orbán segítője lett a rendszerben, és hihetetlen erővel kezdte el magát építeni a médiában is.
Talán ezért merülhet fel, hogy a reformtörvények elfogadását követően miniszterként az új rendszer működtetője legyen, a nem túl dinamikus Réthelyi Miklós professzor helyett. Igaz, ez óriási kockázatot jelentene számára, hiszen az egészségügy és az oktatás irányítása a két legbonyolultabb politikai feladatnak számít. Az elmúlt évtizedekben ezek a területek „gyártották” a bukott minisztereket.
Ha „nagyon hosszú távra” készül Lázár János, akkor veszélyeket hordozhat számára a frakcióvezetés otthagyása. Ráadásul Orbán Viktor szemmel láthatóan különösen védi Varga Mihályt, aki a miniszterelnökséget államtitkári rangban vezeti. A Fideszben több forrásból is hallottuk azt a vélekedést, hogy azért sem hagyja Varga Mihályt „koptatni”, mert egy kedvezőtlen társadalmi hangulat esetén friss erőként előveheti és előtérbe tolhatja, miközben Varga 100 százalékban Orbán Viktor politikáját képviseli a párton és kormányon belül.
Ha már a lehetséges „nehéz időknél” tartunk, Lázár János frakcióvezetőként való marasztalása melletti érv lehet, hogy egy „népszerűségvesztős” helyzetben Orbánnak szüksége van (lehet) egy erős kezű frakcióvezetőre.
Baráti szavak
A The Washington Post múlt héten azt írta, hogy Eleni Tsakopoulos Kounalakis nagykövet az amerikai külügyminisztérium hivatalos diplomáciai tiltakozását kívánja személyesen átadni a magyar kormányfnek, ám Orbán Viktornak két hónapja nem sikerült sort kerítenie a találkozóra. Kedden végül összejött a találkozó, amelyrl Szijjártó Péter számolt be, miszerint kiderült számára, hogy nemcsak Magyarországon, hanem az Egyesült Államokban is vannak élénk fantáziájú, ráér újságírók, akik szabadidejükben mindenféle badarságok kitalálásával foglalkoznak. A WP viszont azt írta: jól ment Orbán találkozója az amerikai nagykövettel, akit a miniszterelnöknek „sikerült meggyznie arról, hogy megjavul”.
2011. 10. 21. (XV/42)
