Már az Alkotmánybíróság trónfosztásánál sejteni lehetett, hogy a jelenleg még önálló hatalmi ágként működő független magyar bíróság sem ússza meg szárazon a nagy rendszerek reformját. „Valahol 2006 őszén csípődött be a téma Viktoréknak” – magyarázza a bírósági felsővezetéshez közeli forrásunk, hogy miért kapnak rendre gyomrosokat a bírák a kormányváltás óta. A folyamat gyöngyszeme az a tavaly év végén született, az azóta alkotmánybíró Balsai István (Fidesz) nevével fémjelzett törvény, mely automatikusan semmissé nyilvánította a 2006 őszén történt zavargások utáni, rendőri jelentéseken és vallomásokon alapuló ítéleteket. Amikor aztán Baka András, a Legfelsőbb Bíróság elnöke és vezető társai kritikával illették a kabinet több tervét is, előkerült a „szerva itt, csere ott” kártya is.
Ennek értelmében a jövő év január 1-jétől hatályos új alaptörvény szerint a bírák szolgálati jogviszonya, az eddigi 70. életév helyett az általános öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig állhat fenn. A hangulatot, az idősebb bírák lekomcsizásával egy Fidesz-közeli napilap biztosította a változáshoz, mígnem ráeszmélt a kormány, hogy a bírói kar legtapasztaltabb tíz százalékának kiseprűzése komoly fennakadásokat okozhat az ítélkezésben. Gyorsan egy törvényt a nyugdíjba vonuló bírók pótlására! A héten már vitáztak is honatyáink Papcsák Ferenc (Fidesz) indítványáról, amely a pályáztatási procedúra felpörgetéséről szól. Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT) előre jelezte ugyanakkor, hogy a kényszernyugdíjazások hatását körülbelül egy év alatt lehet majd helyreállítani mintegy kétmilliárd forintból, és ez „az ügyek időszerű intézését 2013 végéig erőteljesen tovább rontja”. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy miközben 228 idősebb bíró úgymond „rosszul jár”, a négyfokozatú előmeneteli rendszernek köszönhetően csaknem ezer kollégájuk viszont végre előrébb léphet egyet.
Kicsit csúszik, de a hideg hónapokra várhatóak az igazságszolgáltatás új rendszeréről szóló törvények elkészítése is. E témakörben információink szerint az ügyészségnek van helyzeti előnye, mivel a róluk szóló jogszabálytervezetet paragrafusról paragrafusra maguk bütykölik (a legfőbb ügyész a főbíróval azonos státusú közjogi méltósággá válna, az ügyészek alapilletménye meghaladná a bírókét stb.), míg a bírósággal kapcsolatos átfogó elképzeléseihez a minisztérium még keresi a megfelelő partnert. Ez azért is érdekes, mert a legkézenfekvőbb megoldást, vagyis az OIT-tal zajló egyeztetéseket év eleje óta jegelik. Állítólag Baka András kommentárjai a semmisségi törvényről, a kényszernyugdíjazásról, illetve a büntetőeljárási törvény egyes pontjairól (120 órás őrizet, az eljáró bíróság legfőbb ügyész általi kijelölése) fagyasztották be a kapcsolatot, bár ha igazak a pletykák arról, hogy ezúttal kormányzati előterjesztés formájában kerül a jogszabály a T. Ház elé (és nem önálló képviselői indítványként), akkor a főbírót nehéz lesz kihagyni a folyamatból. Mindenesetre a kormányfő elképzeléseit erre a területre átültető két szakpolitikus, Áder János uniós képviselő és Répássy Róbert igazságügyi államtitkár már találtak hivatkozási alapot arra, hogy a szakmát is bevonták az előkészítésbe: a Magyar Bírói Egyesület (MABIE) ajánlkozását fogadták el.
Az egyesület egyik véleményformálója szerint stratégiai szövetségüket a KIM-mel annak köszönhetik, hogy az OIT nem vette tudomásul: a nemzeti együttműködés rendszerében máshogy működnek a dolgok. Ezért a politika megkerülve őket, keresett egy kevésbé „Sólyom-szerűen fafejű ” társaságot a szakmai egyeztetésekhez, amely ráadásul állítólag 1600 bírót képvisel. A MABIE rájött, hogy nem érdemes szembepöfögni a gyorsvonattal, úgyhogy inkább elébe ment az eseményeknek, és progresszív kollégái szakmai anyagokat, javaslatokat kínáltak tálcán a Fidesz háttérembereinek. Pláne azt követően, hogy az Áderékkel történt találkozó arról győzte meg őket, hogy a kormányfő megbízottainak gőzük sincs, merre tapossanak új ösvényt.
„A MABIE viszonylag kevés szállal kötődik a bírói karhoz, így megkérdőjelezhető a legitimitása a jogalkotási folyamatban a KIM partnereként” – állítja Fleck Zoltán jogszociológus, aki inkább úgy érzi, hogy az egyesület vezetői megszimatolták a bizalmi válságot, és a vezércserék kavalkádjában a karrierépítés lehetősége sejlett fel előttük.
Információink szerint a strukturális reform tekintetében Áder és Répássy eredeti elképzelésével szemben a MABIE javaslata diadalmaskodott: az OIT megszűnik, hivatala helyét az újonnan felállítandó Országos Bírói Hivatal veszi át, melynek kilenc évre megválasztott elnöke a rendszer igazgatását vezeti majd. A HVG értesülései szerint elsőként Szájer József felesége, Handó Tünde, a Fővárosi Munkaügyi Bíróság jelenlegi elnöke próbálkozhat a kihívással. A hivatal kontrollját a megváltozott összetételű Országos Bírói Tanács „véleményező, figyelemfelhívó” jogkörrel látná el. A szakmai irányításért továbbra is a Legfelsőbb Bíróság (a jövőben Kúria) elnöke felel, s így talán végre megvalósulhat az elmúlt húsz évben – a bírósági vezetők részéről – folyamatosan megtorpedózott teljesítményarányos értékelés is.
Baka még korábban úgy nyilatkozott: az igazgatási modell átstrukturálásának valódi tétje, hogy ki nevezi ki a bírósági tisztségviselőket. Ha a megyei bíróságok vezetőit a jelenlegi elképzeléseknek megfelelően a miniszter nevezi majd ki, akkor Fleck Zoltán szerint a politikának közvetlen befolyása lesz az igazságszolgáltatásra. Civilizált országokban ezt úgy szokás megoldani – állítja –, hogy a két hatalmi ág (végrehajtó és bíráskodó) egymással együttműködve igazgatja a bíróságokat, de a bírósági vezetők rendelkeznek korlátozott hatáskörrel a bírák státuszával kapcsolatos döntésekben.
A kihelyezett frakcióülésen a Fidesz ráadásul „kiszámítható és anyagi függetlenséget biztosító egzisztenciális pályát” ígért a bíráknak. „A bírói kar színvonalán a pénz nem sokat segít” – mondta el lapunknak egy Pest megyei bíró, aki nem elégedetlen illetményével, annál inkább a munkakörülményekkel. „Sok kollégámmal ellentétben az én fejemre ugyan nem omlik a vakolat a tárgyalóban, de a helyszíni tárgyaláshoz például már csak diktafont tudnak adni, elemet nekem kell bele vásárolnom” – meséli. Fleck sem a pénzben látja a megoldást, inkább a szervezeti átalakításra kellene koncentrálni szerinte, és az egyes bíróságok eltérő terheinek racionalizálására.
2011. 09. 23. (XV/38)
