„Irányt mutat az elnökség a romastratégiában” címmel jelent meg az írás az unió kül- és Európa-ügyi minisztereinek aktuális találkozójáról az Európai Unió Tanácsának magyar elnökségi honlapján, és „Kínos fotókkal égeti magát Orbán EU-elnöksége” fejléccel ugyanez néhány itthoni orgánumban. A valóság gyökeresen eltérő értelmezésének hátterében két látszólag jelentéktelen fotó áll, melyek egyikén egy dundi, cigány kisfiú mosolyog egy vidéki iskola osztálytermében, a másikon pedig egy cigány pár szorongat kávéspoharat szobájában üldögélve. Valószínűleg senki nem kiált ördögöt, ha a romakutatásban is jeleskedő, neves néprajzkutató, Szuhay Péter nem találja azt nyilatkozni a Roma Sajtóközpontnak, hogy szerinte a képek tendenciózusak, és az asszony, illetve a kisfiú kövérségével a kormány a jólétüket és egészségtelen életmódjukat akarta szimbolizálni, „szemben a nem romákkal, akiket vékonynak mutatnak”. Szuhay úgy véli: a fotók azt üzenik, hogy „mit siránkoznak a cigányok, amikor ilyen jól élnek”.
Ne tegyék meg tétjeiket, akik arra fogadnának, hogy Martonyi János külügyminiszternek is eszébe jutott ez a jól átgondolt megközelítés, amikor a tanács ülésének elnökeként arról értekezett, hogy „az uniós tagállamokban összesen mintegy 10-12 millió roma él, ezzel ők alkotják Európa legnagyobb kisebbségét, akiknek nagy részét társadalmi kirekesztés, diszkrimináció, szegregáció, mélyszegénység sújtja”.
Uniós elnökségünk hivatalos brüsszeli honlapjának szerkesztője nem maradt adósa kritikusainak, mikor megjegyzi, hogy a cikket illusztráló harmadik fotó – amely nem szerepel a Roma Sajtóközpont anyagában – egy havas mezőn gyermekével biciklit toló anyát ábrázol. „Ők nem kövérek. De bizonyára abba a képbe is bele lehetne kötni. Nem akarok tippeket adni, hogyan” – írja vélhetően Urkuti György, aki a Külügyminisztérium EU-elnökségi kommunikációs főosztályának vezetője, és így folytatja: „Tisztelettel kérem a téma szakértőitől, tájékoztassanak minket, milyen fotókkal szabad illusztrálni a romákról szóló cikkeket. Pontos paramétereket szeretnék kapni testsúly, életkor, a képen szereplő testhelyzet, az ábrázolt életkép stb. vonatkozásában.”
Ami a kép keletkezésének történetét illeti, abban lapunk információi szerint semmilyen tudatosság nem volt, sokkal inkább a határidő kényszerítő ereje. Történt ugyanis, hogy a fotók szerzője pechére akkor látogatta meg a Pest megyei Kakucs községet, amikor az influenzajárvány miatt alig volt gyerek az általános iskolában. A túlsúlyos és vélhetően sok társához hasonlóan cukorbeteg Lacika viszont szorgalmasan okítódott, így ő lett kénytelen megjeleníteni a hazai cigányságot az unió felé.
Egy, a pillanat megörökítése körül bábáskodó és esélyegyenlőségi területen tevékenykedő szakember szerint Szuhay azért látta bele a képbe azt, ami nincs benne, mert barátainak nem jön be a Balog-féle romapolitikai irányváltás, vagyis hogy az új kormány még fogalmaiban (pl: felzárkóztatás) is átrajzolja az e téren az elmúlt években lefektetett alapvetéseket. „Ez az esélyegyenlőségesdi jobban tetszik Brüsszelnek, mint nekünk” – mondta állítólag egy tavaly év végi konferencián Balog Zoltán, a társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár, és tényleg: az unió „belső szervei” már üzentek a soros elnöknek, hogy tartsák az elmúlt évek „jó irányát”. Próbálják tehát tartani, még ha az államtitkár olyan népi bölcsességekre is ragadtatja magát néha, mint a később sok magyarázatra szoruló legnépszerűbb: „Az nem megy, hogy ha pénz jön, akkor mindenki roma, ha pedig rendőr, akkor senki.” Mint munkatársai utóbb elmondták, ezt úgy kell érteni, hogy máig nem tudni, ki a roma, és ki nem, márpedig ahhoz, hogy „a valódi és hatékony megoldásokhoz pontos információk birtokába jussunk”, szükség van etnikai alapú adatgyűjtésre. Ez két dolog miatt is elkerülhetetlen az államtitkárság szerint: egyrészt „a támogatások felhasználása és a cigány önkormányzatok működése tekintetében vannak korrupcióellenes feladatok”, másfelől „a rendőrség gyakorlatában is tetten érhető diszkriminatív eljárás”.
„Amikor ezt a kisfiút látja az egész ország és az unió, akkor nem arról kéne beszélni, hogy ki mire használja a romákat, hanem hogy hol van a gyermekjóléti szolgálat, a védőnői hálózat. Hol van az a szociális háló, jelzőrendszer, amelyik valós felmérést készít a roma gyerekek egészségi állapotáról?” – mondta el lapunknak Oláh József, a kakucsi cigány önkormányzat elnöke, hozzátéve, hogy az európai szinten amúgy is drámai magyar mutatókhoz képest a romák várható élettartama további tíz évvel van a hazai átlag alatt. Mint mondja, az elmúlt húsz év cigánypolitikai gyakorlata nem győzte meg őket arról, hogy öt hónap elég lesz a magyar kormánynak konkrét és uniós szinten is hasznosítható lakhatási, oktatási, foglalkoztatási és egészségügyi elképzelések kidolgozására.
A Pest Megyei Roma Szervezet elnökét leginkább az zavarja, hogy még mindig nem tudják, milyen operatív testület lát neki Európa legnagyobb, 15 milliós kisebbségének jövőjét átvarrni. „Hogyan bízzunk abban, hogy jó kezekben van az ügy, ha közben 60 milliárd forintot kivontak a közmunkaprogramból, és a szociális támogatás ezentúl attól függ, hogy az önkormányzati előadó szerint rendezett-e az udvar vagy sem” – teszi fel a kérdést Oláh, és fájlalja, hogy a kormány nem diplomás roma értelmiségiekkel, hanem a Farkas Flórián-féle Lungo Drom „szelvénnyel” tárgyal a kényes ügyben.
A fotóbotrány egyetlen haszna talán az, hogy egy Soros György támogatásával működő amerikai alapítvány szűrőbusza a napokban ellátogat Kakucsra, és ingyen megméri Lacika és társai cukorszintjét.
2011. 02. 04. (XV/5)
