Fazekas Sándor, Karcag polgármestere az egyik legismeretlenebb miniszterjelöltje Orbán Viktornak, noha a mezőgazdasági és vidékfejlesztési tárca teljesítményétől függ majd, hogy továbbra is az elszegényedés és elnéptelenedés lesz-e jellemző a falvakra. Fazekas közeli ismerői szerint a karcagi politikus jóval kevesebbet mutat, mint amit tud, megvan benne a protestánsok nyakassága és a kunok konoksága. Varga Mihály miniszterelnökségi államtitkár (a második Orbán-kormány egyik legbefolyásosabb végrehajtója) szűkebb pátriájához tartozó vidéki politikus feladata lesz a lázongó, olykor az utakat lezáró tehetősebb (közép-)gazdák és a milliárdos élelmiszer-ipari konglomerátumok érdekei közötti egyensúly megteremtése.
A kampány finisében Orbán Viktor a legnagyobb gazdaszervezet, a MAGOSZ hajdúböszörményi nagygyűlésén határozott kijelentést tett. „Korábban is megígértem már önöknek, ezt most is vállalom, a Fidesz a MAGOSZ-szal közösen akar kormányozni. A Fidesz a MAGOSZ-szal közösen akar kormányt alakítani. A Fidesz a MAGOSZ-szal közösen fogja vállalni az ország előtt álló feladatok megoldását” – mondta.
A 2010-es választások egyik fő stratégiája a vidéki életszínvonalra és életérzésre épített, az elkeseredésre, a kilátástalanságra, illetve az abból fakadó indulatokra és gyűlöletre. A Jobbik vidéki, lecsúszott országrészekben elért sikere óriási kérdés elé állította a Fidesz politikusait: képesek-e megállítani, esetleg visszafordítani ezt a folyamatot. Ehhez egyrészt a falvakban megszerezhető tisztességes jövedelem, másrészt tervezhető életkilátások, a vidéki társadalom lecsúszásának megállítása szükséges, és nem utolsósorban olyan hiteles miniszterek, államtitkárok, akik értik a vidék gondjait és beszélik az ott élők nyelvét.
Úgy tudjuk, hogy a gazdákat meglepte, hogy Orbán Viktor nem a gazdaszervezet prominensei közül választott minisztert, hanem a már említett Fazekas Sándor karcagi polgármestert emelte be a bársonyszékbe. Noha az egyik államtitkára a magoszos Ángyán József lett.
A Fidesz hátországában vitapont, hogy milyen hangsúlyokra épüljön a kormányprogram. Már csak azért is, mert megjelent egy, az élelmiszeripar-alapú integrációt támogató lobbicsapat, amely egy alternatív agrárprogramot tett le a jövendő kormány asztalára. Baumstark Mihály, a – Csányi Sándor üzletember érdekköréhez tartozó – Bonafarm Csoport elnöke által jegyzett dolgozat helyzetértékelése a termelői tulajdonú integráció helyett (amit a gazdák szorgalmaznak), egy, a Bonafarm mintájára az élelmiszeripar-alapú integrációt tartja célravezetőnek. Vagyis a termelőket vonná be egy olyan rendszerbe, amelyben a domináns érdeket a nagy élelmiszeripari cégek versenyképessége jelentené.
A MAGOSZ javaslatának lényege a vidéki jövedelem növelése és a helyi erőforrások védelme, amit eddig a leendő miniszterelnök is teljes mellszélességgel támogatott. A terv a termelők piaci jövedelmének növelésére épül. Az európai agrármodell négy forrásból biztosítja a vidéken élő termelők jövedelmét. A termelésből származó bevételekből, a termelői tulajdonban lévő értékesítési és beszerzési integrációk visszaosztott jövedelméből, a vidéki kiegészítő tevékenységekből és a támogatásokból. Jelenleg a magyar gazdák bevételeiből a termelői tulajdonban lévő beszerzési és értékesítési integrációk visszaosztott jövedelme teljes mértékben hiányzik, vagyis marad a régi elv: ez megtermelte, a kereskedő pedig a hasznot lefölözte. Nyugaton a helyzet egészen más, hiszen a termelők nagy szövetkezetekbe tömörültek, és így a saját terményeik eladásából, a kereskedelmi haszonból önmaguk is jövedelemhez jutnak.
A gazdák szerint a problémát az jelenti, hogy az élelmiszeripari mogulok olyan üzemeket hoznak létre vidéken, melyben csak minimálbér-közeli jövedelmet lehet szerezni. A hasznot nem helyben forgatják be, így érthető, hogy a fiatalok elhagyják a vidéket, hiszen nem egy nagy életpálya például évtizedekig alacsony jövedelemért dolgozni egy húsüzemben. A gazdák azt szeretnék, hogy az állam azt támogassa, hogy termelői szövetkezetek jöjjenek létre, ez esetben kialakulhat egy tehetősebb réteg is vidéken, ami azt jelenteni, hogy érdemes a fiataloknak otthon maradniuk.
A MAGOSZ programja eddig kiemelten kezeli a termelői tulajdonú integrációk létrehozását, a fogyasztók és termelők közti távolság jelentős csökkentését, hogy ne a kereskedők és az élelmiszeripar fölözze le a haszon nagy részét. Ez a forrás nem új pénz. Ma is kifizetik a fogyasztók. Nem jut el azonban a termelőkig, hanem beszállítói és élelmiszer-ipari integrátorok zsebébe vándorol, akik banki háttérrel kötött áron finanszírozzák a termelők működését (gép-, alkatrész-, vetőmag-, műtrágyabeszerzés), majd kötött áron szerződnek le előre a termékekre. Ezek az integrátorok vitték el az uniós fejlesztési támogatások mintegy kétharmadát is. A maradék egyharmad is az ő közvetítésükkel talált gazdára. Az integrátorok és az eddigi agrárkormányzat által kialakított struktúra jelentős vagyonvesztéshez vezetett vidéken. Így fordulhat elő, hogy a legjobb földterülettel rendelkező térségeink is megtalálhatók a leghátrányosabb harminchárom kistérség között. Számítások szerint csak a hazai piacokon a termelők az alulról szerveződő összefogással az éves agrártámogatások négy-ötszöröséhez juthatnának hozzá.
2010. 05. 14. (XIV/19)
