Annyira frissek és lendületesek az új kormányzó pártok, hogy a törvényjavaslat megszavazását kikényszerítő alkotmánymódosítás előbb csúszhat át, mint maga az iromány, amit tárgyalási alapnak szántak, s még paritásos bizottságban kíván végigtárgyalni.
A test a lelke a pártnak
Mielőtt „csak egy újabb érthetetlen papírköteg” alapon unalomtól biggyedő ajkakkal továbblapoznánk, jegyezzük meg: a választási rendszer, a választási törvény (és választási eljárásról szóló jogszabályok) nem pusztán technikai kérdés. Benne rejlik a demokrácia működésének kerete, a pártok építkezési kultúrájának kulcsa, és nem utolsósorban a képviselet minősége. A rendszerbe rejtett ösztönzők magyarázatot adnak arra, hogyan viselkednek a vezetők, hogyan emelik ki – vagy épp felejtik el – az országos politikusok vidéki kollégáikat. Ahogy láthatjuk, a jelen rendszer megerősítette azt a politikai erőt, amelyik egyéni jelöltekben erős, és kevésbé támogatta azokat, akiknek a pártlistájuk fut jobban. Így rögtön értelmet is nyert a Fidesz vidéki szervezeteinek kitartó munkája, a polgári körök megszervezése, Orbán Viktorék – szocialistáktól kölcsönzött – szisztematikus építkezési módszere.
Amikor tehát a kétszáz fős parlamentre irányuló javaslatokat vesszük górcső alá, a pártok saját önvallomását láthatjuk – kitűnik, ki miben tartja magát gyengének, vagy hol rejti az erejét. Általában. Most persze a Fidesz nem épp az önbizalom hiányától szenved.
Az egyéni körzetek keze hajlik a Fidesz felé
A Fidesz elképzelése szerint a jelenlegi 176 helyett 90 egyéni választókerület alakulna, ezekben pedig a relatív többség megszerzése elegendő lenne a mandátum elnyeréséhez. A szám önmagában természetesen csak a keret, az ördög a „választási földrajz” részleteiben rejlik, hiszen perdöntő fontosságú, hogy hol húzódnak a választókerület határai (ezért is olyan fontos a szimpatizánsok lakóhelyeinek ismerete a pártok számára). A relatív többség követelménye a gyakorlatban azt jelenti, hogy csak akkor kellene második fordulót rendezni, ha az első fordulóban nem vesz részt a voksoláson a választásra jogosultak fele, illetve ha a befutó helyen szavazategyenlőség alakul ki. A javaslat szerint eredménytelen szavazás esetén a második fordulóban mindenki újra indulhatna.
Így tehát az első forduló elé csúszna a jelenlegi első, visszaléptetésre apelláló, választási hajlandóságot felmérő kör, és sokkal gyakoribbak lennének a közös listák vagy a politikai egyezségek. Ez meg is felel a Fidesz „kint a bárány, hívjuk be” szivattyúpolitikájának, aminek következtében, láthattuk, a második fordulóra már gyakorlatilag sehol nem volt a jobboldali pártnak számba vehető szövetségese.
A szocialista javaslat ezzel szemben az egyéni képviselők rendszerét egy az egyben megszüntetné – s az állampolgárok csak területi listás szavazatokat adhatnának le. Ez a rendszer az arányosságot (és az MSZP-t, valamint a kispártokat) erősítené, miközben a Fideszt (és a kormányzóképességet) gyengítené.
2010. 05. 21. (XIV/20)
