Az ukrán–orosz gázvita elmúlt hetében már egyre jobban látszott, hogy nem üzleti problémáról van szó, hanem kőkemény nagypolitikáról – fejtegette lapunknak az egyik nagy gázos cég vezetője. Mint mondta: az oroszoknak sikerült bebizonyítaniuk az európaiaknak, hogy a NATO-hoz és az Európai Unióhoz közeledő Ukrajna nem számít megbízható partnernek, illetve, hogy Oroszországgal nem lehet lekezelően bánni.
A gázvita kapcsán ugyanis kiderült, hogy ukrán politikai erők nagy összegeket „szednek” le a gázkereskedelmen, illetve, hogy az ország műszakilag lerobbant, fejletlen állapotban van. „Érdekes volt, hogy az oroszok pont azon a szakaszon nyitották meg a gázt, ahol tudni lehetett, hogy a nyomáshiány miatt vákuum keletkezik, és nemhogy Európa felé folyna az energiahordozó, hanem Romániából szívja át a gázt az ukrán rendszer, így az ukránoknak kellett elzárni a csapokat. Abban a pillanatban lehetett az ukránokra mutogatni, hogy ők a felelősek” – fejtette ki a szakember.
Végül Julija Tyimosenko és Vlagyimir Putyin megállapodott. Moszkva 2009-ben a világpiaci árnál ugyan húsz százalékkal olcsóbban szállít földgázt Kijevnek, a tranzit tarifáján pedig nem változtatnak, de ez azt jelenti, hogy az Amerika-barát vezetésű Ukrajna mégis drágábban kapja a gázt, mint amiért harcolt. Tyimosenko ugyanis semmit nem ért el, mert a kialkudott ár (360 dollár ezer köbméterért) igazából drága, mivel a világpiaci tarifa elvben ugyan 450 dollár, ám a vásárlók nagy része ennél lényegesen olcsóbban jut az orosz energiahordozóhoz. A Kommerszant-Ukrajina értesülése szerint Németország például 280 dollárt fizet ezer köbméter földgázért, Fehéroroszország pedig ennél is jóval kevesebbet.
2009. 01. 23. (XIII/4)
