Túljutott a holtponton az MSZP

Fotó: Somorjai László

A „hangulatelmélet” szerint az MSZP, s különösen Gyurcsány Ferenc
miniszterelnök túljutott a nehezén.

A „hangulatelméletben” hívő politikai tanácsadók szerint ugyanis nemcsak a
kormányzati és politikai teljesítmény számít, hanem az, hogy egy-egy politikust
vagy pártot milyen hangulat vesz körül. Eszerint a szocialisták „trendfordulószerűen”
átbillentek negatív holtpontjukon, már nem süllyed a népszerűségük. A kisebbségi
kormányzás sokkja is elmúlt, kiderült, hogy sem a kormány, sem az ország nem
omlott össze, sőt, az MSZP népszerűsége is növekedett. Gyurcsány Ferenc feje
fölül is eltűnt az a rémkép, hogy a politikai fordulat létrehozása érdekében az
MSZP és az SZDSZ vezetői egy új arcra cserélik.

Még Gyurcsány belső riválisai szerint is erősödött a miniszterelnök, pedig az
elődjeihez képest a legújabb kori magyar történelemben ő számít a
legnépszerűtlenebb kormányfőnek. (A Medián egy kutatása szerint Gyurcsánynak 19
százalékos a „népszerűsége”, míg Antall Józsefnek 25, Boross Péternek 39, Horn
Gyulának 29, Orbán Viktornak 40, Medgyessy Péternek 37 százalék volt a
legalacsonyabb kedveltségi mutatója.)

Egyre inkább úgy tűnik, mintha a miniszterelnök helyzetét az SZDSZ kormányból
való kilépése is inkább erősítette volna. Ez tág teret enged annak a
szocialisták között fel-feltűnő nézetnek (vagy talán összeesküvés-elméletnek),
miszerint Gyurcsány Ferenc és Kóka János között érdemi együttműködés zajlik.
Legutóbb például Kókának sikerült azt megakadályoznia, hogy Fodor Gábor és köre
átvegye az SZDSZ-frakció vezetését, ami azt jelentette volna, hogy az új
liberális elnök, aki számtalanszor nyilatkozott kritikusan Gyurcsányról, erősebb
tárgyalási pozícióba került volna.

A Fodor Gábor párton belüli jobbkezének számító Gulyás József egy lapinterjúban
arról nyilatkozott, hogy a politikai fordulathoz és a koalíció újrakötéséhez
személycserékre is szükség lenne a kormányban. Gulyás szavaiból úgy tűnt, hogy
ebbe akár Gyurcsány leváltását is bele lehet érteni.

A jelenlegi helyzet viszont az, hogy a megosztott és gyenge SZDSZ-vezetés – bár
az adótörvények és a költségvetés elfogadása szempontjából bizonytalansági
tényezőt jelentenek – nem ugyanolyan erővel kérhet személycseréket a kormányban,
mint egy erős pártvezetés.

Úgy tudjuk, hogy Fodor nemcsak az ellenzéki pártok vezetőivel, hanem az MSZP
erős embereivel is tárgyalt az elmúlt napokban. Egyöntetű vélemény balliberális
körökben, hogy az SZDSZ elnökének nagyon hamar világos programmal, erőt mutatva
kell előállnia, hogy belső ellenzéke pár hónap után ne buktassa meg őt. Fodornak
ezért az első házi feladata a Kóka-kérdés megoldása.

A szocialisták között még világosabb, hogy (ma biztosan) nincs kihívója a
pártelnök-miniszterelnöknek. Egyrészt Gyurcsány már az év elejétől fogva stílust
és üzenetet váltott: a korábbi reformlázban égő neoliberális retorika helyett
átvette korábbi párton belüli ellenfeleinek balos szóhasználatát és
visszafogott, népbarát üzeneteit. Gyakorlatilag ezzel elszívta az ideológiai
teret kritikusai elől, hiszen most – miként egyik kritikusának tanácsadója
fogalmazott lapunknak – „baloldalibb minden más baloldalinál”.

A kormányátalakítással is több legyet ütött egy csapásra. Az SZDSZ kiválásával
megszabadult két népszerűtlen, a tömegeket irritáló miniszterétől, Kóka Jánostól
és Horváth Ágnestől. Velük együtt az egyébként a miniszterelnök által korábban
képviselt heves reformláz is távozott a kormányból. A kabinet jelenlegi imidzse
a nagy, mindent átfogó és felforgató reformok kivitelezője helyett a sok kis
lépésből dolgozó, az emberek mindennapi gondjait megoldani igyekvő attitűd lett.

Másrészt – emlékeztettek rá kormányzati forrásaink – a kormányátalakítással
sikerült „kettétörni” az elégedetlenkedők bimbózó összefogását. Voltak, akiket
különféle minisztériumi kinevezésekkel sikerült „megvenni”, másokat pedig éppen
a felmentésükkel sikerült a „helyükre tenni”.

Harmadrészt belső felmérések szerint az MSZP jelenlegi 1,4-1,5 milliós tábora
már nem amortizálódik tovább, ami viszont azt jelenti, hogy – ugyancsak egy
belső számítás szerint –legalább ekkora baloldali támogatottság mellett a Fidesz
nem képes kétharmados többséget szerezni.

Gyurcsány Ferenc pozícióját ugyancsak erősíti, hogy egy esetleges 2010-es
választási fiaskó után ő lehet az ellenzék vezére. Állítólag több esetben
beszélt erről szűk körben. Az országos és megyei pártlisták összeállítása fölött
is diszponálhat, azaz tőle és embereitől függ, hogy ki juthat be a következő
parlamentbe. Önmagában ez már most sokakra fegyelmező erővel hat.

Ráadásul kapóra jött a kormányzati kommunikáció számára Orbán Viktornak a
Kéri-körben elmondott állítólagos beszéde, melyre rászervezve sikerült alaposan
megijeszteniük a nyugdíjasokat. A már emlegetett „hangulatelméletben” hívő
szakértők szerint most jött el az ideje, hogy a kedvező trendfordulót
kihasználva a kormányzati és pártkommunikációt csúcsra járassák, és
megváltoztassák a Gyurcsányról alkotott társadalmi (hangulat)képet.

Igaz, az idilli képben azért a szocialista realisták mindig találnak maszatos
vagy fehér foltokat. Ilyen többek között az, hogy ugyan megosztott és kétfejű ma
az SZDSZ, tehát nem jelentenek veszélyt a miniszterelnökre, viszont senki sem
képes szállítani a biztos liberális szavazatokat az adótörvények és a
költségvetés (ez akár a tervek szerint kétéves is lehet) elfogadásához. Tehát a
liberálisok fejetlenségükben akarva akaratlanul rátenyerelhetnek a kormányzati
katapult gombjára.

Másrészt az energiaárak emelkedése miatt az ősszel akár kritikus hangulat is
kialakulhat az országban, hiszen – hacsak a kormány nem talál ki valamilyen
megoldást – a távfűtés ára az egekbe szökhet. Előfordulhat, hogy egy
kisnyugdíjas járandósága éppen fedezni fogja a fűtése árát – és akkor még sem
gyógyszerre, sem élelmiszerre nem költött honfitársunk.

Mivel a költségvetési egyensúlyteremtést eddig is nagyrészt adóemelésből
fedezte a kormány, kevés mozgástere maradt a kabinetnek a probléma orvoslására.
Nemcsak, hogy nem emelhetnek jelentősen adót, még a beígért adócsökkentést is
illenék valamiből teljesíteni.

Mindezeket figyelembe véve sem szabad megfeledkezni arról, hogy az MSZP
népszerűsége a kedvező adatok ellenére is csak fele a Fideszének. Zuglóban
például egy olyan körzetben nyert az ellenzéki párt időközi választást, amely
emberemlékezet óta „vörös” volt. A realisták ezért történelmi fordulatot
sejtenek.