A szaktárca vizsgálata szerint 10.22-kor érkezett a bejelentés a
mentőszolgálat központjába, és a diszpécser két perc múlva már indította a
rohamkocsit, amely egy percen belül a belvárosból el is indult a peremkerületi
helyszínre. A kocsi 17 perc múlva, tehát húsz perccel a riasztást követően
Csepelre ért, és két percen belül a szakorvos megkezdte az újraélesztési
kísérletet.
Bár a szakemberek és a szakpolitikusok rendre a 15 perces „szintidőt” tartják
ideálisnak, az orvosok szerint nem ezen a tényezőn múlt a sportoló élete. Ennek
ellenére többen bírálták a mentőket, többek között Kolonics edzője is, aki
szakmai hiányosságokat vélt felfedezni a mentés során.
A bíráló nyilatkozatokra válaszul az Országos Mentőszolgálat munkatársai nyílt
levelet fogalmaztak, amelyet már több mint százan írtak alá – ahogyan állítják –
az őket ért igazságtalan vádak miatt.
A tragédia a politikusok figyelmét is felkeltette. Horváth Zsolt, a Fidesz
szakpolitikusa szerint még mindig vannak olyan térségek az országban, ahol baj
esetén nem ér ki a mentő a nemzetközileg elvárt időn, 15 percen belül. Horváth
szerint a mentés kapcsán az volt az utóbbi hetek „legarcpirítóbb” kijelentése,
amikor a kormányszóvivő azt mondta: komoly eredménynek kell tekinteni, hogy a
mentők az esetek háromnegyed részében 15 percen belül a helyszínre érkeznek.
Emlékeztetett: az Orbán-kormány idején a kiérkezési idő – egy akkor elkészített
felmérés szerint – 75-78 százalékban 15 percen belüli volt.
Az Egészségügyi Minisztérium közleményben válaszolt, miszerint a mentő az
Európai Unió tagállamaiban sem jut mindenhová el az ajánlott 15 percen belül.
Magyarországon, az Országos Mentőszolgálat adatai szerint, az esetek 78
százalékában tudják teljesíteni a 15 perces kivonulási időt. A kormány
célkitűzése az, hogy ezt a 78 százalékot feljebb tornázhassa.
Ezt követően a minisztérium azt kezdte sorolni, hogy az elmúlt években a kormány
mennyi mindent tett a mentőszolgálat fejlesztésére. Hét milliárd forintot
fordított a légimentés és az eszközpark korszerűsítésére, mentőállomások
építésére és a mentőautók életmentő-készülékekkel történő felszerelésére. A
mentőautók átlagéletkora 5 év alá csökkent, 26 állomás újult meg, illetve
nyitotta meg kapuit, továbbá 396 esetkocsival, rohamkocsival és mentőgépkocsival
bővült az Országos Mentőszolgálat gépkocsiparkja.
Az elkövetkezendő években közel 16 milliárdot fordítanak a sürgősségi ellátás
korszerűsítésére. Tovább folyik a mentés elmúlt években megkezdett
korszerűsítése – új mentőállomások és mentőgépkocsik belépésével, a mozgó
intenzív osztályok (MICU) és a légimentés fejlesztésével, a mentésirányítás
rendszerének korszerűsítésével. Erre az Új Magyarország Fejlesztési Terv 11,5
milliárd forintot szán, illetve a mentésirányítási rendszer korszerűsítésére
további 3,5 milliárdot különít el hat régió számára, továbbá a
közép-magyarországi régió, hasonló céllal, 600 millió forint pályázati pénzzel
rendelkezik.
Az igazság az, hogy a 15 perces kiérkezési idő elérését évek óta elérendő
célként határozza meg az éppen aktuális egészségügyi miniszter (az elmúlt öt
évben nem kevesebb, mint öt miniszter és hat főigazgató felelt ezért a
területért), de látványos sikert nem tudtak felmutatni. Noha már 2004-ben a „100
lépés” program egyik kiemelt eleme volt Rácz Jenő akkori egészségügyi miniszter
„21 lépésének” a mentés javítása.
Dr. Burány Béla, a mentőszolgálat módszertani központjának vezetője tavaly
nyáron publikált tanulmányából (amely egyébként krízishelyzetet vázol fel)
ugyanis az derült ki, hogy 2000-től, amikor 76,94 százalék volt a 15 percen
belüli kiérkezések aránya, mindössze másfél százalékot sikerült javítani
2006-ra, azaz 78,94 százalékra növekedett ez az arány. Ez ellenben azt is
jelenti, hogy jelentős „mennyiségű” beteghez „késve” érkezik a mentő.
Az elemzés szerint több tucat főállású szakorvos és szakképzett egészségügyi
dolgozó hiányzik a rendszerből, és sokan másodállásban látják el a (nem túl
magasan, közalkalmazotti bértábla szerint fizetett) tevékenységet, ami azt
jelenti, hogy a szakmai továbbképzésük is korlátozott. Igaz, a megfelelő
mennyiségű és „minőségű” szakorvos szükséges, de nem elégséges a hatékony és
igazságos mentéshez. „Ez nem képzelhető el korszerű mentésirányítás nélkül. Az
OMSZ-nek e téren sem elhanyagolhatóak a restanciái” – fogalmazott Burány.
Egyébként jelenleg is egy több évtizede kidolgozott manuális táblával történik a
mentők irányítása, noha ígéret szerint a legmodernebb számítógépes rendszert
nemsokára bevezetik. A Népszabadság információi szerint azonban még a pályázatot
sem írták ki.
Az előbb említett szakember szerint „A nemzetközi viszonylatban is kimagasló
múltjára méltán büszke magyarországi oxiológia (sürgősségi orvostan, életmentési
orvostan – szerk.) napjainkban riasztóan a kihalás felé sodródik. Ez a folyamat
a hazai sürgősségi ellátás eredményoldalán a megmentett betegek, életévek és
minőségi életévek csökkenését – vagyis halottaink számának emelkedését –
eredményezi.”
„Erre a minőségi problémára a »Van egy ötletem!« típusú, egyéni érdekek által
vezérelt, tűzoltás jellegű válságkezelés helyett csak az érvényes adatokból
kiinduló, társadalmi értékválasztáson nyugvó, rendszerszintű problémamegoldás
adhat megnyugtató választ” – vélte az OMSZ módszertani központjának vezetője. A
mentős szakszervezet belső fórumán folyó, lehangoló hangvételű hozzászólásokból
úgy tűnik, az Országos Mentőszolgálat dolgozói szerint azóta sem történt
fordulat.
2008. 07. 25. (XII/30)
