Az MSZP és az SZDSZ háza táján csak egy biztos, hogy semmi sem biztos. A
kormányfő a kormányátalakítással nyilvánvalóan támogatókat szerzett az MSZP
megyei vezetőinek köréből, de a párton belül arról is beszélnek, hogy legalább
ugyanennyi sértett emberrel is számolnia kell lépésének következtében. Ráadásul
több „megharagított” vagy „elégedetlen” ember éppen annak az elnökségnek tagja,
amellyel együtt kell dolgoznia a pártelnöknek. (Az elnökség tagjainak
többségével, még a befolyásos politikusok egy részével is csak közölte a
tényeket Gyurcsány, konzultatívan nem vehettek részt az átalakításokban.)
Ujhelyi István, az MSZP alelnöke például (akit még a saját tárcájával
kapcsolatos ügyekben sem értesített a miniszterelnök) a múlt héten úgy fejezte
ki az átalakítással való egyet nem értését, hogy lemondott az önkormányzati
államtitkári posztjáról. A politikus minden fórumon igyekszik hangsúlyozni, hogy
nem a Zuschlag-ügy, és nem a miniszteri kinevezésének elmaradása miatt döntött
így, hanem figyelmeztetésnek („jelzőrakétának”) szánta a döntését. Szerinte a
miniszterelnök és környezete, valamint a pártelit között egy olyan kőkemény
küzdelem és kivéreztetési kísérlet zajlik, amely káros az MSZP-nek. „Az országos
politika formálásában sem a pártelit, sem a pártelit által folyamatosan űzött
miniszterelnök nem akart a szövetségesévé tenni” – magyarázta Ujhelyi a párton
belüli „belga” helyét.
Az MSZP alelnöke szerint jól mutatja a hatalmi harc eszközeit, hogy miután
távozása nyilvánosságra került, azt szivárogtatták ki a miniszterelnök
környezetéhez tartozó személyek, hogy a Zuschlag-ügy, illetve az elmaradt
miniszterség miatt „lépett le”. „Az olyan kisstílű politikai játékok miatt
döntöttem a lemondás mellett, amilyen ez a mostani, hogy kormányközeli források
ezt a két nyilvánvaló hazugságot terjesztik. Ezek olyan belső bizalmatlanságból
fakadó trükközések, amellyel sokat ártunk egymásnak” – magyarázta az Indexnek a
politikus.
Bár a legtöbben igazat adtak Ujhelyinek, egy kormányzati forrásunk (stílszerűen)
mégis úgy fogalmazott: „A pápaválasztásnál is kőkemény hatalmi harcot vívnak
egymással olyan szentéletű urak, mint a püspökök. Trükköznek és küzdenek
másokkal szemben. Minden pártban, minden hatalmi központban így van ez, miként
az MSZP-ben is. Értelmetlen emiatt lemondani.”
Mire az MSZP elnökségében és a kormányközeli műhelyekben lecsillapodtak a
kedélyek, addigra a szocialista frakcióban törtek felszínre az indulatok. A
május első heteiben tervezett frakción belüli tisztújítást kénytelenek voltak
eltolni, mivel többen úgy vélték, hogy már nem mehetnek tovább úgy a dolgok,
mint eddig. „Úgy érdemes továbbmenni, ha a képviselők nem díszpintyeknek és
szavazógépeknek érzik csak magukat, hanem hisznek is abban, amit csinálnak” –
szólt az általánosnak tekintett érvelés. Bár a legújabb forduló június 2-a,
amikor Lendvai Ildikóékat újraválaszthatják a frakció élén, de vannak, akik ezt
az időpontot még odébbtolnák – megvárva az SZDSZ-en belüli választásokat.
Mert Fodor Gábor mindent „megkavarhat”. A SZDSZ egyik elnökaspiránsa szerint sem
a kisebbségi kormányzás (mert ahhoz egyedül gyenge az MSZP), sem egy előrehozott
választás nem szolgálja az ország érdekeit. Fodor ezért új megállapodásra készül
a szocialistákkal, igaz, ezt csak egy új programmal és új, hiteles emberekkel
tudja elképzelni.
A liberális politikus kellően homályosan fogalmazott ahhoz, hogy pontosan
tudjuk, mit gondul az új és hiteles személyek kitételen. Vannak, akik belelátják
ebbe a kifejezésbe, hogy a Medgyessy Péter bukását nyilatkozataival katalizáló
Fodor immáron Gyurcsány Ferenc kényszerű távozását készíti elő. Mások ugyanezt
kizártnak tartják, és meggyőződésük, hogy az új MSZP–SZDSZ kormány élén továbbra
is Gyurcsány áll majd, aki 2010-ig biztos elvezeti a koalíciót, mert nincs más
személy, aki egyben tudná tartani az MSZP-t és az SZDSZ-t.
2008. 05. 09. (XII/19)
