Fotó: Vörös Szilárd
– A fiam egy kisportolt, makkegészséges, nem dohányzó gyerek. A támadás nem
ellene, hanem ellenem irányult. Felszólítottam a fideszes polgármestert a
nyilvános bocsánatkérésre, de miután ettől elzárkózott, bírósághoz fordultam.
Első fokon a bíróság elmarasztalta, itt tartunk jelenleg.
A két párt kapcsolata azóta sem felhőtlen. A Fideszben úgy beszélnek az
MDF-ről, mint tettestársról a kormánykoalíció oldalán, akik elárulták a
jobboldalt.
– A Fidesz olvasztótégellyé kívánta tenni a jobboldalt Csurkától Csintalan
Sándorig, és ez ellen az MDF mindvégig tiltakozott. Az elmúlt sokéves
küzdelemben nagyon sok energiánk ment el tűzoltásra. Most nyugalmasabb az
életünk, sokkal nagyobb hangsúlyt tudunk fektetni arra, hogy mit is jelent egy
konzervatív, jobbközép politika. És az igazi ellentétek ennek kapcsán
mutatkoznak köztünk és a Fidesz között – a személyes sértettségből fakadó
vitákkal nem érdemes foglalkozni.
Először is: nem tudjuk elfogadni azt a hatalomgyakorlási módszert, melyben a cél
szentesíti az eszközt, és leginkább arra a rákosista felfogásra emlékeztet, hogy
aki nincs velünk, az ellenünk van.
Másodszor: egy jobboldali, magát konzervatívnak nevező párt nem lehet
piacgazdaság-, verseny- és kapitalizmusellenes, nem lehet ellensége a
magántulajdonnak, a tőkének. A jobboldalt az árulja el tehát, aki populista és
antikapitalista, ennek fényében pedig beszédeiben kifejezetten durva Marx- és
Lenin-mondatokat idéz.
Mi megfogalmaztuk és a Fidesznek is elküldtük a Középosztály 13 pontját, hogy
végre programokról kezdődhessen párbeszéd vagy akár vita – és ezzel is segítsük
a Fideszt, hogy térjen vissza a konzervatív útra. Orbán úr azonban nemcsak a mi
levelünket, hanem a középosztály képviseletét is elutasította.
Úgy tűnik, mintha helyet cserélt volna az MSZP és a Fidesz: mert az MSZP
programját tekintve nem szociáldemokrata párt. A Fidesz részéről talán logikus,
hogy megpróbálja lefedni azt a választói piacot, amit az MSZP szabadon hagy.
– Valószínűleg mégsem fog hosszú távon működni, hogy mindenki a másik
fészkébe rakja a tojásait. A Fidesz egy erősen baloldali programot hirdetett meg
a tavalyi választási kampányában: összesen 4000 milliárd forintot osztott szét
virtuálisan, az ingyen autókázástól kezdve a 14. havi nyugdíjig egy sor olyan
tételt, amelyik a „majd mi gondoskodunk rólad” államfelfogásról tanúskodik. A
másik oldalon pedig van egy gyökereit tekintve baloldali párt, amelyik keresi a
politikáját: néha jobban osztogat, mint ellenlábasa, a Fidesz, néha pedig
liberálisnak akar tűnni, és a vadkapitalista politika felé kacsingat.
Miért nem tudott a nagypártok hiteltelenségéből profitálni az MDF?
– Én a tíz százalékhoz közelítő közvélemény-kutatási eredményt nem tartom
rossznak. Egy realista politika persze soha nem olyan csábító, mint a porhintés.
A nehéz körülmények között élő, reménykedő tömegeket könnyű a populistáknak
maguk mellé állítani jól hangzó – de teljesíthetetlen – ígéretekkel. Én ezt
tartom a leginkorrektebbnek a politikában. Azt a cinikus ígéretkampányt, amit
2006-ban a két mamutpárt megengedett magának, reményeim szerint 2010-ben
Magyarország józan választói büntetni fogják.
Mit gondol az egészségügy kapcsán kialakult koalíciós vitáról: meddig feszíti
a húrt a SZDSZ?
– Engedjen meg egy mondatot magáról a vitáról: a parlament öt pártja közül
négy egyértelműen elutasítja a több-biztosítós modellt. Ideje volna, hogy ez
elgondolkodtassa az SZDSZ-t. Ami a koalíciót illeti: az SZDSZ már többször is
végső feltételt szabott az MSZP-vel történő együttműködéshez, ilyen volt az
egykulcsos adó, illetve az euró 2010-es bevezetése. Ha azokon a sokkal súlyosabb
kérdéseken túl tudták tenni magukat, most is túl fogják.
Az MDF-nek nem volna jó, ha megbukik a kormány, és előrehozott választásokra
kerül sor?
– Úgy beszélünk erről a „bukik a kormány”-ról, mint egy érintésre összeomló
kártyavárról.
Nyilván nem ilyen egyszerű, de a jobboldali lapok ezt kommunikálják
ráolvasásszerűen.
– Sok hazugságot hallottunk már ebben az ügyben: volt néhány hetünk, amikor
azt hallottuk, hogy a köztársasági elnök kiírja az új választást. Aztán volt
néhány hetünk, amikor azt mondták: az utca ki fogja kényszeríteni a változást.
Majd márciusban jött az „őszi népszavazás kikényszeríti, hogy elfussanak”
ígérete. Ahol 206 képviselő bizalmi szavazással erősít meg egy kormányt és egy
kormányfőt, ott legfeljebb álmodozni lehet kormánybuktatásról, csak ez nem
politikai kategória. Szívem szerint én is örülnék, ha nem Gyurcsány Ferenc
kormánya kormányozna 2010-ig, de szembe kell nézni a realitásokkal.
Arról is hallani, hogy ha az SZDSZ mégis kiugrik a koalícióból, az MDF lépne
a helyére.
– Az MDF nem készül koalícióra. A tavalyi választásokat megelőzően világossá
tettük, hogy nem segítjük hatalomra Gyurcsány Ferencet – sem Orbán Viktort –, és
ez azt is jelenti, hogy nem is tartjuk a hatalomban. Az MDF ellenzéki pártként
szemben áll az MSZP-vel. Egyébként úgy gondolom, nem fog előállni hatalmi
vákuum.
Hogyan értékeli a konvergenciaprogram végrehajtását, illetve a reformokat?
– Minden baj forrását az előző ciklus 100 napos programjában látom, melyet
rajtunk kívül az összes parlamenti párt egymást túllicitálva elfogadott.
Vitathatatlan tény, hogy a költségvetési egyensúly helyreállítása ügyében
történt előrelépés, de az a baj, hogy nem a kiadási tételek csökkentése révén,
hanem a bevételek növelésével. Ez azonban már nem fokozható, mert ha tovább
emelik az adóterheket, az az adózó réteg, amelyik tavaly még terhelhető volt,
elindul a lecsúszás útján. Ez már ma is látható, és mi attól félünk, hogy
Dél-Amerika-típusú világ lesz, ahol kevés nagyon gazdag ember áll szemben
elszegényedő tömegekkel. És hiányolom a gazdaságélénkítő lépéseket is.
Az MDF nem tudna abból profitálni, hogy egy gazdaságélénkítő javaslatcsomagot
tesz le az asztalra?
– A kormánynak négyezer fizetett embere van erre a feladatra, ennek ellenére
– Sárközy Tamás tanulmányán kívül – nem sok minden készült a témában. Egy
ellenzéki párttól nem várható el, hogy a kormány helyett dolgozzon. Ezzel együtt
sokat dolgozunk törvényjavaslatokon és módosító indítványokon, de a legtöbbször
nem veszik figyelembe ezeket. Vagy eltelik egy fél év, és a saját javaslatunkat
mint kormánypárti előterjesztést halljuk vissza. Sovány vigasz.
Szeretnék, hogy az MDF tíz százalékos támogatottságú párttá váljon. Milyen
esélyeik vannak úgy, hogy nem rendelkeznek saját újsággal, médiával, miközben a
két nagy pártnak mindez megadatik?
– Ez nagy kérdés. Ilyenkor szokták megkérdezni, mitől rendelkeznek ezek a
pártok ekkora médiaháttérrel? Mert tudott, hogy az állami költségvetés erre nem
ad elegendő forrást. Mégis létrejön az én tévém, a te tévéd, az én újságom, a te
újságod, az én újságom veszteségét és a te újságod veszteségét is finanszírozza
valaki, aztán az úri kaszinó szabályai szerint egyik se firtatja, hogy a másik
honnan szerzi a pénzt. Egy a lényeg, hogy ebben az erőltetett kétpártiságban
szakadjanak le a versenytársak, akik nem bírják a versenyt. Mert a verseny nem
korrekt feltételek között zajlik, hanem kartellek jönnek létre, ami egyébként
furcsa, mert Magyarországon és a világon ezeket a kartelleket és a nagy
összefonódásokat mindenhol büntetik. Kivéve a politikait.
Most lefestette a realitást. A kérdés az, önöknek milyen esélyük van, mi az
elképzelésük ebben a helyzetben a kitörésre?
– Mi nem akarunk médiát vásárolni. Elveink ellen lenne ez a felfogás. Az MDF
költségvetése nyitott, és a törvény tiszteletén alapul. Annak a hisztériának a
megszüntetésére, amit ez a két párt az elmúlt években ráerőltetett az országra,
a megosztottságnak a felszámolására kizárólag az MDF-et látom garanciának. Arra
készülünk, hogy nehéz körülmények között bár, kevesebb médiamegjelenéssel, jóval
kevesebb pénzzel, de az MDF dönti el a soron következő választást: nélküle nem
alakulhat kormány. Vagy megtörténhet az, hogy ha mégis kihagyják, nagykoalíciót
kell létrehozni a Fidesz és az MSZP között.
Ha valóban bekövetkezne az, hogy az MDF döntheti el, kivel lép kormányra,
hogyan döntene: Gyurcsány vagy Orbán?
– Egyik sem. Él még rajtuk kívül sok miniszterelnök-esélyes ember ebben az
országban. Másrészt csak a választói döntés figyelembevételével lehet olyan
kérdésekre válaszolni, amit föltett.
2007. 06. 15. (XI/24)
