Röss Istvánné, a Közép-Magyarországi Fogyasztóvédelmi Felügyelőség munkatársa
ma is korán kelt, munkáját a fővárosi Nagy Vásárcsarnokban kezdte. Felvette az
átlagos bevásárló imázsát, és vásárolt, amit tudott. Eddig minden rendben is
volt, csak akkor vált feszültté a helyzet, amikor elővette igazolványát, és
ellenőrizte a kifizetett összeg jogosságát. Minden esetben túlszámlázással
találkozott: igaz, legtöbbször csak 20-70 forinttal csapták be. „Leggyakoribb,
hogy a csomagolást is belemérik a portékába, illetve pontatlanul mérnek” –
felelte kérdésünkre a felügyelő. A számlák ellenőrzését követi a termékek
ellenőrzése, az eladópult mögött.
Általánosságban az a tapasztalatuk, hogy a leggyakoribb szabálytalanság a
húsáruk tárolásában fordul elő: húskészítményeket sem a raktárban, sem az
eladótérben nem szabad halmozottan – azaz egymásra pakolva – tárolni. Ezután a
jelölési szabálytalanságok előfordulása következik: itt nemcsak a szavatosságot,
az összetevőket, hanem a potenciális allergéneket is fel kell tüntetni a
termékeken. „A sonka megnevezésű termék jogosan csak abban az esetben nevezhető
annak, ha a húson kívül más adalékanyagot nem tartalmaz. Ez azonban nem
vonatkozik a füstöléshez tartozó összetevőkre” – okosítja az újságírókat Csajági
Éva, aki a felügyelőség élelmiszer-ellenőrzési osztályát vezeti. És ha már
húsvét, akkor tudjuk meg azt is, hogy nem minden csoki nevezhető csokinak. A
valóságos csoki kakaóbabból, illetve kakaóvajból készül, növényi zsiradékot
pedig nem tartalmaz.
Rössné közben befejezi a stand ellenőrzését – az eladók felsóhajtanak, és úgy
vélik, nem a fővárosban van a baj, mert itt gyakoriak az ellenőrzések.
2007. 04. 06. (XI/14)
