Fotó: Vörös Szilárd
Nem egy frekventált helyre szervezte küldöttgyűlését az SZDSZ: a XI. kerületi
sportcentrumhoz – akár a párt feltámasztásához – egyetlen út vezet. Ha odakint
langyos volt az idő, a csarnokban egyenesen forró. Mielőtt Kóka János és Fodor
Gábor még egy utolsó alkalommal egymásnak feszültek volna, az ülést levezető
Pető Iván kért magának szót. A pártatya kommentálta azokat a Kuncze Gábort
lejárató transzparenseket, amelyek az ellopott rendszerváltást és az elárult
liberalizmust köszönik meg. Mint az a hét során kiderült, a százhúsz budapesti
óriásplakátot egy még be sem jegyzett cég, a Mártiriusz Ingatlanforgalmazó és
Hirdető Kft. vállalta be. A szakértők szerint a minimum 10 millió forintos
véleménynyilvánítást megfinanszírozó cég vezetője korábban a jobboldalhoz közel
álló lapokban publikált.
Fodor Gábor lépett először a hat-hétszáz küldött elé, és látványos fogásként
félretette beszédét: „amihez ész kell, azt tudjátok; én a szívetekhez szeretnék
szólni” – mondta, majd felmondta a kampányanyagát, csak nem papírról, hanem
fejből. Hitelesség; nem kell félni Orbántól; tiszta közélet – sorolta a témákat
az idősebbik aspiráns. Ellenfele szintén saját programját tartotta fontosnak:
siker, siker, siker, dolgozni, dolgozni, dolgozni, és a 2010-es első választók
témája került napirendre. De megköszönte Kuncze hatéves munkáját, és hitet tett
amellett is, hogy a szavazás után össze kell fognia riválisával.
A küldöttgyűlés megosztottsága nyilvánvaló volt már a beszédek alatt: azok a
liberális politikusok, akik korábban elkötelezték magukat egyik vagy másik
jelölt mellett, eleve favoritjuk környékén foglaltak helyet a teremben. Így Kóka
mellett Horn Gábor, Kuncze Gábor, Fodor sorában Szent-Iványi István, Béki
Gabriella ült. Az előzetes regisztrációnak megfelelően a tagok nem kevesebben,
mint negyvenen kértek szót maguknak öt percre (csak öszszehasonlításképpen:
tavaly, a Fidesz hasonló rendezvényén mindösszesen három felszólaló, no meg egy
árpádsávos zászló akadt). A többórás felszólalásözönben akadt érdekes momentum
is, így például az egyik küldött a kibékülés jegyében paintball-bérletet adott
mind a két aspiránsnak. De ebben a blokkban kért szót magának Kuncze Gábor is,
aki még egyszer, utoljára Kóka mellett tette le a voksát.
Miután a küldöttek végigülték a negyvenedik ötperces felszólalást is, kezdetét
vette a dráma. A folyosón elterjedt a pletyka, hogy Kóka János nyerte a csatát,
amit később azzal magyaráztak, hogy az összeszámolás egy pontján a fiatalabbik
jelölt behozhatatlannak tűnő előnyre tett szert, és később „értek csak meg” a
Fodorra leadott voksok. Végül azonban az „első forduló” mérlege: 377 Kókának,
377 Fodornak. Hivatalosan három óra után pár perccel jelentették be, hogy
döntetlen lett, eddigre azonban már mind a két elnökjelölt nekiállt személyes
varázsa ismételt terjesztésének. Kókának jobban ment. A megismételt szavazás
előtt a párt vezetői – akik közül legtöbben Kóka neve mellé húzták a strigulát –
Fodor győzelmét vizionálták. Fiatal magyar demokráciánk legszorosabb pártelnöki
versenyében végül Kóka Jánosnak hárommal több, Fodor Gábornak tízzel kevesebb
küldött szavazott bizalmat, mint első alkalommal. Fodor köszöntése után Kókának
nem kellett órákig várnia az első hivatalos gratulációig. Gyurcsány Ferenc
közleményben köszöntötte „beosztottját”: „Magyarországnak szüksége van egy erős
liberális pártra, szüksége van rátok” – írta.
Az új elnök SZDSZ-e elsősorban a sikeres, versenyképes fiatalok megnyerésére
tör, éppen azokra számít, akik eddig a Fidesz masszív táborát adták. Márpedig
erre esélye sincs a pártnak – fogalmaz keseregve a kongresszus után az egyik
régi motoros ügyvivő, aki az ünneprontást elkerülendő kért magának
névtelenséget. A Fodor-pártiak másik ügyvivője, Szent-Iványi István szerint az
SZDSZ-nek éppen az esélyegyenlőség megteremtésére kell építenie a politikáját,
sokan ugyanis a szolidaritás hangsúlyosabbá tételétől várják a párt megújulását.
A megosztottság jelen van a pártban, de reméli az ügyvivő testületben sikerül a
programokat összefé-sülni. A párt irányvonalának alakítása szempontjából
alapintézménynek számító gárdában amúgy kisebbségbe került az új elnök. Olyan
testülettel kell szót értenie, amelyben Fodor mellett ott ül Gulyás József, John
Emese, Szent-Iványi István és Béki Gabriella, és biztosan csak Horn Gábor,
Wittinghof Tamás, Magyar Bálint és Világosi Gábor szavazataira számíthat.
Egyelőre kakukktojások: Gusztos Péter, Demszky Gábor és Weinek Leonárd. Az egyik
Fodor-párti vezér kortes véleménye szinte általánosnak mondható a párt jól
körülhatárolható oldalán: a mostani választás igazi tétje az volt, hogy
sikerül-e Gyurcsány Ferencnek egy újabb pártot gründolni. „Csak komoly
szervezéssel és komoly vásárlóerővel, kvázi személyes ígéretekkel bírta Kóka
nyertesre hozni a mecscset” – állítja az ideológus, ami neki azt jelzi, hogy a
küldöttek valamit megéreztek a tétből. Kókát a nekikeseredett aktivisták
„kényszer szülte kakukkfiókának” tartják, aki miniszterként nem fogja
„megcibálni az MSZP bajszát”, és a pártban a régi arcok fognak dominálni. Ennek
ellentmondó hírek azonban tucatszámra látnak napvilágot, hiszen az elmúlt
napokban mind Kóka, mind Fodor holdudvarából a két fél között szárba szökkenő
stabil együttműködés híreit hallani. Ennek realitását többek között az is adja,
hogy a miniszter még a kampány során pozíciót ígért a vesztesnek.
Már a küldöttgyűlés szüneteiben szárnyra keltek azok a hírek, amely szerint Kóka
győzelme kihatással lehet az SZDSZ minisztereinek további ténykedésére, mivel az
új pártelnök meghirdetett pártprogramjának alapeleme a koalíciós szerződés
felülvizsgálata és a liberális kormányzati szerep megerősítése. Göncz Kinga
helyére az eddigi washingtoni nagykövetet, Simonyi Andrást emlegették a
folyosókon, Persányi Miklós pedig állítólag már régóta szeretett volna
„megszabadulni terhétől”.
Molnár Lajos távozása azonban mindenkit váratlanul ért. Az egészségügyi
miniszter lapzártánkkal egy időben személyes indokokra hivatkozva nyújtotta be
lemondását. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök szinte azonnal elfogadta az írásbeli
kérelmet, egyben köszönetet mondott Molnár eddigi munkájáért. Hivatalos utód még
nincs, a koalíciós megállapodás értelmében az SZDSZ jelöl majd új minisztert.
Megbukott a kormány egészségügyi politikája – értékelte a történteket
Navracsics Tibor, a Fidesz frakcióvezetője szerdai sajtótájékoztatóján. Az
ellenzéki politikus szerint törvényszerű volt Molnár Lajos elköszönése, ami
egyértelműen a kormányzati politika válságát és egy újabb, a
Gyurcsány-kormányhoz köthető vállalkozás végét jelzi.
Kökény Mihály, az Országgyűlés Egészségügyi Bizottságának szocialista elnöke
annyit mondott a Heteknek, hogy Molnárnak „komoly érdemei vannak a reformok
felgyorsításában”, egyben kijelentette, hogy „a kormány nem tér le az
egészségügyi reform útjáról, és megteszi azokat az ésszerű korrekciókat, amit a
távozó miniszter is megtett volna”.
„Ha Molnár Lajos egészségügyi miniszter hamarabb lemondott volna, akkor többet
segített volna az egészségügyön” – jelentette ki Hock Zoltán, az MDF
elnökhelyettese. Hock szerint Molnár Lajos egy olyan „gyáva hajóskapitány”, aki
az általa vezetett süllyedő hajót a legénységgel együtt hagyja magára.
Az egészségügyi miniszter lemondását folyamatosan követelő Kereszténydemokrata
Néppárt szóvivője, Halász Zsuzsa úgy vélekedett: „mindenki számára nyilvánvalóvá
vált, hogy az üzleti érdekeket szem előtt tartó folyamat, amelyet Molnár Lajos
úgymond reformként az egészségügyben elindított, egyértelműen betegellenes, de
mondhatnám azt is, hogy emberellenes”. Emellett kifejtette a párt véleményét
arról is, hogy nem Molnár az egyetlen bűnös az egészségügy mai állapotárért:
ebből Gyurcsány Ferenc is kivette a maga részét.
2007. 04. 06. (XI/14)
