A beszerzés útja tipikusan magyar: valaki már hallott róla hogy egy
ismerősének az ismerőse tud egy személyt, aki ismer valakit, aki tud „kóser”
papírt szerezni. „Ilyen link forrást ismer mindenki, ezért nehezen lehet a
témában megbízható információhoz, pláne diplomához vagy érettségihez jutni” –
meséli János, aki nyomozóként okirat-hamisítási ügyekkel is foglakozott éveken
át. A nyomozó állítja, hogy minden nagyobb piacon beszerezhető olyan okmány,
amely legálisnak tűnik, amelyen a vizsgabizonyítvány száma egyezik a kiadó
intézmény naplójával. Sok munkaadó diplomát kér szakmunka ellátásához is, ezért
az elmúlt években csak növekedett az okirat-hamisítók száma.
Az árak széles spektrumon mozognak. Akciói emlékében kutatva János felidézi,
hogy „kajli, mezei fénymásolatért akár ötvenezret is lehet szakítani, az
OKJ-számos oktatásokért ugyanennyit kérnek, ám a kifejezetten jó papírokért ma
már ötszázezer az alsó határ, de találkoztam milliókért vett orvosi diplomával
is.” Örök sláger a nyelvvizsga-bizonyítvány, ráadásul erre külön pótlékot
fizetnek a közigazgatásban dolgozóknak, úgyhogy nagy a kísértés. Az ezzel
kapcsolatos botrányok néhány éve még a politikai berkeket is elérték, gondoljunk
csak az egykori szombathelyi polgármester orosz nyelvvizsgájára, amely azóta is
kabarétréfák ihletője. Forrásunk szerint az új nyomású diplomákat nem könnyű
nyomdatechnikailag „lekoppintani”, de a bűnözők igazi kapitalisták: profi
gépekkel dolgoznak, és tudják, a befektetés hamar megtérül.
„Diplomát venni rázós dolog, de egy könnyebb főiskolát ma már kényelmesen el
lehet végezni. Aki járt már egyetemre vagy főiskolára, az tudja, hogy miből áll”
– állítja az egyik diák-önkormányzati elnök. A recept a következő: egy kis
pénzért szerzünk magunk helyett egy gyors- és gépírónőt, aki bejár az
előadásokra. Mivel gyorsabban ír, mint mi, mindent le fog jegyzetelni, és jobb
jegyzetet készít, mint mi. „A gyakorlati oktatásokat nehéz kibekkelni – avat be
a diákelnök –, mert ott általában van névsorolvasás, viszont ha kellően nagy a
létszám, akkor egy kinézetre hasonló emberrel összejátszva már nem is olyan
megerőltető ez sem.” A beszámolóból kiderül, hogy a vizsgaidőszakok teljesítése,
a zárthelyi dolgozatok és a házidolgozatok megírása ugyancsak zsebpénz kérdése.
A diplomamunkával sincs másként: ahogy cipőt, úgy lehet kidolgozott
diplomamunkát is venni, vagy éppen sajátot csináltatni.
A külföldön szerzett diploma sok esetben előnyt jelent a munkaerőpiacon. „Van jó
pár ismerősöm, akik külföldi ismeretlen egyetem diplomájával igen kellemes
pozícióban ülnek a Malévnál, kormányzati protokollban vagy például a fehérvári
IBM-nél” – meséli Zoli, aki most végzős egyetemi hallgató. „Sehol nem néznek
utána komolyabban, honnan van a külföldi diploma – állítja Zoli –, ha a
kibocsátó bejegyzett, és ez még a legnagyobb fejvadász irodákra is igaz. Ha
valami olyat találnak, amit nem tudnak tovább firtatni, vagy nem ismerik,
elkönyvelik, hogy oké, és próbaidőre felvesznek.” Ilyen pozícióban persze,
ahhoz, hogy ne bukjon le az ember, a tudásnak már meg kell lenni valahonnan.
„Többen közülük – folytatja a bizarr történetet Zoli – másoddiplomaként
szerezték meg a külföldi papírokat, de így is jelentős jövedelemnövekedést értek
el vele. A Time minden héten tele van efféle hirdetésekkel. Egy éve láttam a
Newsweekben egy hirdetést, amely 27 nap alatt megszerezhető diplomát kínált.
Kértem egy ismertetőt, jött is postán, és bizony az egyetem akkreditált volt.
Végül kiderült, hogy 27 nap az az idő, amelyet effektíve tanulással kellene
tölteni, az egész kurzus azonban egy másfél éves távoktatás volt. Az árak 3-4
ezer dollár körül vannak. Ez az összeg amerikai viszonylatban elég kedvező.”
Diák-önkormányzatos forrásunk szerint a diploma megszerzése után elhelyezkedni
sokkal bonyolultabb feladat, mint elvégezni egy egyetemet vagy egy főiskolát.
2007. 01. 19. (XI/3)
