"Egy elmúlt diktatúra tükrébe nézni nem túl kellemes. Egyszer?bb azt mondani, hogy áldozatok voltunk. És azzal a ténnyel is nehéz szembenézni, hogy közvetve vagy közvetlenül mi működtettük a diktatúrát. Egyszer?bb azt mondani, hogy utolsó leheletünkig reformkommunisták voltunk. A két állítás hazug. És jelenleg ebben a hazugságban élünk" – nyilatkozta. Úgy érzi, a nyolcvanas években fontossá vált Mitteleuropa gondolata már nem létezik, ma újra kelet-európai országokról beszélünk, amelyeket a mindennapokat meghatározó történelem erős jelenléte köt össze: "Az idő múlása nem folyamatos, a történelmeinknek nincs perspektívája, mindent újrakezdünk. Igen, talán ez a paradoxon: a durva jelen, és a múlt ugyanolyan durva hiánya."
(Munkatársunktól)
Jehezkeli: Európának fel kell ébrednie
Interjú a muszlim közösségekbe beépült oknyomozó újságíróval »
Amíg élünk, zenélünk - Beszélgetés Fenyő Miklóssal a rock and rollról
A Made in Hungária című darab 75. előadásán »
Mi lesz az NB1 legértékesebb játékosával?
Interjú Tóth Alexszel, a Fradi válogatott középpályásával »