Egyszerűen nem értek sok mindent. Lehetséges, túl egyszer? polgára vagyok ennek a fura Kárpát-kanyarban fulladozó magyar társadalomnak – a Duna, Tisza, Dráva, Száva vízgyűjtőjének összes völgyére gondolok –, de gyanítom, nem egyedül az én fejemben van zavar az elmúlt néhány év történései nyomán.
Énnekem nem jutott eszembe, hogy kellene egy státustörvény. Azon morfondíroztam, "én nem hiszem, hogy elhiszik", e nélkül nem tudnám a státuszomat. Budapesttől majd ezer kilométerre nőttem fel, és senki nem kellett megtanítson arra, hogy magyar vagyok. Annak születtem, és annak nevelt a család és a környezet. De ha már adtak magyarigazolványt, elfogadtam, bár több év telt el, amíg annak hasznát első alkalommal igénybe vettem.
Énnekem nem jutott eszembe, hogy kellene magyar állampolgárság. Bevallom, morogtam, amikor gyászhuszárrá vedlett püspökök kuncsorogtak érte, és nagyokos politikusok pulpitusa szószékké érett, amikor megkínáltak vele. Azt is elismerem, jól fogott volna, amikor egy amerikai közhivatalnok nem tudta fölfogni, miért jó egy erdélyi ember magyaroknak szánt munkája, amikor van más "hazai" választék.
Énnekem nem jutott eszembe, hogy gyászos évforduló ez a december ötödike. Már szinte hiányoltam, hogy nincs valaki még jobboldalibb a parlamentben, aki nemzeti gyásznapot követelne erre a szomorú dátumra. De az sem gyötör, hogy valakire haragudnom kellene, mert nemmel szavazott. Nem tartom gyávának azt, aki nem ment el szavazni egy éve, és nincs jelentősége a nemeknek sem számomra azért is, mert azok szerintem nem tartották be a pártállást.
Énnekem nem jutott eszembe, hogy rosszul vizsgázott a magyar állampolgárságú magyarok társadalma. Ellenkezőleg! A társadalom jelenlétét nemcsak magyarlakta völgyekben, de mindenütt tapasztalják a világban. Mikor szükség van, megtalálod a szeretetszolgálatokban a magyarok társadalmi hozzáállását a bajban. Az ökumenikus, a baptista vagy a hites jelző nem arra késztet, hogy színezd őket, hanem egyszerűen elfogadod és értékeled a munkájukat. No és valld be, pártállástól függetlenül, kicsit velem együtt büszke vagy arra, hogy magyar vagy.
Az viszont eszembe jutott, hogy baj van akkor, amikor a politikum határozza meg a társadalmat. Halálszagú minden megosztás és minden szivárványbontás. Vészesen barnuló társadalmunkon nem segít az, ha az erősen vörös és az erősen zöld sáv egyre szűkebbre szabja a minden színt kirajzoló fehéret.
Az viszont eszembe jutott, hogyha a politikusok nem tanulják meg szolgálni a társadalmat, "a nép, az istenadta nép" képes arra, hogy újra "föltámadjon", és lemossa a felelőtlenül szörfözőket, bármennyire kakaskodnak a hullámok taraján.
Szatmárnémeti, 2005. dec. 6. Levente G. Zoltán
2005. 12. 09. (IX/49)
