Az önbizalom gyűlése. Legalábbis így lehet összefoglalni a múlt hétvégi, zenei betétekkel tarkított szocialista kampányindító nagygyűlést. "Ismét választások vannak, és ismét nyerni fogunk" – ütötte meg az alaphangot Medgyessy Péter. A kormányfő szerint egyszer? a képlet: "Nyertünk 2002 tavaszán, mert az ellenfelünk rosszul kormányzott. Nyertünk 2002 őszén is, mert beváltottuk az ígéreteinket. És nyerni fogunk 2004 nyarán is!" "Ellenfelünk viselkedése köszönő viszonyban sincs az európai politizálással!" – folytatta immáron Horn Gyula volt kormányfő. Tóbiás József pártigazgató sem szerénykedett, mikor kijelentette: "Az MSZP nem választásra, hanem győzelemre készül." Kovács László pártelnök is csatlakozott az előtte szólók optimizmusához: "Két év alatt kétszer győztünk, kétszer szereztük meg a választók többségének bizalmát. Ismét felteszek egy kérdést: mennyi a magyar igazság? Igen, valóban három. Hát akkor nyerjünk harmadszor is!" Fotó: Vörös Szilárd
Egységes "rendezvényarculattal" először 2002 elején a Fidesz jelent meg, méghozzá azzal a céllal, hogy Orbán Viktor akkori miniszterelnök országjáró útjainak hangulatát "standardizálják".
2002 januárjában, a választási kampány tervezésekor azt a célt tűzték ki, hogy Orbán Viktort – akiről a fideszesek állításai szerint politikai ellenfeleik elterjesztették azt a képet, hogy autoriter vezető – közel viszik az emberekhez, és emberi – nem valamiféle mindenkin felül álló – módon mutatják be.
A szónoklatok területén is újat akartak hozni, mivel a magyar gyakorlat szerint a politikusok 15-20 percet beszéltek, jellegénél fogva kijelentő, rövid mondatokat engedő, unalmasnak nevezhető szónoki stílusban. A fideszesek szerint ez az emberektől távoli beszédstílus, ezért – elmondásuk szerint – Bill Clinton kampánytechnikáját vették alapul, amely során az egykori amerikai elnök a közönség között drótnélküli mikrofonnal sétálgatva, kötetlenül, hallgatói kérdésekre is reagálva beszélt. Orbánt a kapacitálások ellenére erre nem tudták rávenni, azonban a narratív stílus bizonyos elemeire vevő volt. A beszédstílusa így oldottabb, közvetlenebb lett. Ráadásul azt is engedte, hogy háta mögött a színpadon a helyi jelöltek üljenek, amely addig ugyancsak újszer? megoldást jelentett Magyarországon. A stratégia célja a közvetlenség bizonyítása és szimbolizálása volt, ezért átlátszó plexiből készítették a pulpitust, mondván: a hagyományos fapulpitusok elválasztják a nézőtől a beszélőt, mintegy falat emelnek közéjük. A stáb tagjai között sok vita zajlott arról, hogy mekkora nagyságú termekben lehet ilyen "beszélgetős, közvetlen atmoszférát" teremteni. Ezért igyekeztek – főleg már az önkormányzati kampányban – nagy sportcsarnokok helyett közepes nagyságú termekbe megszervezni az "Orbán-látogatást".
A rendezvényekre jellemző volt, hogy Orbán közel, karnyújtásnyira engedte magához az embereket. Gyakorlatilag 2002-ben – az akkori kampánytanácsadó, Wermer András által – kidolgozott technikát alkalmazza Orbán Viktor a mai napig is.
Az MSZP már évek óta próbálkozik arculatának megújításával: egyetemistáknak tervpályázatot írtak ki egy szocialista székház imidzsének kialakítására, szóba került a párt logójának cseréje is. Forrásaink szerint legtöbben – a német SPD és az angol Munkáspárt mintájára – modern futurista arculatot látnának szívesen a legnagyobb kormánypártban.
Németh Erzsébet egyetemi oktató, kommunikációs szakértő szerint az MSZP kampánynyitójáról készült képek egyértelműen azt mutatják, hogy a rendezvény az összetartásról és a mozgósításról szólt, és ennek érdekében minden "ősi" és modern elemet felhasználtak: éneklés, tapsolás, egymás kezének a megfogása, a nemzeti jelképek használata, lelkesítő beszédek sora. Ezenkívül ezt erősítették a pártbeli hovatartozásra utaló színek és öltözetek: sapkák, pólók, csecsebecsék stb. A színpadon a hátul ülők piros trikót és sapkákat viseltek, nemzeti szín? zászlókat lengettek, és többségükben fiatalok voltak, míg a felszólalók ehhez képest egyáltalán nem nevezhetőek fiataloknak.
A szakértő számára úgy tűnik: "Az MSZP kampánya a »talpalásra« fog épülni, amely embert próbáló fáradságos munka: szinte egyenként kell megszólítani, meggyőzni a választókat. Nem látunk MSZP-s óriásplakátot, nem látunk MSZP-s rádiós és televíziós hirdetéseket, pedig nagyon közel van már ez a választás."
Megfigyelhető továbbá, hogy sem a miniszterelnökön, sem a pártelnökön nem volt nyakkendő. A szociálpszichológiában "vakcsoport-technikának" nevezik azt a fogást, amikor akár ilyen lényegtelennek tűnő eszközökkel is az összetartozás érzését sugallják. A "vakcsoportok" úgy működnek, hogy a különböző háttérből összeterelt embereket valamilyen közös szempont szerint hozzák egy nevezőre – ez a közös attit?döt, összetartást, motivációt, elhivatottságot erősíti az egyes tagokban. Ebben az esetben nem is kell szempontot keresnünk, hiszen nyilvánvalóan MSZP-aktivistákról van szó.
Az oldott, közvetlen stílus a nyugati demokráciák kampányaira emlékeztet, és ezt a közvetlen hangulatot szolgálja a m?anyagból készült, átlátszó pulpitus és a mikroportok használata is. Egy kézben tartott, nagyméret? mikrofon vagy egy rusztikus formájú, tömör fából készült pulpitus "vizuális korlátként" nehezítené a kommunikációt, a bizalom kiépítését.
"A szimbólumoknak, egységességnek van egy lelki-érzelmi sodrása. Ez is lehetett a cél, illetve a mozgósítás. Ebben fog a két nagy párt valamilyen módon versenyezni, hiszen a Fidesz azért is veszítette el a legutóbbi választást, mert a mozgósításban volt gyengébb" – tette hozzá Németh Erzsébet, aki szerint az MSZP profi módon mindent összehozott, amit erről a tudomány mai álláspontja szerint tudni lehet.
2004. 05. 20. (VIII/21)
