Csabai Lászlóné: Nehéz félévünk lesz Fotó: MTI
– Lakásügyi kormánybiztosként hogyan élte meg 2003-at? Ebben az évben több alkalommal is megszigorították a lakáshoz jutás feltételeit: az utolsó szigorítás, az állami kamattámogatások csökkentése december 22-én lépett hatályba.
– Ahhoz, hogy megértsük ezt a folyamatot, kicsit korábbról kell kezdeni. Már 2002 nyarán jelezték a szakemberek, hogy a használt lakásokra felvett hitelállomány nagyon megnövekedett, a lakások árai pedig gyorsan emelkednek.
Eleinte azt gondoltuk, hogy hosszú évek elhalasztott lakásigényének kielégítése történik, azért van ez a gyors felfutás, ami majd szépen leül, de 2003 tavaszán már egyre több visszaélésről is értesültünk.
Csináltattunk az APEH-hel egy vizsgálatot, amely azt mutatta, hogy az adóvisszatérítés hatvan százalékát a felső jövedelmi ötödbe tartozók veszik fel. Nekem az volt a javaslatom, hogy az adóvisszatérítésből ki kell zárni a magas jövedelműeket: maradjanak az alacsony jövedelműek és az első lakást vásárlók, de mivel nincs olyan nyilvántartási rendszer, amiből kiderülne, hogy ki hányadik lakását veszi, inkább abba az irányba mozdultunk, hogy a hitel nagysága és a hiteligénylő jövedelme legyen mérvadó. Ma Magyarországon körülbelül négymillió forint az éves átlagjövedelem egy családnál: a szigorítás tehát az átlag felettieket zárta ki ebből a támogatási rendszerből.
De ekkor még meg voltam győződve arról, hogy az újlakás-vásárlások támogatási rendszerén nem fogunk változtatni. Azt gondoltam, ennek alapot ad, hogy harmicmillió forintról tizenötmillióra vittük le a kedvezményes hitel felső határát, és hogy csökkentettük az adókedvezményt.
– Tehát a használt lakásokhoz járó állami támogatás emelését Ön is helyesnek tartotta.
– Igen, több okból is: a közhiedelem szerint az államnak kifizetődő a lakáshitelezés. Ez azonban csak az új lakások esetében igaz. A hitelállomány hatvanöt százalékát viszont használtlakás-vásárláshoz vették fel. Ilyen esetben nem létesül új munkahely, ráadásul sokan befektetési céllal vásárolnak, amivel megint két probléma van: az egyik, hogy ezek az emberek nem a működő gazdaságba fektetik a pénzüket, tehát az ilyen befektetésekkel nem gyorsul
a gazdaság. A másik baj, hogy a hitelhez nyújtott kedvezményüket végső soron az állampolgárok adójából finanszírozzuk.
Egy felmérés kimutatta, hogy 1999-hez viszonyítva több mint háromszorosára nőttek a használtlakás-árak, ami azt jelenti, hogy az állami támogatás egy részét lenyelte a piac. Ahogy nőttek a támogatások, úgy drágultak a lakások, vagyis úgy tűnik, nem azok kapták a támogatást, akiknek szántuk. Európában egyébként sehol nem jár alanyi jogon állami támogatás használtlakás-vásárláshoz.
– Azt mondta, biztos volt abban, hogy az újlakás-vásárlókat nem érik szigorítások. A döntés mégis ezzel ellentétes lett. Miért?
– Elsősorban a Nemzeti Bank kétszer három százalékos kamatemelése miatt. Májusban még csak hat százalék volt a jegybanki alapkamat. Júniusban növelték három százalékkal, majd decemberben ismét hárommal. Ez hat százalék különbség, ami borzasztó sok, a lakástámogatásban is óriási növekedést jelent.
Ezért nyilatkoztam korábban is, hogy ez nem lakáspolitikai döntés volt, ez pénzpolitikai döntés volt: üzenet a befektetőknek, hogy szigorítás zajlik, hogy az állam megtakarítást akar, hogy a lakossági hitelállományt csökkenteni akarja. Pénzügyi szakemberek is azt javasolták, hogy annyival kell emelni a lakáskamatokat, amennyivel megnőtt az alapkamat.
– Mennyivel több pénz folyik be ezáltal a költségvetésbe?
– Azt gondolom, igaz, amit László Csaba mond, hogy ez 2005-ben már 20-25 milliárd forintot fog jelenteni.
– Ez az összeg eléggé kis tétel a nyolcezermilliárdos éves költségvetésben.
– Nem a húszmilliárd a fontos, hanem az ötszázmilliárd hitelállomány. Szerettem volna, ha ezt jól megérteti a Pénzügyminisztérium. Tehát a lényeg, hogy az irreálisan alacsony kamat miatt évente ötszázmilliárd forinttal nőtt a hitelállomány. A Fidesz-kormány utolsó évéhez képest a hatszorosára. Hitelfelvevő az állam, hitelfelvevők az önkormányzatok, hitelfelvevők a vállalkozók, hitelfelvevő a lakosság, és ez eljutott arra a szintre, amit a magyar betétesek már nem tudnak finanszírozni.
– Erre utalt a miniszterelnök, amikor azt mondta, ha ez még sokáig így megy, külföldről kell hitelt felvenni?
– Most is veszünk fel külföldi hitelt, de minél inkább nő ennek mértéke, annál nagyobb lesz a kiszolgáltatottságunk. Ha a pénzpiacból kivonnak tíz vagy húsz százaléknyi pénzt, az már veszélyezteti a forint stabilitását, minek következtében gyorsul az infláció. Az pedig nem csak azt az ötvenezer családot érinti, aki most akart hitelt felvenni, hanem a tízmillió magyar állampolgárt.
Nem örülök ennek az intézkedésnek, sőt: borzasztóan sajnálom, de tudomásul vettem, hogy az ország jövője szempontjából meg kell hoznunk a döntést.
– Az MSZP már a szigorítás előtt elveszítette támogatóinak felét. Most ismét magas labdát adtak az ellenzéknek, amit jól szemléltet az is, hogy hosszú hallgatás után Orbán Viktor is megszólalt a kérdésben. Mi lesz ezután?
– Nézze, úgy vélem, a következő félév ebből a szempontból nagyon nehéz lesz. Ami az ellenzéket illeti: a Fidesz belső köreiből tudom, hogy kormányon maradásuk esetén ők is megszüntették volna ezt a támogatási rendszert, mert ők is tisztában vannak vele, hogy hosszú távon nem tartható fenn. De én nem akarok ezzel védekezni, nincs értelme. Egyet tudok: mindenki, aki részt vett a döntéshozatalban, személyében megszenvedte. Nem véletlen, hogy ilyen hosszú ideig húzódott a döntés.
2004. 01. 02. (VIII/1)
