Horn Gyula és Schmitt Pál. Elszívták a békepipát? Fotó: MTI
A szocialisták szintén elnökükben bíznak: Kovács László mögött csak a második helyre szorult Horn Gyula volt miniszterelnök, akit Lévai Katalin esélyegyenlőségi miniszter követ. (A jelölés nem kis vitát váltott ki az MSZP-ben, lásd keretes írásunkat.)
A listák pikantériája, hogy Dávid, Kovács és Horn is deklarálta, hogy megválasztása esetén lemond a mandátumáról, mert Magyarországon kíván tovább politizálni. Visszalépés-gyanú lengi körül Demszky Gábort is, bár a fővárosi főpolgármester többször leszögezte, mindkét pozícióját el tudná látni, ezért nem válna meg egyik tisztségétől sem, inkább ingázna Strasbourg és Budapest között. Őt egyébként már tavaly áprilisban, az uniós referendum éjszakáján megnevezte Kuncze Gábor pártelnök, mint az SZDSZ listavezetőjét. Azóta ismert lett további négy név: a második hely Szent-Iványi Istváné, akit Mohácsi Viktória, Béki Gabriella és Kocsis Imre Antal követ. A szabaddemokraták már az év elején elkezdték az "előkampányt": huszonkét héten át leegyszerűsített kérdéssorozattal illusztrálnák a liberális, a szocialista és a konzervatív világlátás különbségeit.
A leghosszabb jóváhagyott listája a Fidesznek van. Már tavaly, "a Szövetséghez" való csatlakozásakor valószínűsíthető volt, hogy Orbán Viktor Schmitt Pált szánja a lista élére. Tavaly novemberben az első tizennyolc hely sorsa is eldőlt, miután a párt választmánya jóváhagyta a "Szabad Európa" listát, amelyen a volt főpolgármester-jelölt-Fidesz-alelnök mögött Szájer József, Surján László, Schöpflin György, Barsiné Pataky Etelka, Gyürk András következik a fontosabb helyeken.
A listaállításokkal gyakorlatilag elkezdődött a kampány is, bár a köztársasági elnök még ki sem írta a választás időpontját.
Az előre sejthető, hogy a választás elsősorban a belpolitikáról, a gazdaság helyzetéről szól majd, Magyarország csatlakozásának hatásáról, előnyeiről alig lesz szó. Az SZDSZ jóslata szerint inkább durva, kicsit hisztérikus kampány övezi majd az európai parlamenti választásokat.
Legalábbis ez az érdeke a Fidesznek, mert elemzők szerint a nagyobbik ellenzéki pártnak csak magas részvétel esetén van esélye megverni a nagy szavazási hajlandóságú és uniós elkötelezettség? táborral bíró kormánypártokat. Orbánék választói ráadásul jórészt EU-szkeptikusok, tehát nekik mindenképpen belpolitikai küzdelemként kell megjeleníteni a választást, ahol akár még a kormányt is le lehet váltani. Nagyarányú Fidesz-győzelem esetére legitimációs válságot és előrehozott választásokat prófétált Kövér László választmányi elnök, és Hende Csaba körkoordinátor is erről beszélt, míg a fideszes szereposztás másik pólusa, a mérsékeltnek látszani kívánó Schmitt Pál és Pokorni Zoltán alelnökök is kizárták ezt a verziót. A párt győzelemre, a magyar helyek felére, tizenkét mandátumra számít, kampányát pedig áprilisban indítja, csakúgy, mint az MSZP.
Az SZDSZ nyolc százalékos eredményben és két megszerzett mandátumban bízik. A szocialisták ellenben abban reménykednek, hogy másfél éven belül harmadszor is sikerül megverni a Fideszt, ami tarthatatlanná tenné Orbánék helyzetét. Az MSZP vezetőinek pesszimistább része tizenegy helyet vár. A derűlátók nem tarják kizártnak a tizenhárom mandátumot sem, de abban erősen bizakodnak, hogy a kormánypártok mandátumai együttesen nem maradnak el a Fideszétől. Ezt egyrészt a közvélemény-kutatási trend megfordulásától remélik. A szocialisták szerint a választók még a pénzügyminiszter-váltást is a kormány határozottságának jeleként értékelik, de igazán nagy reményeket a polgári körök által gerjesztett félelemhez fűznek. Egy névtelenséget kérő vezető MSZP-s politikus szerint a Tilos Rádió előtti zászlóégetés már a nagyobbik kormánypárt javára billenthette a mérleget, bár erről friss felmérések hiányában nincs biztos tudomásuk, de a szocialisták alig titkoltan a kampányban rájátszanak majd a polgári körök aktivizálódására – nem véletlenül beszélt a hétvégén Kiss Péter kancelláriaminiszter jobboldali radikalizmusról.
Az egymással való összecsapás előtt egy kivételével minden pártban komoly belső harcokat kellett megvívni már a lista állításához is. A Fidesznél természetesen nem volt sok gond, bár lapinformációk szerint a frakció morgott amiatt, hogy túl sok "külsős", és kevés mai képviselő került a párt EP-listájára. Orbán lelassította a párt átalakítását is, mert attól tartott, az esetleges pártbeli konfliktusok nyilvánosságra kerülése – a lehetséges választókerületi vezetők rivalizálása – nem tenne jót a párt imázsának.
Az SZDSZ-ben vita nélkül ment a lista kinevezése, mert – meg nem erősített információink szerint – Kuncze ugyan nem értett egyet Demszky elsőségével, de nem akart "keresztbe feküdni a vonat előtt". Az MDF-ben is azért csúszott a listavezető megerősítése – a pártelnököt már nyáron felkérték –, mert Dávid ellenzéke az utolsó pillanatig megpróbálta jobb belátásra (a Fidesszel kötendő szövetségre) bírni.
A legnagyobb vita az MSZP-ben volt. A szocialistáknál Kovács és Horn is felmerült a lista élére, végül azonban a párton kívüli Medgyessy Péter miniszterelnök javasolta, hogy mindketten legyenek rajta a listán.
Medgyessy azt is elérte, hogy Lévai legyen a lista harmadikja, bár az MSZP budapesti tanácsának tagjai tiltakoztak az ellen, hogy a párton kívüli minisztert a régi pártkatonák rovására előnyben részesítik. Végül azonban sikerült lecsillapítani a kedélyeket, a párt megyei elnökei is behódoltak a miniszterelnöki akaratnak. A Medgyessyt nem kedvelők utolsó reménye a február 14-ei választmányi ülés, ahol – bár ez nem valószín? – a mezei delegáltak talán fellázadnak a kormányfői nyomással szemben.
Lévai jelölése nagy vesztesének az MSZP EP-megfigyelői tűnnek, mert közülük jónéhányan nem kerülnek majd bejutó helyre. Leginkább a korábban listavezetőségre is esélyes Kósáné Kovács Magda lehetett csalódott, de neki utóbb beígérték a negyedik helyet. Kérdéses viszont, hogy a további uniós tapasztalatokkal és kapcsolatokkal rendelkező képviselők (Gurmai Zita, Tabajdi Csaba, Hegyi Gyula, illetve az uniós biztosi posztra is felmerült Fazakas Szabolcs), illetve a harmincöt éven aluli jelöltek (Nagy Nóra, Harasztosi Péter, Dobolyi Alexandra, Bazsa Tamás) közül kik kerülnek jó pozícióba. A szocialista listát a március 12-ei rendkívüli kongresszus hagyja majd jóvá.
Információink szerint a Fidesz is hezitál a polgári körök szerepét illetően. Orbán nem szeretne miattuk túl sok szavazatot veszíteni a mérsékeltek köréből, ugyanakkor számítana rájuk a kopogtatócédula gyűjtésben, illetve "szélsőjobb" protestszavazatai is sokat jelenthetnek a Fidesznek. Annál is inkább, mert a Jobbik is főpróbának tekinti az EP-választást: a tavaly létrejött párt azt tekintené sikernek, ha minél több szavazót távol tudna tartani az urnáktól. Az uniót elutasító választók távol maradhatnak, vagy a másik szélsőséges pártra, a MIÉP-re adhatják "nemzetvédő" voksaikat. A Fidesz-elnök dilemmája tehát: ha mozgósítja a köröket, szavazatot veszít középről, és félelmet kelt a bizonytalan szavazókban, akik visszapártolhatnak a kormánypártokhoz.
Nyilván maga a kampány is kampánytémává válik. Elsőként az SZDSZ állt elő egy etikai kódexszel, amihez a szocialisták csatlakoztak, majd Horn megkereste Schmittet, hogy segítsen
összehozni egy Medgyessy–Orbán találkozót. Elemzők viszont látványos PR-akciónak nevezték a kezdeményezést, amely mindössze arra szolgál, hogy a kampány eldurvulása esetére háríthassák a felelősséget.
Két-három százaléknyi veszteséget jelenthet a Fidesznek az MDF önálló indulása is. A kisebbik ellenzéki párt vezetői annak ellenére ragaszkodtak a különállásukhoz, hogy a "Nagy Testvér" folyamatosan kapacitálta őket, csatlakozzanak a Szabad Európa néven induló Fidesz, MKDSZ, a Lungo Drom, Fidelitas listához. Az MDF azonban tavaly szeptemberben Jobbközép néven együttműködést kötött az MDNP-vel, az FKGP-vel és a Vállalkozók Pártjával. Hans-Gert Pötteringnek, az Európai Néppárt frakcióelnökének sikerült elérnie, hogy a két konglomerátum időnként egyeztessen a kampányról.
2004. 01. 30. (VIII/5)
