Kovács László: "A személyeskedés ártalmas" Fotó: MTI
Ez szorosan összefügg azzal, hogy ez a párt, amely elkötelezett a demokrácia mellett, a saját soraiban is érvényesnek tekinti ezt az elvet – így a viták természetesek. Személyes meggyőződésem, hogy a legjobb megoldások mindig vitákban születnek. Az említett kijelentése Szili Katalinnak nemcsak a szocialista pártra, hanem minden politikai pártra vonatkozott. Minden pártban vannak olyanok, akik önzetlenül, eszméktől, értékektől vezettetve küzdenek a párt választási győzelméért, hogy az megvalósíthassa céljait. Azután minden pártban vannak olyanok, akik – ha a párt kormányzati szerepbe jut –, megfelelő szakértelemmel vesznek részt a kormányzásban. És minden pártban vannak olyanok is, akik úgy gondolják, hogy a választási győzelem igazi értelme az, hogy ők ez által előnyökhöz jussanak. Arra kell törekedni, hogy minél többen legyenek olyanok, akik a választási sikerért és az eredményes kormányzásért dolgoznak, és minél kevesebben legyenek, akik a győzelmet elsősorban saját egyéni érdekeik érvényesítésére igyekeznek felhasználni.
– A párton belül egyre inkább körvonalazódik Gyurcsány Ferenc és Jánosi György személyes ellentéte. Ön szerint ez is pusztán az egészséges vita része?
– A párton belül folyó viták, ha nyilvánosságra kerülnek, soha nem használnak, ha pedig személyeskedésbe fordulnak, kifejezetten ártalmasak. A magyar választók nem szeretik a veszekedő pártokat. A szóban forgó vita – személyes vonatkozásoktól eltekintve – érinti azt a kérdést is, hogy a szocialista pártnak szükséges-e felülvizsgálnia a választási programját, és ezzel összefüggésben indokolt-e a kormányprogram felülvizsgálata. Ebben a kérdésben azt az álláspontot képviselem, hogy a párt hosszú távú programját felül kell vizsgálni, mert az 2000 novemberében született, és azóta már sok minden történt. Például a párt kormányra került, Magyarország pedig rövidesen az Európai Unió tagja lesz. Ha semmi más változást nem vennénk számításba, már ez is elég arra, hogy a hosszú távú programunkat, a stratégiánkat újragondoljuk. A választási program utólagos módosítását – s ezzel összefüggésben a kormányprogram megváltoztatását – azonban nem látom indokoltnak. Azt hiszem, hogy a szavazóink számára is elfogadhatatlan lenne, ha a szocialista párt, miután a jóléti rendszerváltás programjával megnyerte a választásokat, most azt mondaná, hogy azt felejtsük el, és kezdjünk valami teljesen mást. Ez a választók becsapása lenne, amit én nem tudok és nem is akarok fölvállalni. Ha pedig valaki úgy gondolja, hogy a párt értékrendjével van baja, akkor én meg azt gondolom, hogy nem a számára megfelelő pártban van.
– Baja Ferenc környezete szerint egy bizonyos "titokzatos nemzetbiztonsági csapat" mozgatja a szálakat, ami folyamatos konfliktusokat gerjeszt az MSZP politikusai között. Ön egyet ért ezzel?
– Nem tartozom azon emberek köréhez – szándékosan nem is politikust mondok –, akik minden mögött a titkosszolgálatokat keresik. Soha nem tartottam attól például, hogy lehallgatják a telefonomat, bár soha nem zártam ki a lehetőségét. Úgy voltam vele a rendszerváltás előtt is és azóta is, ha az ember állandóan ilyesmitől retteg, akkor előbb-utóbb pszichiáterhez fog járni.
– Az Ön pártelnöki mandátuma másfél év múlva lejár. Gondolkodott már arról, hogy továbbra is betöltse ezt a tisztséget?
– Már korábban is nyilatkoztam arról, hogy a következő tisztújító kongresszuson nem kívánom jelöltetni magam a pártelnöki posztra. Szeretnék azonban továbbra is az elnökség tagjaként dolgozni a párt sikeres működése érdekében.
– Lát-e valakit, aki elnökként, ezt az – Ön szavaival élve – sokszín? pártot képes összehangolni a jövőben?
Igen, látok. Hiller István, Juhász Ferenc, Kiss Péter, Lamperth Mónika, Lendvai Ildikó és Szili Katalin. Valamennyien alkalmasak a pártelnöki poszt betöltésére. Úgy gondolom, hogy közülük bárki össze tudja fogni, és győzelemre tudja vezetni a pártot a következő választáson. Hangsúlyozom azonban, hogy bárki is kerül a pártelnöki posztra, szüksége lesz a többiek támogatására, és valószínűleg az én támogatásomra is.
– A magyar választói szokásokat figyelembe véve mindig meghatározó, hogy ki a miniszterelnök-jelöltje az adott pártnak. Úgy tudom, hogy erről is folyik már a párton belül egy vita.
– Tulajdonképpen elég, ha 2005 tavaszán megnevezzük, de természetesen korábban is lehet már gondolkodni rajta. Úgy gondolom, az első kérdés az, hogy Medgyessy Péter vállal-e egy újabb ciklust. Ő azt mondta, hogy erre még nem tud válaszolni, de 2005 tavaszáig ezt eldönti. Amennyiben igen, és amennyiben a kormányzás eredménye is pozitív, akkor bizonyára ismét Medgyessy Péter lesz a jelöltünk. Azonban ha úgy dönt, hogy nem kívánja vállalni, akkor az említett hat politikus közül – azt hiszem –, bármelyik eséllyel pályázhat a miniszterelnök-jelölti posztra is.
– Ami az Ön további terveit illeti: gondolkodott-e már azon, hogy köztársasági elnökként folytassa közéleti pályafutását?
– Egyszer elkövettem azt a hibát, hogy egy hasonló kérdésre igennel válaszoltam. Ez másnap úgy jelent meg az illető lap címoldalán, hogy "Kovács, az önjelölt köztársasági elnök". Akkor elhatároztam, hogy többet erre a kérdésre nem válaszolok. Most is csak azt tudom mondani, köztársasági elnök az lesz, akit a jelöltek közül a parlament megválaszt. A szocialista párt, mint nagy párt, nyilvánvalóan állít köztársasági elnök jelöltet. De hogy ki lesz a jelölt, azt a kongresszus fogja eldönteni. Ennél többet nem tudok, és nem is akarok erről a kérdésről mondani.
2003. 12. 05. (VII/49)
