Ki gondolta volna, hogy egyszer olyan helyzet is kialakulhat Magyarországon, amelyben szélsőjobb és szélsőbal karöltve harcol igazáért? Senki, pedig a kórháztörvény körüli huzavonában testet öltött e paradoxon: a Munkáspárt népszavazási kezdeményezése mögé több fővárosi és vidéki kórház egészségügyi szakszervezetei mellett a MIÉP – és a Fidesz – is felsorakozott.
Vajda László, a Munkáspárt alelnöke lapunknak elmondta: azért indították útnak a kórházprivatizáció megakadályozására hivatott akciót, mert egyfelől a magyar parlament társadalmi vita nélkül, sőt az orvostársadalom véleményének figyelembevétele nélkül hozott döntést a magyar egészségügyről. Másrészt alkotmányossági problémákat is látnak a kérdés mögött, és nem tudni, hogy beadványukra mikor reagál majd az Alkotmánybíróság. Szerintük – és Révész Máriusz Fidesz-szóvivő szerint is – kettészakadhat az egészségügyi ellátás: akik meg tudják fizetni, magas színvonalú ellátáshoz jutnak, akik nem, alacsonyabb színvonalúhoz.
Az idén elfogadott kórháztörvény kimondja, hogy az egészségügyi szolgáltatások mindenféle tulajdoni formában működtethetők, és semmiféle korlát nincs beépítve a jogszabályba arra nézvést, hogy profitorientált cégek, gyógyszergyártók és forgalmazók, gyógyászati eszközöket gyártó és forgalmazó multik is tulajdonosaivá válhassanak magyar kórházaknak és egészségügyi intézményeknek. A Fidesz-éra idején született Mikola-féle törvény annyival mondott többet a jelenleg vitatottnál, hogy nonprofit elven képzelte el a privatizációt, vagyis a "multinacionális tőkét" kizárta a rendszerből.
Schvarcz Tibor, a parlament egészségügyi bizottságának szocialista elnöke ezt nem így látja, és ebből következik értetlensége afelett, hogy a Fidesz miért is csatlakozott az aláírásgyűjtéshez, mikor a már említett Mikola-féle törvényben ők is egyetértettek a kórházak gazdasági társaságokká alakításával. Lapunknak cáfolta az egészségügyi ellátás kettészakadásának jobboldalon is megfogalmazott teóriáját, és rávilágított, hogy az új
törvény hatálybalépésével a magyar állampolgárnak alanyi jogon járó, és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) által finanszírozott szolgáltatások továbbra is megmaradnak. Ő inkább azt tartja aggályosnak, hogy az aláírásgyűjtéssel a szervezők nemcsak az Országgyűlés által megszavazott törvényt kérdőjelezik meg, hanem az önkormányzatok azon jogát is, hogy vagyonával azt tegyen, amit akar.
A MOK – főtitkára szerint – azért csatlakozott a Munkáspárt akciójához, mert újra napirendre került a veszettnek látszó ügy. Gyenes Géza elmondta, hogy a kórháztörvény megalkotásának folyamatában többször is kifejtették álláspontjukat a tervezettel kapcsolatban, ám annak gyakorlatilag semmi foganatja nem volt. Többek között ezért is tartja szakmáját a rendszerváltás egyik nagy vesztesének, mivel statisztikájuk igazolja, hogy jogalkotási kérdésekben folyamatosan felvetett szakmai kifogásaiknak alig két százalékát vette figyelembe az éppen regnáló kormány. Márpedig – így a főtitkár – ha a politikusok nem figyelnek az orvosokra, akkor ezzel együtt a betegeket is elutasítják.
A Munkáspárt alelnöke és Gyenes egyetértenek abban, hogy az új törvény kitárja a kaput az egészségügyre szakosodott nagybefektetők és cégek előtt, akik biztos állami piacot vásárolhatnak maguknak. Érvelésük szerint egy röntgengépeket gyártó cég tulajdonába kerülő kórházban elképzelhetetlen, hogy közbeszerzési vagy egyéb versenyeztetési eljárás keretében jusson a szükséges berendezéshez, amikor saját piacának tekintheti saját tulajdonát. Ez dupla haszon – mondja Gyenes –, hiszen az OEP kasszájából is leszedheti profitját, amikor melegen ajánlja majd az alkalmazásában álló orvosoknak, hogy minél több beteget küldjenek röntgenre. Hasonló helyzet állhat elő akkor, ha az új tulajdonos történetesen gyógyszergyártással foglalkozik, és a betegeknek csak az ő termékeit lehet felírni. A kamara szerint az orvos ebben a helyzetben etikai döntés elé kerül, mert lehet, hogy szakmai szempontok alapján nem azt a gyógyszert írta volna föl betegének.
Schvarcz riogatásnak tartja az orvosok okfejtését, és vitapartnerei figyelmébe ajánlja, hogy hazánkban tíz alatt van a nagyobb gyógyszerforgalmazó cégek száma, és összesen körülbelül öt gyógyszergyártó cég van, ezek viszont sohasem lesznek képesek lefedni a teljes egészségügyi palettát.
Amennyiben a szervezőknek sikerül összegyűjteni több mint kétszázezer aláírást, a parlament köteles népszavazást kiírni a kérdésben. Ha sikerül megsemmisíttetni a kórháztörvényt, akkor a bizottsági elnök szerint azok a kórházak kerülnek nehéz helyzetbe, amelyek már átalakultak gazdasági társasággá, és létükkel bizonyítják a bevezetni kívánt rendszer működőképességét. Nem beszélve arról a hitelcsomagról, amely az orvosok vállalkozási kedvét hivatott serkenteni az új szisztémára figyelemmel.
A Munkáspárt úgy látja: a kormány a probléma legegyszer?bb megoldását választotta, amikor egy egészségügyi reform elindítása helyett a magántőkét szabadítja rá a szférára. Emlékeik szerint ugyanilyen összetétel? kormány egyszer már vétett hasonló hibát, amikor 1994 és 1998 között az energiaszektor volt terítéken.
2003. 12. 05. (VII/49)
