– A novemberi felmérésünkben a teljes lakosságon belül a Fidesz támogatottsága 34 százalék, az MSZP-é 27 százalék. Ez egy elég jelentős különbség, és ráadásul egy hosszabb távú folyamat egyik állomása. Tehát ez a mérés nem lóg ki az előző havi mérések sorából, így nyugodtan állíthatjuk, hogy a Fidesznek jelen pillanatban jelentősen nagyobb a támogatottsága, mint a nagyobb kormánypárté. A két nagy párt közti erőviszony alakulásában az augusztus hozta a fordulatot, és a Fidesz azóta folyamatosan vezet.
– Megfigyelhető egy olyan tendencia az elmúlt 12 év alapján, hogy első évében mindig jól szerepel az aktuális kormány, majd a második-harmadik évben a megszorító intézkedések a jellemzőek, azután a negyedik évben ismét osztogat. Ezt a modellt követi a jelenlegi kormány megítélése is?
– A legjobb összehasonlító alap az Orbán-kormány időszaka lehet. Ha visszanézünk a négy évvel ezelőtti mérésekre, azt látjuk, hogy a Fidesz, az akkori kormánypárt eddigre elveszítette a vezető helyét a közvélemény-kutatásokban, sőt talán kicsit hamarabb is, mint ebben a ciklusban az MSZP. Ilyen szempontból azt is mondhatnánk, hogy nincs ebben semmi rendkívüli, a vezető kormánypár-tok lendülete általában a második költségvetési vitára már elszivárog, és az ellenzék átveszi a vezetést. Olyan szempontból sincs különbség a két
parlamenti ciklus között, hogy igazából az ellenzék vezetése a közvélemény-kutatásokban nem elsősorban annak köszönhető, hogy az ellenzéki pártok lettek népszerűbbek, hanem a kormánypárti szavazók veszítettek szavazatokat. A bizonytalannak nevezett réteg, pártpreferenciával nem rendelkező réteg aránya nőtt meg 1999-ben, és ez történt idén is.
Bizonyos perspektívából nézve tehát azt is mondhatnánk, hogy ez egy megszokott jelenség.
Ugyanakkor különbségek is vannak a két kormányzati ciklus között. Az egyik, hogy 2002-ben egy sokkal kiélezettebb politikai helyzetben történt meg a kormányváltás, és az új kormánypártok politikai berendezkedését sokkal több politikai konfliktus övezte. Hajszállal nyerték meg a választást, sőt bizonyos körökben meg is kérdőjelezték a választási eredményeket. Talán részben ezzel magyarázható, hogy a Medgyessy-kabinet az elődeinél egy sokkal látványosabb, intenzívebb kormányváltást próbált keresztülvinni. Sokkal több látványos és népszerű intézkedést vezettek be, mint az előző kormány. Az a felfokozott politikai légkör, ami az 1998-as választás után elült, 2002-ben nem szűnt meg, és a kormánypártok úgy érezték, folyamatos, újabb választási csatát kell vívniuk az ellenzékkel.
– Ez hiba volt?
– Ennek az eldöntése politikai állásfoglalás kérdése, ezért erre én nem vállalkozom. Egy biztos: sokan vannak azon a véleményen, nem volt annyi tartalék a magyar gazdaságban, hogy a száznapos program intézkedéseit meg lehessen lépni. Januárban már látszottak ennek a materiális politikának a visszaütői. Azért nem lett nagyobb problémája ebből a kormánypártoknak korábban, mert jött az EU-csatlakozás, ami egyértelműen a baloldalnak kedvezett.
– A népszavazás mennyi ideig halasztotta el a válság megnyilvánulását?
– Nagyjából a nyár közepéig. Június-júliusban még nem történt fordulat a pártpreferenciában, de a lakosság gazdasági várakozásai mind a saját háztartásukra, mind az ország helyzetére vonatkozóan drámaian romlottak. Kellett egy kis idő, míg leesett a lakosságnak, hogy a száznapos program után kiürült a kassza, és komoly problémák vannak a gazdaságban. Folyamatosan napirenden van a forint problémája, újra és újra gyárbezárásokról hallunk. Ez persze nem jelenti feltétlenül azt, hogy valóban válság lenne a gazdaságban vagy csökkenne a foglalkoztatottság, ám a média által közvetített képben ezek a problémák folyamatosan jelen vannak és nagyon erősen befolyásolják a közhangulatot. A mostani mérésekben még nincs benne az újabb forintválságnak és a lakáshitel megszigorításnak a hatása, de feltehetőleg ez szintén nem használ az MSZP népszerűségének.
– Térjünk vissza a Fideszre, amely egyáltalán nem a megszokott ellenzéki szerepben szerepel, hanem mintegy árnyékkormányként működik, és minden áron próbálja nehéz helyzetbe kényszeríteni a kormányt.
– Van egy elkötelezett jobboldali szavazói tömb, amely hasonló mértékű, mint a baloldalé. Vannak az ingadozó szavazók, akiknek a többsége nem a Fidesznél van, hanem a "nincs pártja" bizonytalan kategóriában, de azért a Fidesz az elmúlt hónapokban szerzett néhány újabb szavazót.
Azt gondolom, hogy a magyar szavazók mintegy egyharmada tekinthető elkötelezettnek, ezek nagyjából fele-fele arányban a két nagy párt szavazó táborába tartoznak. Van egy másik egyharmad, aminek nagyon bizonytalanok a preferenciái, egy kevésbé kiélezett helyzetben nem is nagyon mennek el szavazni. És van egyharmad, amelyik az aktuális közvéleménynek megfelelően változtat a referenciáin, akiknek a többsége most szerintem a Fidesznél van. Ez a képlet minden hónapban változhat egy picit, de úgy gondolom, ez a vázlatos egyharmad-egyharmados felosztás általában tartható.
– Mindezekből következtetve, hogyan fog a két párt támogatása alakulni?
– Nekem úgy tűnik, hogy a Fidesz az elmúlt hónapokban kissé mellélőtt a közvélemény elvárásainak. Elsősorban a politikai botrányokra koncentráltak, miközben a lakosságot a gazdasági jelleg? problémák érdekelték: nem a bizonytalanok, hanem a saját szavazóinak az elvárásai szerint politizált. Most úgy látom, hogy a Fidesz váltott, és megpróbál középre nyitni. Ennek a váltásnak vannak szimbolikus jelei: Orbán Viktor egyértelműen elhatárolódott Grespik László kijelentésétől, ami szerintem politikailag nagyon fontos mutatója annak, hogy a Fidesz középre húz. Másrészt Orbán, aki korábban szinte eltűnt az országos nyilvánosságból, most egyértelműen visszajött, és azokról a dolgokról beszél, amelyek az embereket érdeklik. Legutóbb ráadásul a Nap-kelte műsorában tette ezt, amelyet korábban kínosan került.
Nagy különbség az előző kormányzati időszak és a mostani között, hogy ennek a közepén is lesz választás: az európai parlamenti választás. Az MSZP-nek létkérdés, hogy addigra összeszedje magát. De a mostani adatokat és tendenciákat figyelembe véve a 2004. júliusi választásokon az ellenzéknek nagyobb esélye van a győzelemre.
2003. 12. 19. (VII/51)
