Gyorstanácskozás a Fidesz-frakcióban. Meddig mehetnek el? Fotó: Vörös Szilárd
A dohányzásra nem világnézeti okokból térünk ki, hanem azért, mert Szili Katalin házelnök, az MSZP elnökhelyettese a pulpitusról hívta fel a figyelmet, hogy bővült a dohányzásra kijelölt szobák száma. Annak érdekében, hogy a tisztelt képviselők ne a tiltott helyen slukkoljanak. A kívánt hatást mind a törvény, mind Szili csak csekély mértékben váltotta ki.
Persze mindez mellékes amellett, hogy mindenki – az elmúlt tizenkét évben megszokottnál nagyobb – óriási perlekedést várt, illetve azt, hogy az ellenzék mindent kitálal a K&H-ügyről. Ehhez képest csak az elmúlt hetekben hallott érveket és ellenérveket hallhattuk kicsit más retorikai csomagolásban. Orbán Viktor sem törte meg önkéntes szilenciumát, bár Stumpf István
(A kegyelmi időszak véget ért, Hetek, VII. évfolyam, 33. szám, 2003. augusztus 15.) azt ajánlotta, hogy tartson nagy ív? beszédet az Ország Házában.
Medgyessy Péter rövidre fogta. Tizenkét percben foglalta össze az elmúlt évek eredményeit (50 százalékos béremelés, 19 ezer forint plusz a nyugdíjasoknak, családipótlék-emelés stb.) és a jövő nagy terveit (sztrádaépítés, Vásárhelyi-terv, négyes metró stb.). Az újdonság az volt, hogy több mondatban is – ellentétben az árokbetemetés filozófiájával – élesen bírálta az ellenzéket. Mint például: rendben van, ha a választópolgárok javára válik a versengés; a személyeskedés, a lejáratás, a mocskolás, a felelőtlen követelések viszont lejáratják a politikát.
"Szóljon a politikai vita a polgárokról, a kisemberekről, térjünk vissza arra, amiért megválasztottak minket" – szólította fel a képviselőket, az ellenzéket sportszerűségre kérve.
Nagy várakozással tekintett mindenki Áder János hozzászólására. A Fidesz frakcióvezetője egy szigorú kémiatanár és egy kőkemény ügyész stílusában foglalta össze az elmúlt napok Fidesz-sajtótájékoztatóin elhangzottakat és a Magyar Nemzet publicisztikáinak tartalmát. Retorikai elemként azt a fordulatot használta, hogy az utcán az emberek megállítják és kérdeznek tőle.
Így tehát: "Miniszterelnök Úr! Az emberek azt kérdezik, hogy miért vesznek el tőlük 550 milliárd forintot, ha tavaly jóléti rendszerváltást ígért. (
) Miért szegény Máté Dánielen verik el a port a hibák miatt, amikor egy kormányülést követően 2003. július 17-én maga a pénzügyminiszter ismertette a kormány döntéseiből fakadó adó- és járulékemeléseket? (
) A nyugdíjasok nem értik, miért ismét az ő zsebükben kotorásznak, és miért ér 2004-ben 40 ezer forinttal kevesebbet az ő nyugdíjuk."
Áder végezetül a baloldali értelmiség hangulatára utalt, feltévén a kérdést: hogyan lehet, hogy Pallagi Ferenc a
Vasárnapi Blikkben így ír: "Miért nem lehet ma már szétválogatni az MSZP-t és azt a félpolitikusokból, félmartalócokból álló gyülevész hadat, amely minden alkalommal megjelenik a pártban és a körül, amint az hatalomra kerül?"
Herényi Károly, az MDF frakcióvezetője láthatóan rögtönzött. A szokásos elemek: úgy tűnik, két országban élünk, eddiginél alacsonyabb gazdasági növekedés, rossz közhangulat, az uniós csatlakozás munkája nem maradhat el, botrányos a K&H-botrány.
Lendvai Ildikó MSZP-s frakcióvezetőt mindez az 1999-es parlamenti vitára emlékeztette, amikor az akkori kormánypárti, azaz fideszes frakcióvezető szerint csak botránypolitika zajlik, és nem foglalkoznak valódi problémákkal. A szocialista politikus kritikusan jegyezte meg, a Fidesz "megette" kisgazda partnerét. Erre a Fidesz-frakcióban helyet foglaló exkisgazdák jelezték, hogy itt ülnek a padsorokban.
Lendvai riposztjában arra hívta fel a figyelmet, hogy az augsburgi csatából hazaérkező hét gyászmagyar lezárta ugyan a kalandozások korát, de dicsőségnek nem nevezhető az eset. Így van ez a gyászkisgazdákkal is.
"Sokan állítottak meg az utcán: láttam-e már olyan Fidesz-politikust, akibe egy kis gátlás is szorult?" – vágta bele a retorikai nagykést Kuncze Gábor a tőle amúgy balra ülő jobboldali politikusokba. Az SZDSZ frakcióvezetője szerint a jelenlegi helyzetért az előző kormánynak is vállalnia kell a felelősséget. "A fellendülő időszaknak összes lehetőségét önök eljátszották, ezért aztán annak következtében, azóta csökken folyamatosan Magyarországon a gazdaság növekedése. (
) Miért gondolja úgy minden fideszes, hogy ők nyalták hegyesre a piramisokat?" – húzta meg beszéde végét a liberális pártelnök.
A napirend előtti hozzászólások után mindenki megnyugodott, hogy nem történt különös hisztéria, csak ott folytatódtak a dolgok, ahol abbamaradtak. A képviselők egy része kitódult a folyosókra. S ekkor jött Szászfalvi MDF-es honatya, aki valahogy imigyen fogalmazott: a szocialista kormány az élet természetes részeként próbálja elfogadtatni Magyarországgal a rosszat, a mocskot (
)
a brókerkormány, bankároligarchia irányítja ezt az országot. És még:"Hosszan lehetne idézni a már teljesen elavult kormányprogramból, ám csak egy gondolatára hadd emlékeztessem önöket. A kormány fordulatot hajt végre a demokratikus intézmények működésében, elszámol és elszámoltat a közpénzek minden fillérjével. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Nem sikerült. Ami viszont sikerült, az balkáni fordulat, az a régi nómenklatúra és a hálózat tevékenységét idézi fel a magyar társadalom előtt. A K&H-brókerbotrány, az Állami Autópálya-kezelő Rt. milliárdos nagyságrend? közpénzekkel való tudatos visszaélése, valamint az
Inter-Európa Bankban történt pénzmosás ténye immár elérte a kormányzati köröket, és magát a kormány fejét is. Minden tisztességes magyar állampolgár azt kéri, azt követeli, hogy a kormányzati brókerbankár érdekérvényesítő egylet ámokfutásának legyen már vége."
Másnap Répássy Róbert kettős mércével vádolta a kormányfőt Gyurcsány Ferenc balatoni ingatlanszerzése miatt. Úgy vélte, a miniszterelnök megváltoztatta korábbi véleményét a jog és erkölcs viszonyáról, mert minisztertársa cselekménye eltörpül saját bankelnöki felelőssége mellett. Pál Tibor, a Belügyminisztérium politikai államtitkára reagálásában sértőnek és mocskolódónak titulálta az ellenzéki képviselő stílusát. Ugyanakkor Orbán Viktorra tett utalást mint olyan személyre, aki annak idején jó időben jó helyen volt, és hajdani farmernadrágos, egyszer? élet? politikusból komoly villatulajdonos lett.
2003. 09. 12. (VII/37)
