hetilap

Képünk illusztráció Fotó: MTI

B. J. 2000 nyarának egyik békés reggelén német juhász kutyáját sétáltatta egy lakott területen kívüli bekerített futtatón, amikor váratlanul egy általa ismeretlen férfi futva közeledett feléjük. Az állat támadásnak vélte az esetet, és megharapta az illető bal felkarját, melynek következtében az nyolc napon belül gyógyuló könny? sérülést szenvedett. Az ijedtség és talán némi alkohol hatása alatt a férfi megpróbált az eb gazdáján elégtételt venni, akit hűséges társa védett meg két ízben is, majd elmentek egy közeli telephelyre, ahol íróeszközt és papírt kértek a címcseréhez. B. J. megadta címét, elérhetőségét, átadta a kutya oltási könyvének másolatát és húszezer forint kártérítést ajánlott fel a sérült férfinak. Az esetből szabálysértési eljárás kerekedett, melynek során a feljelentésben foglaltakkal és a sértett állításaival szemben a bíróság jóval enyhébb, összesen tízezer forint pénzbírsággal sújtotta B. J.-t, aki azt haladéktalanul ki is fizette. Normális körülmények között az ügynek ennél a pontnál be kellett volna fejeződnie, és mindenki megy a dolgára. Nem így történt. 

A sajnálatos balesetet okozó házőrző váratlanul és nyomtalanul eltűnt, majd elkezdődött egy csaknem egy éven át tartó telefonos zsarolás, melyben a kutya által megtámadott férfi kapcsolataival és életveszélyes inzultussal fenyegetőzött, valamint százezer forintot követelt a házaspártól. Ezzel a kerületi ügyészség annak ellenére nem kezdett semmit, hogy a család nőtagjait erősen megviselő zaklatásról folyamatosan tájékoztatták az illetékes szerveket. Felfedezték viszont a közvádlók – jóval a szabálysértési eljárás jogerős befejezése után –, hogy B. J. esetében bűncselekmény, nevezetesen "segítségnyújtás elmulasztásának vétsége" is megvalósult, ezért az ügyben az ügyészség utasítására nyomozás indult. Érdekes egybeesés, hogy a már lezárt ügy újraindítását az a kerületi ügyészség kezdeményezte, akivel B. J.-nek már többször is meggyűlt a baja aktív közéleti tevékenysége miatt. Ezek során ugyanis a jogi végzettséggel rendelkező férfi köztörvényes bűncselekményekre mutatott rá lakókörzetében. Elindult tehát a nyomozás, és B. J. indítványozta, hogy a rendőrök tekintsék meg a helyszínt, mert így világossá válik majd a felperes tanújának – többek között – azon képtelen állítása, hogy a kutyás jelenet minden részletét jól látta. (A kutyafuttatót ugyanis négy méter magas, zárt sövénykerítés övezi.) A nyomozó erre nem volt hajlandó, ezért a jogász átadott nekik két darab, a helyszínről készült fotót, továbbá kérte, hogy hallgassák le a telefonját, mert már nem-csak a zaklató férfi, hanem annak felesége is rendszeresen fenyegetőzik. A fotók, a tanúnyilatkozat, a rendőri és ügyészi szervekhez eljuttatott beadványok eltűntek, a telefont nem hallgatták le, és egyáltalán minden olyan kezdeményezést elutasítottak, amely az ügy rövid lezárásához vezethetett volna. A rendőrség befejezte a sértett fél szerint abszolút jogszerűtlen, egyoldalú nyomozást és átadta a kerületi ügyészségnek az anyagot vádemelésre úgy, hogy az teljes mértékben nélkülözte a B. J. által javasolt és átadott, az ügy szempontjából döntő jelentőség? bizonyítékokat. A megdöbbent "elkövető" a törvénytelen eljárást látva az ORFK ellenőrzési főosztályához fordult, ahol egy alezredes vizsgálta ki az ügyet, majd összefoglalót készítetett a visszaélésekről. A panaszos jogi képviselőjétől megtudtuk, hogy az okirat megállapításai szerint "az eljárás erőltetett, a jegyzőkönyveket pontatlanul vezették és csak a terhelő adatokat gyűjtötték
össze". A feljegyzés azt is tartalmazta, hogy a B. J. sértett ügyében nyomozó rendőrfőhadnagy azért "nem hajlandó folytatni az ügy vizsgálatát, mert tart a felügyeletet ellátó ügyésztől, és nem akarja, hogy a későbbiek folyamán őt is kicsinálja". Az ellenőrzési főosztály alezredesét, aki az összefoglalót készítette és a jogtalanságokat feltárta, pár héttel később soron kívül, rekordidőnek számító egy nap alatt nyugdíjazták. A nyugállományba helyezett alezredes elmondta: azért távolították el a szolgálati beosztásából ilyen rövid időn belül, mert úgy adta át a szabálytalanságokról szóló feljegyzést a panaszosnak, hogy előtte nem egyeztetett felettesével. Ezt az indokot azonban az alezredes nem tudja elfogadni, mert egyrészt az irat nem volt titkos, másrészt felettese szemtanúja volt az átadásnak. Mindenesetre emiatt, jóval nyugdíjazása után, a Fővárosi Főügyészség ellene is elindított egy eljárást, melynek során hasonló szabálytalanságokat tapasztal, mint az, akinek az ügyét vizsgálva "belekeveredett" a több, mint gyanús históriába. Az exrendőrtiszt keserűen legyintve mondja: "Mi csak egy kis porszem vagyunk a gépezetben, de ennél sokkal borzasztóbb dolgok is vannak az igazságszolgáltatás menetében."

Az események nem vettek tehát kedvező fordulatot, folytatódott B. J. kálváriája. Mivel cselekménye az ügyészség szerint csak csekély mértékben volt veszélyes a társadalomra, ügyészi megrovásban részesült. Ez ellen azonban panasszal élt, mivel nemcsak hogy nem követte el a terhére rótt cselekményt, hanem az ellene folytatott eljárást minden elemében szabálytalannak tartotta. A panasz miatt védője nélkül beidézett férfit a kerületi ügyészségen állítása szerint arról próbálták meggyőzni, hogy fejezze be sérelmeinek hangoztatását és fogadja el a megrovást. Mivel ezt megtagadta, az ügyészség ezek után "segítségnyújtás elmulasztásának bűntette" miatt emelt vádat ellene a kerületi bíróságon, dacára annak, hogy semmilyen új körülmény nem merült fel, és egyszer már fel is mentette őt a bíróság ugyanezen ügyben. A vádirat szintén nem tartalmazta azokat az anyagokat, amelyek az elkövető ártatlanságát vagy tette enyhébb megítélését eredményezték volna, magába foglalt viszont több valótlan, megalapozatlan állítást is. Ekkor már mindenki menekült az ügytől, mert egyértelm? volt, hogy rendőri, ügyészi segédlettel zajló kreált eljárás zajlik, ráadásul ha kiderül, hogy nincs bűncselekmény az ügyben, akkor az áldozatnak tetemes kártérítési összeg jár a
hároméves meghurcolásért. Az ORFK átadta a BRFK-nak, aki továbbnyomta a kerületi ügyésznek, de az megtagadta a kivizsgálást. B. J. ügyvédje úgy értékelte, hogy amennyiben az ORFK ellenőrzési főosztályának hivatalos feljegyzésében foglaltak igazak, akkor elvileg bárki ellen bármikor elrendelhető és megszüntethető egy eljárás az ügyészség akaratának megfelelően. Így hát feljelentést tett dr. Polt Péter legfőbb ügyésznél hivatali visszaélés bűntette miatt.

A történtekkel párhuzamosan B. J. egy szimpla társasházi ügyben is feljelentést tett közokirat-hamisítás alapos gyanúja miatt. Érdekes módon a témát az a kerületi ügyész kapta meg, aki korábban a kutyaharapásos jelenet miatt megrovásban részesítette a jogászt, majd ő – ki érti – a nyomozás megszüntetésére és a bűncselekmény eltussolására adott utasítást. B. J. ekkor elfogultsági kifogást jelentett be a Fővárosi Főügyészségen
a kerületi ügyész ellen, melyet első körben elutasítottak, de a fellebbezésnek köszönhetően, új körülmények felmerülésére hivatkozva más kerületi ügyészség kapta meg az ügyet.

Hol tartunk jelenleg? Az ügyészség szóvivőjének tájékoztatása szerint a jogász ellen bírósági eljárás folyik segítségnyújtás elmulasztásának bűntette miatt. Figyelemre méltó, hogy miközben B. J. ügyészi visszaéléssel kapcsolatos panaszait a Fővárosi Nyomozóhivatal vizsgálótisztje meghallgatta és az általa összeállított közel ötvenoldalas tényanyagot átvette, lapunkat a szóvivő arról tájékoztatta, hogy az ezzel kapcsolatos eljárást bűncselekmény hiánya miatt "mindenkivel szemben" megszüntették. "Pedig még csak anyaggyűjtés folyt, ráadásul ismeretlen tettessel szemben" – mondja a felperes ügyvédje, aki szerint elképesztő, hogy ma Magyarországon egy kutyamarással induló szabálysértési eljárásból korrupciós presztízsféltési botrány tud dagadni. Megítélése szerint ezzel az üggyel kívánják védence száját befogni.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek