Herényi Károly: Véget ért az a szemérmes korszak Fotó: MTI
– Hogyan képzelik az egy-két százalékos támogatottsági szintről való elrugaszkodást? Milyen kikristályosodott koncepcióval rendelkeznek a nagyobb tömegbefolyás elérése érdekében?
– Először is nem nagyon idegesít minket ez az egy-két százalék, mert nem biztos, hogy a valós választói gondolkodásmódot tükrözi. Ha ez az adat igaz lenne, mint a közvélemény-kutatók előrejelzései, akkor ma jobboldali kormánya lenne az országnak, hiszen ők jobboldali győzelmet jósoltak tavaly nyáron. Ha nekik lett volna igazuk, akkor nem lennénk bent azokban a megyékben, ahol önállóan indultunk az önkormányzati választásokon, hiszen messze meghaladtuk az előrejelzéseket. Mindettől függetlenül tehát azt mondhatom, hogy véget ért az MDF életében az a szemérmes korszak, amikor mindent úgy hagyunk, ahogy van, és nem reagálunk a minket ért támadásokra, jöjjenek azok akár balról, akár jobbról, és nem rendezzük belülről a sorainkat.
– Mik azok az ügyek, témák, melyekben az MDF markánsan más álláspontot képvisel, mint a Fidesz vagy az MSZP?
– Erről nem szoktunk beszélni, és nem is érdemes. Ha észreveszik, észreveszik, ha nem, nem.
– De azért csak van valamilyen elv vagy orientáció, melynek mentén politizálnak?
– Ezt döntsék el a választók. Miért én különböztessem meg magunkat másokhoz képest?
– Azért, hogy értsék a választóik, hogyan identifikálja magát kedvenc pártjuk.
– Nézze, nekem nem kell identifikálni saját magamat, hogy megnyerjem mondjuk egy újság olvasótáborát. A választók bölcs, felnőtt emberek, el tudják dönteni, kire akarnak szavazni. Ez magyarázkodás lenne, aminek nincs sok értelme. Különben sem vagyok politológus, ez pedig az ő asztaluk.
– Mostanában nem áll valami fényesen a szénájuk a jobboldali sajtóban. Ön sokáig volt pártja sajtószóvivője, minek tudja be ezt a látványos utálkozást a Magyar Nemzet és a Demokrata részéről?
– Valahol született egy gondolat, hogy a jobboldal egyenlő a Fidesszel. És vannak olyan újságok, amelyek úgy érzik, hogy nekik ezt a célt kell szolgálni, és ebből következően minden olyan törekvést, amely ennek ellenkezőjét hivatott bizonyítani – tehát az állítja, hogy a jobboldal sokkal árnyaltabb, szélesebb és nehezebben lefedhető egy párt által, mintha több párt lenne a politikai palettán –, rossz szájízzel tálalnak.
– Ön szerint nem probléma, hogy ezen orgánumoknak ilyen erős a pártkötődésük?
– Ez az ő dolguk.
– Az lehet, de ezzel széles rétegek gondolkodását befolyásolják.
– Nem olyan széles rétegek olvassák ezeket a lapokat, ne aggódjon.
– Mit szól ahhoz az egyre gyakrabban és fideszpárti körökből elhangzó felvetéshez, hogy a szocialisták némi hátszelet biztosítanak az Önök vitorlázásához, nagyobb nyilvánosságot engednek az MDF-nek azért, hogy ezáltal relativizálják a Fidesz hatalmi törekvéseit?
– Semmit.
– Biztos van véleménye.
– Ha minden hülyeségről véleményem lenne, akkor ezzel telne a napom.
– Akik figyelik az Ön pártjának belső életét, három csoportot különböztetnek meg az MDF-en belül. A Dávid–Antall-féle, önálló arculat kialakítására törekvőt, akik nem kérnek a Fidesz öleléséből, a Balsay–Horvát-féle vonalat, akik Orbánban látják a nemzet vezérét, és vannak a pragmatisták, mondjuk Lezsák Sándorral az élen, akik még akár Dávid Ibolyától is könnyen meg tudnának válni. Helytálló megközelítése ez az MDF belső életének?
– Nem.
– Hanem?
– Az volt a kérdés, hogy helytálló-e. Nem.
– Mi történne, ha az Európa parlamenti választásokon az elnök asszony uniós képviselővé avanzsálódna?
– Ki mondta, hogy ki akar menni?
– Gondolom, ő lesz a listaelső
– Erről akkor döntünk majd, amikor megszületik egy törvény, melynek alapján ezt az egész választást le fogjuk bonyolítani, addig minden esetleges.
– Egyetért Lezsák Sándor zártkör? megbeszélésről kiszivárogtatott felvetésével, hogy egy esetleges elnök- és szemléletváltás sokat segíthetne a párt megújulásában?
– Miért kell megújulni?
– Tartják a jó irányt?
– Az MDF tizenöt éve azt csinálja és azt mondja, amit ma. Más kérdés, hogy ez mikorra válik ismét elfogadottá a politikai vircsaftban, de hát nem szükségszerű, hogy mindenkinek be kell szállnia a mai politikai adok-kapokba.
– Gondolom, akkor a haldokló magyar gazdaság feltámasztására és a recesszió lassítására is kész koncepcióval rendelkeznek. Azt már a kormány is látja, hogy a toldozás-foldozás nem sokat segít.
– A magyar gazdaságban elsősorban a szereplőkön kéne segíteni. A kis- és középvállalkozásokon, a mezőgazdaságból élőkön, és pedig nem újabb hitellehetőséggel, mert ahhoz nem tudnak hozzájutni, hiszen a magyar vállalkozók zöme nem hitelképes. A megoldás az, hogy a kormány állami garanciát biztosít a hitelek mögé. Ez az elsődleges lépés, mivel az a rengeteg pénz, amit állítólag a kormány felhasznál a vállalkozók helyzetének javítására, az nem használódik fel.
– A választások után a kormány elég sok pénzt szétosztott
– 320 milliárdot.
– Pótolható valahonnan a keletkezett vákuum Önök szerint?
– Nem. Azért volt tragédia a kétszer száz napos program, mert a forrásokat osztották szét. Erre a magyar gazdaság ma nem képes.
– Mi lesz egy év múlva?
– Baj. Még nagyobb baj, mint ami most van.
2003. 07. 11. (VII/28)
