Nem esett le az álluk a meglepetéstől Fotó: Vörös Szilárd
Jánosi György – a Botka László személyében egyedül kihívót kapó választmányi elnök – a személyével kapcsolatos találgatások kapcsán egy történetet mesélt el, miszerint az elmúlt napokban nagyon sok újságíró kereste meg. Egyikük a Parlamentben azt kérdezte: – Mondd, te szereted Kovács Lászlót? Mire Jánosi rászólt: – Ne kiabálj, itt túl sokan vannak, menjünk valami nyugodtabb helyre! "Átmentem a Köztársaság térre, jött velem, ott megint megkérdezte. Mondtam, itt még mindig túl sokan vannak, menjünk még tovább, egy nyugodt helyre. Kimentünk a Hungaroringre, a betonteknő kellős közepére, ott megint feltette a kérdést: – Most már tényleg mondd meg, szereted Kovács Lászlót? Körülnéztem, nem volt ott senki, s azt mondtam, én tulajdonképpen igen" – élcelődött a sportminiszter.
Jánosi beszéde gyakorlatilag arról szólt, hogy az ő posztja nem a párt felső vezetésétől, hanem a küldöttektől függ, és áll minden verseny elé. Ráadásul az elmúlt tizenhárom évben mindig versenyben és nem alkuk által nyerte el a párton belüli tisztségeit. Óva intett minden olyan törekvéstől, amely homogenizálni akarná a pártot, mert Jánosi szerint "így együtt vagyunk kerek egészek".
Horn Gyula úgy fogalmazott: "Ha szerény vagyok magunkkal szemben, akkor azt mondhatom, hogy a kormányzás tűrhetően működik. Nagy szó, ha egy kormányról azt mondják, teszi a dolgát."
Dicséretként megfogalmazta, hogy Medgyessy nyitni tudott a középrétegek felé, a piacgazdaság követelményeit igyekeznek összhangba hozni a szociális elvárásokkal, megnyugtató a kormány stílusa, mert arra törekszik, hogy ne az akarat, hanem a törvény uralkodjon. S ezzel kísérletet tesz a társadalmi és politikai kiegyezésre.
A párttal kapcsolatban a felemás jelzőt használta az egykori pártelnök-miniszterelnök. Szerinte ugyanis jól működik a frakció és a választmány, de az elnökségre ez "nemigen jellemző". Ugyanis Horn érvelése szerint nem veszi le az elnökség az ütközések terhét a kormányról, pedig: "a kormány dolgozzon, a vitákat folytassa le az MSZP". Horn szerint az is baj, hogy a Köztársaság téri MSZP-székház kiürült, inkább "siralomházhoz hasonlít".
A további felszólalók kisebb hibákat vetettek fel. Hiller István, akit sokan a jövő Vitányi Ivánjának, az egyik lehetséges ideológusnak tartanak, elmondta: a politizálás szimbolikus vetületére is szükség van, s ezen a területen gyenge az MSZP. Mint civilben latin–történelem szakos bölcsész fogalmazott: "Állandóan mély tartalmú és érthetetlen mondatokat mondunk, pedig egy mozdulat, egy dallam, egy kép gyakran többet mond, mint ezer legépelt oldal. Értsétek meg: a baloldal tűz, szellem és tűz, pezsgés és tűz! Nem is értem, hogy tudtok nyugton ülni a feneketeken ilyen gondolatok hallatán! (
) Szeretném, ha a következő országgyűlési kampányunkat már nem a Köztársaság téri székházból irányítanánk. Úgy gondolom, el kellene mennünk a Köztársaság térről, mert ósdi, avítt, mert rossz emlékű, mert nem sugározza azt a képet, amilyenek egyébként vagyunk, amilyenek lenni szeretnénk."
Eközben a büfé előtti tumultusban az esélylatolgatás és a tavaszi kerti munkával kapcsolatos eszmecsere hágott tetőfokára. Érdekes jelenségnek lehettem tanúja. A "jánosisták" – Jánosi György támogatói – kedvesen, indulat- és haragmentesen magyarázták, hogy mi a hibája az újrainduló választmányi elnöknek: kicsit komótos, a választmányi ülésen – miután mindenkit meghallgat, s közben egy szót sem jegyzetel – elmondja a közös álláspontot, ami úgy tűnik, hogy az ülés elején kialakított véleménye már. És akkor kit támogat? – kérdezem. Válasz: ki mást, mint őt. Egy "kovácsista" – azaz Kovács László "irányvonalát" támogató küldött – precíz aprólékossággal magyarázta el, hogy milyen hibái vannak jelenleg az elnökségnek, hogy milyen a kormány, az elnökség és a frakció kapcsolata. Kulcsmondata, hogy a választások óta Kovács László, aki a Fidesz-érában kiváló belpolitikai vénáról tett tanúbizonyságot, inkább külügyminiszter, mintsem pártelnök. Kicsit sodródik a párt – magyarázta. Akkor kiket támogat? – szólt ismételten a kérdés. Kiket másokat, mint akiket Kovácsék javasolnak – hangzott a válasz.
A szavazás és a kongresszus a híresztelések ellenére hozott izgalmakat. A harci kedvét megtaláló Jánosi György nagyarányú szavazattöbbséggel legyőzte esélyesebbnek kikiáltott kihívóját, a Kovács László támogatottjának mondott Botka Lászlót, Szeged polgármesterét. Az elnökség kapcsán pedig váratlan kiesők és bejutók borzolták a kedélyeket. Például Mesterházy Attila, a sportminisztérium államtitkára bejutott, miközben Mandúr László budapesti elnök, az Országgyűlés alelnöke, valamint Toller László, a "vörös" Pécs polgármestere nem.
A nap végén, a szavazások sűrűje után tartott tájékoztatóján Kovács László humorra fogta Horn kritikáját. Valahogy így: könny? volt 1994 és 1998 között a pártelnök kapcsolata a miniszterelnökkel, hiszen könnyen tudtak egyeztetni: a kérdéseket Horn Gyula megbeszélte Horn Gyulával. Medgyessy Péter miniszterelnök másnap válaszolt: mindig van mit tanulni Horntól, most például a melléknevek új fokozási szabályait: "jó, jobb és tűrhető. Mert Horn tanár úrnál egy elégséges más tanároknál jónak, sőt jelesnek számít".
2003. 04. 04. (VII/14)
