Az éhezés ugyan nem jellemző, de az anyagi helyzetet alapvetően meghatározó foglalkoztatottság, valamint az oktatás, egészségi állapot, illetve lakásviszonyok terén komoly hátrányokkal rendelkeznek a társadalom alsó jövedelmi harmadában élők, különösen az egyszemélyes vagy nagycsaládos háztartások.
A rendszerváltás óta nem sikerült kiépíteni egy olyan szociális ellátórendszert, amely elfogadható életszínvonalat biztosítana a rászorulók számára, netán a szegénységből való kiemelkedés esélyét is növelné – hangzott el a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet megbízásával végzett magyarországi kutatás ismertetésekor. A kutatók a szociálpolitika hatékonyságát az egészségügyi rendszer, a munkanélküli-ellátások és a gyermektámogatások tekintetében vizsgálták meg az aktív korú szegény lakosság körében. Megállapították: bár a szegénység alapvető oka a munkanélküliség, a segélyek elosztása során sokkal inkább az aktív keresős, kétszülős, gyermekes – tehát "életképesebbnek" ítélt – családok részesülnek előnyben, mintsem a gyermektelen vagy a kereső nélküli háztartások. A társadalombiztosítás, illetve az univerzális ellátások, például az alanyi jogon járó családi pótlék sokkal működőképesebbek, mint a segélyek rendszere. A segélyek finanszírozása eleve nem központi költségvetésből, hanem önkormányzati keretből, rászorultsági alapon történik. A szakemberek egy szociális minimum meghatározását és az erre épülő támogatási rendszerek kialakítását sürgetik.
A szegénység nem szüntethető meg egyik napról a másikra, a következő években is lesz 1-1,5 millió ember hazánkban, akik számára az európai polgárrá válás esélye igencsak minimális – fogalmazott Ferge Zsuzsa szociológus. Mint elmondta: a leginkább veszélyeztetett gyermekes vagy egyszemélyes családok létfeltételeinek javítása alapvetően nem pénz, hanem politikai akarat és átfogó koncepció kérdése. Egyes területeken, például a családi pótlék és a munkanélküli-ellátás terén az elmúlt fél év során biztató változások történtek, de megoldatlan a lakásszerzés és -fenntartás problémája, vagy az, hogy jelentős népesség jövőbeni nyugdíjazása igen bizonytalan, miután semmilyen járulék nem folyik be utánuk.
A KSH adatai alapján a háztartások népességének egynegyede él Magyarországon a létminimum alatt. A Létminimum Alatt Élők Társaságának (LAÉT) becslései szerint a szegénységi küszöb alatt élők száma 3 millióra tehető, de körükben is jelentős jövedelmi különbségek tapasztalhatók. A tartós s egyben legkilátástalanabb szegénység a teljes lakosság mintegy 6 százalékát, azaz több mint félmillió embert sújt. A teljes népességre és a szegény népességre egyformán jellemző, hogy a jövedelmi szinteken lefelé haladva nő a gyermekek száma. A legszegényebb gyerekeknek járó rendszeres gyermekvédelmi támogatást, melynek célja a családból való kiemelés megakadályozása, ma is több mint 700 ezer kiskorú veszi igénybe. Ugyanakkor a megkérdezett legszegényebbek mintegy 40 százaléka nem is részesül ebben a segélyben, ami szintén az ellátórendszer hiányosságait mutatja.
Bebizonyosodott az is: a legszegényebb sorú felnőttek inkább saját maguktól vonnak meg ételt, gyógyszert, ruhát, de gyermekeik hasonló szükségleteit igyekeznek megfelelően kielégíteni. A társadalmi felemelkedés egyetlen útját jelentő, megfelelő szint? oktatást-képzést azonban sem a maguk, sem gyermekeik számára nem képesek biztosítani.
2002. 11. 22. (VI/47)
